A végtörlesztéssel kapcsolatban kevés dolog van, ami kétségtelenül igaz: az egyik ilyen, hogy vannak, akik jól járnak vele, vannak, akiknek egyáltalán nem segít és hogy van egy harmadik és negyedik csoport is a totális veszteseké és a komoly vagyonnal rendelkezőké. Ebben az írásban azzal szeretnénk foglalkozni, hogy vajon miért és miért pont azokat támogatja a program, illetve milyen problémák vannak azzal a stratégiával(?) és szemlélettel, amivel ezt az egészet kezelte, kezeli a kormányzat.
VÉLEMÉNY
A végtörlesztés a kezdetektől sok-sok vitát kavart, durván megosztotta a valamilyen lakáshitellel rendelkező emberek jelentős hányadát. (Hogy összességében mekkora lesz az okozott kár és mekkora az esetleges haszon, felbecsülhetetlen) Természetesen teljesen megértem azokat a forinthiteleseket, akik most, a válság (sokadik) közepén igazságtalannak érzik, hogy az eleinte alacsonyabb törlesztőrészletek (hiszen a forinthitelek kamata a jegybanki alapkamat miatt jóval magasabb volt korábban is) miatt eleinte boldog devizásokat támogatja a kormány. "Miért őket támogatják, amikor én választottam a biztonságosabb megoldást? Miért velem csesznek ki, aki már a kezdetektől többet fizettem, hogy elkerüljem a kockázatot? Szóval akkor röhögtek rajtam, hogy hülye forintos, most meg megint röhögnek, mert..." És sorolhatnám tovább. Nagyon sokan vannak, akik értelemszerűen úgy érzik, hogy tökön rúgták őket, nem kicsit, nagyon. Azt pedig különösen sajnálom, ha egy állami támogatási rendszer valóban nehéz helyzetben lévő, különböző okokból hasonló vagy részben hasonló problémával küzdő embereket, társadalmi csoportokat egymással szembe fordít egy olyan megosztott országban, mint amilyen a miénk. Itt nem hülye forinthitelesekről meg szemét devizahitelesekről van szó, és rég rossz, ha egy akciónak ez a végkicsengése. Mint általában, ebben az esetben is jóval bonyolultabb a képlet.
Ami viszont kétségtelenül igaz a végtörlesztéssel kapcsolatban: vannak, akik jól járnak, vannak, akiknek egyáltalán nem segít, és van egy harmadik és negyedik csoport is a totális veszteseké és a komoly vagyonnal rendelkezőké. Ebben az írásban azzal szeretnénk foglalkozni, hogy vajon miért és miért pont azokat támogatja a program, illetve milyen problémák vannak azzal a stratégiával(?) és szemlélettel, amivel ezt az egészet kezelte, kezeli a kormányzat.
Az természetesen egyértelmű, hogy a kormány nem vállalhatta be, hogy a Forint gyengülésével, a devizahitellel rendelkező középosztály jelentős hányada váljon földönfutóvá. Hogy miért nem? A válasz egyszerű: 1. A tömeges leszakadás, anyagi ellehetetlenülés olyan szociális katasztrófahelyzetet teremtett volna (még a mostani nem éppen rózsás helyzethez képest is), amit egyértelmű, hogy az állam nem tudott volna kezelni. 2. Ez a fajta brutális leszakadás olyan szintű feszültséggel járt volna a lakosság körében, ami nagyon-nagyon komoly veszélyt jelentett volna, nemcsak a kormányra, de az ország egész belső életére tekintve, tehát nemhogy a kilábalás esélye vált volna egyenlővé a nullával (hogy most több vagy kevesebb annál, az nem témája ennek a posztnak), de biztos, hogy 5-10 (újabb) évet biztosan bukunk. És persze volt még egy 4. ok is, ami legalább annyira politikai, mint pénzügyi kérdés, ez pedig a FIDESZ-nek az a korábbról már ismert hozzáállása, hogy a preferált csoportok a középosztálytól felfelé kezdődnek. Nem a szegényeknek ad, hanem a már vagyonnal, egzisztenciával rendelkező középosztályt, illetve (lásd szja) a gazdagokat támogatja. Érdemes visszaemlékezni, hogy a FIDESZ-es kormány első regnálásakor is elsődlegesen azokat támogatta, akik nem voltak totális anyagi kiszolgáltatottságban. Volt például a köztisztviselők számára 2001-2002-ben egy döbbenetesen komoly állami hitellehetőség (új lakás esetén max. 15m) ingatlan vásárlásához.
Az Orbán-kormány tehát egyszerre akart tüzet oltani és ezzel megelőzni a nagyobb tüzet, illetve a végtörlesztéssel támogatni a szokásosan preferált réteg egy részét, jelen esetben a devizahitelesekét, közülük is elsődlegesen azokat, akik még nem véreztek ki teljesen. A végtörlesztés a többi lehetőséghez képest (árfolyamrögzítés, kamattámogatás) még egyértelműen a legéletképesebb, azonban az, hogy a legelesettebbek számára nem készült valamilyen valódi megoldási terv, az nehezen fogadható el. Az állítólagos családközpontúság, értékelvűség tehát a legkevésbé sem érvényesül, legjobban a vagyonos emberek járnak, jártak, ami válság idején, hmm.
Visszatérve a négy csoportra: sokak döbbentek meg azon, hogy a végtörlesztéssel élők jelentős hányada nem a két szobáját akarta megtartani, hanem egyszerűen az átváltással nyert 10-20-50-kitudjahány milliót. Ha már különbséget tesz a kormány állampolgár és állampolgár között, akkor érthetetlen, hogy miért nem fért bele nekik, hogy ezt a dolgot is prioritásként kezeljék. Értékhatár megállapítás, rászorultság stb. A forinthitelesek problémáival azért nem foglalkoztak vélhetően, mert úgy gondolhatták, hogy esetükben talán még kisebb a baj, ám ennek megalapozottsága ma már erőteljesen kérdéses. A legszélesebb, fizetni már képtelen réteg pedig magára maradt, elúsznak házak, családok, életek. A devizahitelesek és a forinthitelesek közti feszültséget talán lehetett volna azzal csökkenteni, ha a végtörlesztés sajnos nem éppen legjobban átgondolt formája a főpillére a kormány cselekvési tervének, hanem a Forint erősödése érdekében próbál lépéseket tenni, amivel forintos és devizás is jól jár. Sajnos válság ide vagy oda, gyenge Forintból fakadó jobb export lehetőségek stb., kétségtelen, hogy számos döntésével, a Forint hol tudatosnak látszó, hol értelmetlennek tűnő lépésekből fakadó gyengítésével, az állam maga teremtette meg azt a kilátástalan helyzetet, amit, mint látjuk, nem igazán tud kezelni (és aminek már csak apró eleme a végtörlesztés körüli katyvasz).
A káoszra persze rátesz egy újabb lapáttal Orbán Viktor a közalkalmazottakhoz címzett levele, aminek időzítésére nehéz magyarázatokat találni azonkívül, hogy vagy szimplán ad hoc dologról van szó vagy a kormány tudja, hogy aki már tudott, az élt a végtörlesztéssel, aki meg nem tudott, az ezzel se nagyon tud majd valószínűleg (ha a Vidékfejlesztési Minisztériumnak 1200 főre van 50 milliója, akkor vajon összesen hány embernek hány Forint támogatás juthatna, hacsak nem nyúlnak hozzá a vélt vagy valós 2012-es tartalékokhoz? akkor viszont jaj), persze még érhet meglepetés bennünket. Tehát összességében - nem biztos, hogy így lesz - nincs akkora kör, ami rettenetesen nagy pénzt igényelne, a gesztus azonban megtörtént. Az azonban, hogy semmi részletet nem lehet tudni a támogatott forinthitelről (mennyi pénz, mi alapján, mekkora kamattal), nagyban elbizonytalaníthat mindenkit, főleg azoknak okozhat fejfájást, akik közelednek egy esetleges piaci alapú forinthitel aláírásához, azokról pedig ne is beszéljünk, akik már alá is írták. (Tudom, sokan most azt mondják, rohadtul nem sajnálják, ha valaki nem kapja még meg ezt is, de ne más adósokat tegyünk felelőssé a kormány döntéseiért, azt pedig szerintem senki nem gondolja komolyan, hogy szolidaritásból nem kapaszkodna egy újabb nyüves szalmaszálba, ha tehetné) A végtörlesztéses dátum előrehozásáról sokat beszélnek, ami viszont vicces, hogy jogszabályi szinten ez még nem is él, hivatalos tájékoztatás nem történt a dologról, a banki alkalmazottak is csak a tévéből, rádióból, újságból tudják.
Kíváncsiak vagyunk, hogy egy hónap múlva mi sül ki majd ebből az egészből. Az azonban biztos, hogy külföldi megítélésünk katasztrofális, hogy a hitelek forintosítása is csak időnyerésre jó azoknak, akik nem rendelkeznek vagyonnal. Hogy ez a segítség valóban segített olyanoknak is, akiknek szükségük volt rá, de arról szó sincs, hogy ebből az egészből a kisemberek húztak volna hasznot. Hogy sikerült ezt az acsargó, összetartásra nem igazán képes lakosságot még jobban egymás ellen fordítani, akkor amikor nagyon már semmi más nem maradt, mint az összefogás ereje, nem pártokkal, nem politikai erőkkel, hanem egymással.
A bankoknak okozott kár jól mérhető a bankok viszonylagos jóindulatának drámai csökkenésén, de azért azt kár volna vitatni, hogy itt sok-sok mindent máshogy intéznek a bankok a rendszerváltás óta, mint nyugaton, illetve, hogy a devizahitelesek beetetése fölötti szemhunyásban a mostanit megelőző kormányoknak is jutott jelentős szerep, de az biztos, hogy korábban és más eszközökkel kellett volna leépíteni a szabad rablást, ha már ilyen ügyesen sikerült politikusainknak 20 év alatt elérni, hogy élet és halál között a bankok jóindulata az a bizonyos paraszthajszál. A kormány közalkalmazottaknak nyújtandó kölcsöne jobb lehet a bankoknál történő kamattámogatásánál, hiszen így a kamatokat ő szedheti be, persze csak akkor, ha lesz még valaki, aki tudja fizetni a részleteket
Ha te is utálod a megosztottságot, ha örülnél neki, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon!
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Ha Az amerikai fiú című regény is érdekel, akkor klikk ide!
