Kedves Olvasónk, Ismerősünk, (kitalált) Barátaink vagy éppen Ellenségünk! Kívánjuk, hogy 2012. legyen klasszisokkal jobb az idei évnél! Jobb alatt azt értjük, hogy mindenki számára, nem azt, hogy akiknek eddig jó volt, legyen ezután is, a többiek meg csináljanak, amit akarnak.
Mi annak örülnénk, ha a 2012-es év indulatokban, előítéletekben lényegesen szegényebb, összefogásban, odafigyelésben pedig minél gazdagabb lenne. Mi nem a politikai propagandákban, hanem a közösség erejébe hiszünk. Abban az erőben, ami nem a kirekesztésből, hanem a nyitottságból fakad. Csak együtt vagyunk képesek valamiféle normális jövőt építeni. Észosztók helyett közös gondolkodásra van szükség. Ehhez természetesen elengedhetetlen az önvizsgálat és annak a tévképzetnek a kiirtása, hogy az én-nek mindig igaza van. Legyen szó rólunk vagy éppen az aktuális kormányról. Az előítéletek, a gyűlölködés, a mindig a másik a hülye, a másik minden baj okozója duma már nem jön be. Vagy összefogunk vagy végünk van. Ebben az értelemben pedig patriótának vagy lokálpatriótának lenni nem más elleni, hanem magunkért való viselkedésmód. Jó lenne, ha nem valami közös ellenségkép tartaná össze az embereket, hanem az, hogy rohadtul tudjuk: szükségünk van egymásra.
Kedves kormány! Nem sértődünk meg, ha időnként azt kell tapasztalnunk, hogy felfigyelnek ránk, a pórnépre is! Létezünk. És nem bánjuk, ha erre odafigyelnek, mikor a mi életünkről, vagyonunkról, országunkról döntenek, hiszen, bármilyen furcsa is, mi vagyunk az önök munkáltatói! Ezt nem túlzottan célszerű elfelejteni. A pökhendiség nem stílus, hanem jellembeli fogyatékosság. Kedves ellenzék az eddig gyakorlattal szemben, tényleg nem bánjuk, ha nem kizárólag szavazatokként gondolnak ránk Önök sem. Azt pedig ne gondolják, hogy a jelenlegi vezetés hibái miatt rögtön Önök válnak a nép hőseivé. Politikusainknak tehát azt kívánjuk, akinek nem inge, ne vegye magára, hogy próbáljanak meg értünk, ne pedig belőlünk élni. Lényegesen több alázatot és odafigyelést kívánunk mindnyájuk munkájukhoz!
Azt kívánjuk, hogy végre legyen Mi, ne pedig sok ellenérdekelt Én. Mi - a blog szerzői -nem vagyunk okosabbak, jobbak másoknál, nem sok vizet zavar, hogy mit mondunk, de annyi új évi vállalást teszünk, hogy 2012-ben is megpróbálunk normális emberekként élni. Ami talán nem is olyan könnyű napjainkban. Sok mindent kívánunk, de hogy ezekből meg valósul-e valami, az rajtunk, mindnyájunkon múlik. Reménykedünk.
Kedves Frenreisz Károlyok, kívánjuk, hogy jövőre se dőljenek be az új, hajnövesztő csodaszereknek! Kedves hagyományápoló anyák, ne feledjék, hogy a pálinkás kenyér elkészítése még saját főzésű pálinkából sem ajánlott! Kedves vállalkozók, ne sajnálják a pénzt arra a rohadt BKV-bérletre! Kedves képviselők, ne egyenek össze mindent a parlamenti menzán pusztán azért, mert olcsó! Amúgy meg mindenkinek, Olvasóinknak, Barátainknak, Ismerőseinknek és ellenségeinknek egyaránt kívánjuk a legjobbakat (még ha az nem is feltétlenül vág egybe azzal, amit ők szeretnének)!
Találkozunk odaát (januárban)!
Ha te is utálod a megosztottságot, ha örülnél neki, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, ha azt szeretnéd, hogy 2012. ne azért legyen jó, mert 2013. még rosszabb lesz, ha a kitörési pontot te is az összefogásban látod, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Ha Az amerikai fiú című regény is érdekel, akkor klikk ide!
