Az amerikai fiú

Vajon a Biblia tanítása alapján lehet-e a családot minden romlottságtól és bűntől érintetlen intézményként kezelni? Lehet-e azt mondani, hogy a családon belüli erőszakos dolgok nem tartoznak a közösségre, ha léteznek ilyenek egyáltalán? Mi a jó megoldás: ájtatos hallgatás, a problémák figyelmen kívül hagyása? Nem hiszem. Mindez különösen érdekes kérdés ezekben a napokban, amikor a keresztény világ az emberré lett Isten a bűnös emberiségért hozott hatalmas áldozatát, Krisztus saját életének feláldozását, majd feltámadását, összességében magát a reményt ünnepeli. - a szerző teológus

VÉLEMÉNY

"Szeretném, ha az emberek látnák, hogy még egy olyan „könnyedebb” esetben is, mint az enyém, milyen el nem múló hatásai vannak a családon belüli erőszaknak. Szeretném, ha végre a társadalomkutatók, a szociológusok is felszólalnának az ügyben, ha kiderülne, hogy azok a gyermekek, akik családon belüli erőszakban nőttek fel, a saját családjukban milyen arányban váltak áldozattá, erőszaktevővé vagy éppen kései családalapítóvá, vagy voltak képtelenek a családalapításra. Szeretném, ha végre megpróbálnák azok az emberek megérteni, akik voltak elég szerencsések ahhoz, hogy nem éltek családon belüli erőszakban, hogy ez nem emancipációs kérdés és nem is valami szélsőséges feminista mozgalom hóbortja. Szeretném, ha legalább néhány embert meg tudnék győzni arról, hogy ezzel törődni kell, mert hatással van az életünkre." TI ÍRTÁTOK

"Az elmúlt napokban rengeteget hallhattunk a családon belüli erőszakról. Olvashattunk, beszélhettünk a méltatlan „vitáról“, amely a Parlamentben zajlott. Megtapasztalhattuk mindazt a dühöt, haragot, amit a téma felszínre hozott az emberekből. Pro és kontra. Aztán azon kezdtem gondolkodni, vajon hol vannak ebben a történetben a gyerekek? Megkérdezte őket erről valaki? Kíváncsi volt bárki az ő véleményükre? Beszélt-e bármelyik parlamenti képviselő asszony vagy úr olyan fiatalokkal vagy felnőttekkel, akiket gyermekként éveken át bántalmaztak? Tudják-e, hogy min megy keresztül egy ilyen gyermek? Természetesen tudom, hogy ezek a kérdések költőiek, de mégis. Tudják, én ma is, még 20 év elteltével is rettegek... Tudják vajon azok, akik csak rántanak egyet a vállukon, hogy milyen ez? TI ÍRTÁTOK

Furcsa dolog egy komoly társadalmi problémát ideológiai kérdéssé, értékrendbeli különbséggé zülleszteni, ahogy azt a véleményem szerint minősíthetetlenül primitíven viselkedő Varga Istvánt védelmező hölgy frakciótársai tették. (A korrektség kedvéért: Rogánék zavarba ejtő gyorsasággal határolódtak el Varga kijelentéseitől.) Mert ugye amiről nem beszélünk, amiről nem veszünk tudomást, az nem is létezik. A családon belüli erőszak magyarországi megdöbbentően erős jelenlétével pedig jó ideje ez történik. A csbe. fogalmával például a jelenlegi kormányzat és a szakállamtitkárság szerint az a gond, hogy az erőszak szó stigmatizálja a család "szent" fogalmát, a kettő tehát nem férhet össze... Ékes bizonyítéka ez annak, hogy a szakmai, szociológiai fogalmat hogyan lehet PR-célokból kicserélni egy olyan értelmezésre, ami teljesen ellehetetlenít bármilyen diskurzust. Azt gondolhatnád, hogy ezt az idióta porhintést csak Varga Pista bátyánk kommandózása miatt sebtében dobta piacra a  propagandagyár, de tévedsz, ez a szemlélet a minisztérium szintjén, már 2010-től jelen van, szóval a nagyok ezt tényleg komolyan gondolják. (Nem városi legenda: két évvel ezelőtt már szóbeli utasítás formájában hangzott el ez.) VÉLEMÉNY

Törvénnyel rúgni pofán a bántalmazottakat? Miért is ne! Ha eddig se érdekelt senkit az, hogy évente több tucatnyian veszítik életüket, bizonyíthatóan családon belüli erőszak áldozataiként (nők, gyerek, öregek és bizony, ha kisebb számban is, de időnként férfiak), akkor egy olyan vicces gesztus, mint a családok védelméről szóló törvény már valóban a legkevesebb. Hogy miért írom ezt? Mert sajnos ma sikerült elolvasnom (karácsonykor ilyeneket olvas ez az állat? akkor meg is érdemli!) a jó nagy betűkkel szedett, immáron elfogadott törvénykét, ami indoklással együtt csak egy hangyányival hosszabb, mint egy bő lére eresztett twitterbejegyzés. Bár ne tettem volna.

VÉLEMÉNY