Törvénnyel rúgni pofán a bántalmazottakat? Miért is ne! Ha eddig se érdekelt senkit az, hogy évente több tucatnyian veszítik életüket, bizonyíthatóan családon belüli erőszak áldozataiként (nők, gyerek, öregek és bizony, ha kisebb számban is, de időnként férfiak), akkor egy olyan vicces gesztus, mint a családok védelméről szóló törvény már valóban a legkevesebb. Hogy miért írom ezt? Mert sajnos ma sikerült elolvasnom (karácsonykor ilyeneket olvas ez az állat? akkor meg is érdemli!) a jó nagy betűkkel szedett, immáron elfogadott törvénykét, ami indoklással együtt csak egy hangyányival hosszabb, mint egy bő lére eresztett twitterbejegyzés. Bár ne tettem volna.
VÉLEMÉNY
Korábban sok cikkben gúnyolódtak a szövegen, hellyel-közel természetesen jogosan, hiszen valóban patetikus szánalmas dolog, ha valaki Mikulás bácsi hűséges tanítványának képzelve magát a főnök által átadott csomag és a virgács mellé, néhány bölcsnek szánt intelmet és közhelyet gyűjt csokorba, hogy a barkácstörvénnyel egészítse ki az ajándékokat. - Gyerekek, jól tanuljatok, mer'! - Apa, anya szeressétek egymást, mer'! De véleményem szerint sokkal, de sokkal lehangolóbb a helyzet, mint hogy poénkodni vagy nevetni lehessen ezen az egészen. A szövegből ugyanis kiderül, hogy a KDNP-s honatyáknak nagyjából lövése sincs arról, hogy hogyan működik a világ, a valóság, az emberek, hogy álbölcsességeikkel csak még egy újabbat rúgnak azokba az emberekbe, akik a társadalom legkiszolgáltatottabbjai közé tartoznak (hajléktalanok pusztuljatok, bántalmazottak dögöljetek, a többinek meg...). El sem tudom képzelni, hogy a mélyen tisztelt KDNP-s beterjesztők (Harrac Péter, Michl József, Dr. Tarnai Richárd, Dr. Bagdy Gábor és a későn érkező Móring József Attila), kivel, kikkel konzultálhattak (élő, hús-vér családokkal foglalkozó szociális szakemberekkel például biztosan nem) az anyag összedobásakor, mert semmiféle kapcsolódása nincs a mai magyar valósághoz. És lehetetlenül felháborító, hogy ez a szellemi kör, nemcsak hogy meg sem próbál belevenni valós és sokakat érintő problémákat, de következetesen tagadja már magát a problémát is, miközben kereszténynek mondva magukat, szimpla vállrándítással átlépik a földön fekvőt
Persze nem újdonság ez a mentalitás a számomra, 2008-ban már volt szerencsém a parlamentben részt venni egy családon belüli erőszakkal foglalkozó nyílt napon. A képlet meglehetősen egyszerű volt, voltak standok, melyeken a témával foglalkozó szervezetek (95%-ban természetesen civilek) képviselőjével lehetett volna beszélgetni, és volt ugye értelemszerűen - pártállástól függetlenül - országunk jeles honatyái és honanyái. A cél értelemszerűen a két csoport találkozása lett volna, felelős politikusaink lássanak bele egy kicsit másként is az ország, az alattvalók, a pórnép életébe, ha már egyszer azért teszik el a fizetésüket (a nokiás dobozokat, nem pont azért), hogy értünk izzadjanak önzetlenül minden áldott nap (3 évvel később pedig lassan már minden áldott éjszaka is). A találkozás azonban csak kevéssé tudott megvalósulni, mivel a képviselők jelentős részét, pártállástól függetlenül, egyszerűen nem érdekelte a téma (mindössze néhányan akadtak, akiket igen), jó néhányukból azonban valami még megdöbbentőbb reakciót váltott ki a cseppet sem tolakodó, agresszív program (amire azért akadnak példák sajnos) többen ugyanis a standok előtt megállva, egymásra licitálva mondták a baromságaikat. - Itt lehet korbácsot kapni? - Mától tényleg nem verhetem az asszony? A pálmát azonban kétségtelenül Gyurcsány Ferenc vitte el, mikor a nap végén miniszterelnökként azt mondta: - Igazából nem vagyok érintett a témában, mert remek házasságban élek. Akkor azt gondoltam, ha egy magát baloldalinak - természetesen tudom, hogy ezek a fogalmak rég nem bírnak tartalommal - mondó államfő ezt ki meri ejteni a száján, hacsak ostoba viccként is, akkor mégis ki a rosseb az, aki érintett politikusként a témában?
Hát az határozottan kiderült, hogy nem a KDNP frakció tagjai (az irgalmas szamaritánus történetét biztosan nem magyarázta el még senki). Persze volt már ennek jele korábban is. Az ál- vagy szalonkereszténység pedig, úgy gondolom, a legnagyobb sértés azokra nézve, akik komolyan gondolják, amikor Jézus arról beszél, hogy Máté evangéliumában (7:12) "A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.", nem beszélve azokról, akik valóban segítségre szorulnának. A képmutatás netovábbja, hogy az új minisztérium korábban egy megbeszélésen megkérte a meghívott, a témában dolgozó szakembereket, hogy a későbbiekben a családon belüli erőszak kifejezést (domestic violence) szíveskedjenek kerülni, mert a család fogalma szent. Ha a családon belüli erőszak kifejezést használják, akkor azzal a család fogalmát sértik meg. Gondolom, mélységesen egyet tudnak érteni ezzel mindazon gyerekek, akiket családjukban szexuálisan abuzálnak, akiket férjük, feleségük, házastársuk, szüleik vagy gyermekeik vernek, megaláznak, szabadságukban korlátoznak, esetleg anyagilag kizsákmányolnak.
Nem tudom, mi a rémisztőbb, hogy az előző garnitúra folyamatosan, éveken keresztül kommunikálta, hogy már készül az önálló jogszabály a családon belüli erőszak áldozatainak védelmében, aztán rohadtul nem született semmiféle önálló jogszabály erre vonatkozóan. (Megszületett ugyan a távol tartás intézménye a magyar jogrendben, de - mint kiderült - nagyjából a nullával ér fel a gyakorlatban a hatékonysága.) hogy felépítettek egy kapacitását tekintve látszatrendszert, ez 10.000.000-os országunkban fénykorában is maximum 100-110 fő biztonságos történő elhelyezését tette lehetővé, vagy az, hogy már nem csak mismásolás van, hanem a probléma konkrét tagadása, miközben a jó családi életről papolva eljutottunk oda, hogy a 100-110 helyett csak 50-60 speciális férőhely jut több tízezer menekülni próbáló emberre. Persze van orvosság, célszerű minden közhivatalba kiplakátolni a friss, 2011-es családvédelmi törvényt is, ha a visszadobott középiskolai esszék stílusában megírt törvénykét elolvassa apa,anya, nagy gyerek, kistesó, nagybácsi, nagynéni, nagypapa és nagymama, akkor majd tudni fogják, hogy máshogy kellene csinálniuk, ha pedig így folytatják, akkor jövőre ajándékot nem hogy a Mikulás, de nem hoz még a Jézuska se a számukra. Hát ezt is sikerült megoldani, miközben az egész meglévő rendszer a 2012-es miniszterelnöki repikeret kevesebb mint 20%-ából gazdálkodik. Majd a törvényke véd meg a saját "család"-tagjaidtól? Azoktól, akik a szüleid? Attól, aki a házas- vagy élettársad? Azoktól akikkel egy háztartásban él az ember? Tényleg jól van, hogy 95%-ban a bántalmazottak menekülnek el otthonról, gyakran saját ingatlanukból? Hogy a családon belüli erőszakot ma magánügyként tekinti az emberek túlnyomó többsége? Hogy a problémákat ahelyett, hogy kezelnénk, ezúttal is a szőnyeg alá söpörjük? Hogy mi a baj ezzel a törvénnyel? Hogy egy rakás üres közhely van benne, valós problémákra pedig egyáltalán nem reagál... Fiúk, karácsonyi ajándéknak nem volt rossz.
Ha szerinted is felháborító, hogy választott vezetőinket nem érdekli a lakosság kiszolgáltatott helyzetben lévő tagjainak sorsa, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Ha Az amerikai fiú című regény is érdekel, akkor klikk ide!
