Az amerikai fiú

A Gödörben néhány éve Ruta Tannenbaum című regénye magyar megjelenése kapcsán volt egy beszélgetés Miljenko Jergović horvát íróval, ahol a szerb Emir Kusturica is szóba került a jugoszláv háború, a nacionalizmus és a művészeti értékteremtés kapcsán. Az író azt mondta, ha Kusturica alkotásaira gondol, akkor kétségtelen, hogy nagyszerű, kimagasló alkotóról van szó, ha arra, amit ultranacionalista aktivistaként mond, akkor meg azt, hogy félelmetes és vállalhatatlan, azonban egyik sem képes semlegesíteni a másikat. Ez szerintem Csurka esetében is hasonlóan kellene, hogy működjön. Halála, irodalmi munkássága nem ok arra, hogy elfogadhatóvá tegye destruktív tevékenységét, ahogy mindezek ellenére sem tagadható, hogy tehetséges drámaíró volt. H.I.

Saját, a témával kapcsolatos véleményem után, az alábbiakban egy hozzánk beérkezett szöveget olvashattok. Nem mi, hanem Ti írtátok.

Sajnos nemcsak a felnőttekben kellett csalódnunk, de magunk miatt is lett okunk a szégyenkezésre, mert végül nemcsak helikopter és zászlófelvonás nem volt Feri temetésén, de mi is beálltunk az árulók sorába. Rohadtul. Bár eredetileg úgy terveztük, végül mégse az otthon készített predátoros pólóinkban meg a gondosan, farmeresen kivagdalt mackónadrágjainkban mentünk el az amerikai fiú temetésére. Én nem mertem, Sanyát meg félútról rángatta haza az apja, hogy öltözzön fel rendesen, mert ő nem fog valami koszos hippit nevelni a fiából.

II. fejezet 5. rész

Végül azonban minden fáradozásunk hiábavalónak bizonyult. Először az igazi apjához mentünk, mert a Sanyáék szomszédjában lakott, meg a Sanya mesélte róla, hogy jó fej. Nem köpte be a szüleinek, amikor még tavalyelőtt felmászott az egyik kombájn tetejére, aztán meg nem tudott lejönni róla, persze akkor még csak kis pisis tízéves volt, így aztán ezen rohadtul nincs mit csodálkozni. 

Az amerikai fiú II. fejezetének 3. része

Jól tudtam, miről beszél. Én is dühös voltam, úgy éreztem: átvertek. Most már kétségtelen volt, hogy minden felnőtt, aki csak él ezen a Földön – kivéve persze nagymamát – hazudik. Ettől a végtelenül keserű felismeréstől már nemcsak a falu meg a mi Amerikánk között, de bennem is legalább akkora űr tátongott, hogy még Han Solo űrhajója, az Ezeréves Sólyom se tudta volna átrepülni. Még akkor se, ha a Solo kapitány a legjobb csempész a naprendszerben, meg segít neki az a nagydarab szőrős barátja, akit Csubakkának hívnak. Mert ez még nekik is nagy falat lenne. De akkor mit szóljak én? Hisz mégis csak gyerek vagyok még.

II. fejezet 2. rész