Mostanában rosszul mennek a dolgok. Ebből a bénázásból pedig már nagyon elegem van. Elég volt, hogy folyton piszkálnak valamiért az iskolában, hol az népdaléneklésért, hol meg azért, mert fociba mindig csőrözök vagy mellérúgok a kapunak, bár nagymama azt mondja, oda se figyeljek rájuk, mert ezek még akkor is ágyba fognak vizelni, amikor én már rég megkaptam a tévészerelő bizonyítványomat meg pluszba mellé még az érettségit is.
Az amerikai fiúi III. fejezet 1. rész
Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy nincs az az idióta csapdahelyzet, amibe ne tudnának belefutni a tuti pozícióba ültetett, a rájuk bízott feladatok ellátására alkalmatlan középkáderek. Nem szeretném védeni, a jelenlegi kormányt, azonban, ha sok mindent rosszul is csinálnak és még rosszabbul kommunikálnak, kétségtelen, hogy még ezekre a hibákra is durván rá tudnak verni a kormányzat önjelölt, a frontvonal mögötti háttérintézményekben basáskodó szabadságharcosai (nem véletlen a képzavar). És bár vélhetően azt hiszik, hogy pártjuk, vezetőjük, ne adj Isten nemzetük érdekeit szolgálják, igazából időről időre rendesen kicsesznek az őket helyzetbehozó uraikkal. VÉLEMÉNY
Isten facebookos bejegyzésben kérte ki magának, hogy tegnapi, a Magyar Nemzeti Galériában elhangzott beszédébe Őt is belekeverte Orbán Viktor, regnáló miniszterelnök.
Kedves Olvasónk, Ismerősünk, (kitalált) Barátaink vagy éppen Ellenségünk! Kívánjuk, hogy 2012. legyen klasszisokkal jobb az idei évnél! Jobb alatt azt értjük, hogy mindenki számára, nem azt, hogy akiknek eddig jó volt, legyen ezután is, a többiek meg csináljanak, amit akarnak.
A végtörlesztéssel kapcsolatban kevés dolog van, ami kétségtelenül igaz: az egyik ilyen, hogy vannak, akik jól járnak vele, vannak, akiknek egyáltalán nem segít és hogy van egy harmadik és negyedik csoport is a totális veszteseké és a komoly vagyonnal rendelkezőké. Ebben az írásban azzal szeretnénk foglalkozni, hogy vajon miért és miért pont azokat támogatja a program, illetve milyen problémák vannak azzal a stratégiával(?) és szemlélettel, amivel ezt az egészet kezelte, kezeli a kormányzat.
VÉLEMÉNY
Sajnos nemcsak a felnőttekben kellett csalódnunk, de magunk miatt is lett okunk a szégyenkezésre, mert végül nemcsak helikopter és zászlófelvonás nem volt Feri temetésén, de mi is beálltunk az árulók sorába. Rohadtul. Bár eredetileg úgy terveztük, végül mégse az otthon készített predátoros pólóinkban meg a gondosan, farmeresen kivagdalt mackónadrágjainkban mentünk el az amerikai fiú temetésére. Én nem mertem, Sanyát meg félútról rángatta haza az apja, hogy öltözzön fel rendesen, mert ő nem fog valami koszos hippit nevelni a fiából.
II. fejezet 5. rész
Törvénnyel rúgni pofán a bántalmazottakat? Miért is ne! Ha eddig se érdekelt senkit az, hogy évente több tucatnyian veszítik életüket, bizonyíthatóan családon belüli erőszak áldozataiként (nők, gyerek, öregek és bizony, ha kisebb számban is, de időnként férfiak), akkor egy olyan vicces gesztus, mint a családok védelméről szóló törvény már valóban a legkevesebb. Hogy miért írom ezt? Mert sajnos ma sikerült elolvasnom (karácsonykor ilyeneket olvas ez az állat? akkor meg is érdemli!) a jó nagy betűkkel szedett, immáron elfogadott törvénykét, ami indoklással együtt csak egy hangyányival hosszabb, mint egy bő lére eresztett twitterbejegyzés. Bár ne tettem volna.
VÉLEMÉNY
Mikor csalódottan kiléptem az utcára, Sanya már javában feszegette zsebkésével a csengő mellé, a házfalára erősített Vigyázz a kutya harap! - táblát. Miután végül szitkozódva abbahagyta - mert úgy mégsem ér annyit az egész, hogy kicsorbuljon a svájci bicskájának az éle, mert mi lesz akkor később, ha esetleg meg kell védenünk magunkat az ellenséges harcosokkal szemben -, egyetlen szó nélkül indultunk a tanácsháza irányába. Sanya az utat borító köveket csőrözte. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a Feri nevelőapjával biztosan több szerencsénk lesz, mert az tudja, mi a dörgés, mert hát nem lesz csak úgy valakiből nemzetközi kamionsofőr, nem igaz?
II. fejezet 4. rész
Most zajlik az élet. 2011. karácsonyára megint benépesült a Kossuth tér, forradalmi a hangulat. A bukottnak, hűtlennek és dilettánsnak mondott kormány távozását, a demokratikus normák visszaállítását követelik a tiltakozók. Ezek az igények teljesen jogosak. Ez a közös cél teljesen különböző értékrendeket preferáló személyeket és csoportokat is összehoz, olyan falak omlanak le néhány órára, napra, hétre, amelyek a mindennapokban tökéletesen lehetetlenné tették a párbeszédet. Az ilyen forradalmi hevület erőt ad, egy ideig minden lehetségesnek látszik, ha pedig eltűnik a gaz bitorló, akkor majd közösen lehet építeni a mi szebb és jobb Magyarországunkat. Vagy csinálni tovább mindent ugyanígy csak némi arányeltolódással... VÉLEMÉNY
Ugyan a világot hétfőn sokként érte a hír, hogy szombaton 69 évesen szívrohamban elhunyt Észak-Korea vezére, az elemzők által felvázolt lehetőségek pedig a két Korea egyesülésétől egészen a III. világháború kitöréséig terjedtek, szerda délutánra kiderült, teljesen felesleges volt a sok izgalom, az 1994-től uralkodó Kim Dzsongil ugyanis él!
