Az amerikai fiú

Mikor csalódottan kiléptem az utcára, Sanya már javában feszegette zsebkésével a csengő mellé, a házfalára erősített Vigyázz a kutya harap! - táblát. Miután végül szitkozódva abbahagyta - mert úgy mégsem ér annyit az egész, hogy kicsorbuljon a svájci bicskájának az éle, mert mi lesz akkor később, ha esetleg meg kell védenünk magunkat az ellenséges harcosokkal szemben -, egyetlen szó nélkül indultunk a tanácsháza irányába. Sanya az utat borító köveket csőrözte. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a Feri nevelőapjával biztosan több szerencsénk lesz, mert az tudja, mi a dörgés, mert hát nem lesz csak úgy valakiből nemzetközi kamionsofőr, nem igaz?

II. fejezet 4. rész

Jól tudtam, miről beszél. Én is dühös voltam, úgy éreztem: átvertek. Most már kétségtelen volt, hogy minden felnőtt, aki csak él ezen a Földön – kivéve persze nagymamát – hazudik. Ettől a végtelenül keserű felismeréstől már nemcsak a falu meg a mi Amerikánk között, de bennem is legalább akkora űr tátongott, hogy még Han Solo űrhajója, az Ezeréves Sólyom se tudta volna átrepülni. Még akkor se, ha a Solo kapitány a legjobb csempész a naprendszerben, meg segít neki az a nagydarab szőrős barátja, akit Csubakkának hívnak. Mert ez még nekik is nagy falat lenne. De akkor mit szóljak én? Hisz mégis csak gyerek vagyok még.

II. fejezet 2. rész

Hazánk miniszterelnöke kétségtelenül igazi retro arc. Nem póz, esetleg a néhány évvel ezelőtti divat csábításának való engedelmeskedés ez, Orbán Viktor komolyan gondolja. Sejthető volt ez már akkor is, amikor - az idősebbek szeme biztosan könnybe lábad, ha erre gondol - a Lázár Ervin azonos című meseregényéből készült, Szegény Dzsoni és Árnika című filmben alakította önmagát, az akkori vidéki kamaszt, a tizenéves focistát, a sapka alatt elől sportos, hátul elegáns bundeszfrizurájával. Ez a fajta kamaszos lázadás, és a '70-es, '80-as évek irányába tanúsított nosztalgikus érzelmek máig érezhetőek retorikájában. De...

Hogy mennyire jó helyet találtunk az hamar kiderült, mivel jó pár hatalmas löveghüvelyt találtunk a sírok között, amiket Feri gondosan össze is gyűjtetett velünk. Rozsdás, málladozó hüvelyek voltak, amik nemcsak a ruhánkat fogták meg, de a kezünket is összevagdosták. Ferinek egy darab rozsdás vas benne is maradt a markában, jó mélyen bemászott a bőre alá, és pár nap alatt csúnyán be is gyulladt a tenyere. Ő azonban ettől sem ijedt meg. Kérte, hogy délutánra a táborban készítsünk megfelelő helyet a műtéthez.

Az amerikai fiú I. fejezet 5. rész

A Feri fel fog menni a művháztetejére, fel fog menni, mert muszáj neki. Tudtuk, hogy muszáj. Ugyanis Feri elárulta, a halhatatlanságnak ára van az ő esetében is, akárcsak a Meklód. Meg kell küzdenie életre-halálra egy másik halhatatlan harcossal. Aztán két hétig nem láttuk. Mikor először jött suliba még mindig számos sebtapasz és kötés díszítette az arcát és a testét. A hivatalos álláspont szerint azon az ominózus keddi éjszakán az óriási vihar ellenére Feri tényleg felmászott a kultúrház tetejére, aztán megpiszkálta a villámhárítót, s ahogy mondani szokták: rosszkor volt rossz helyen.

Az amerikai fiú I. fejezet 4. rész

A Feri igazi vagány srác volt. Nem akadt egyetlen fiú sem a suliban, aki ne akart volna olyan lenni, mint ő. A lányok meg mind vele akartak járni, még a hetedikes meg a nyolcadikos lányok is. Csillebércen meg már szexelt is valami középsulis csehszlovák lánnyal, aki segédnevelőként töltötte a táborban a nyarat. Mesélte. Nem volt ebben semmi hihetetlen, mert a Feri maga volt a megtestesült Amerika.

Az amerikai fiú I. fejezet első rész

Mindenki el van szállva a NASA bejelentésétől, pedig a volt Csehszlovákiában már 25 éve tudnak egy máig beazonosíthatatlan fajról.

Természetesen rohadtul jogos a felháborodás hazánkban, amikor a kerítésen átugráló veteményeket vagy kisebb értékű tárgyakat ellopdosó bűnözőkről hallunk, pláne akkor, ha a mi kerítésünkön ugrálnak át az elkövetők. De hogyan is jön erre a blogra ez a téma? Jó tudni, hogy 25 éve küzdenek a csehek is valami hasonló, megnevezhetetlen problémával. Talán sokaknak elég annyi, ha azt mondom: mocsári olajfalók. Rögtön bevillan az expediciót megörökítő dokufilm '87, vagy a borzasztó felvételek. Az olajfalók ugyanis azok a lények Csehország északi végein, akik nemhogy fát vagy gyümölcsöt lopkodnak, fenyegetőznek, de a műgumiből készült csizmák szárát is megeszik, sőt: ínséges időkben, amikor kevés a gáz (merthogy azon élnek), a bányavidékek peremén lévő gyümölcsösökbe járnak és felfalják a műanyag kerítéseket! Vagy éppen az olajfestményeket.

BÁR NEM PROFILUNk, DE...

Döbbenetes dolgok történtek ma a parlamentben. Meggyes Tamás képviselő, aki a gonosz szocialista ügyeskedések miatt nem tudott szavazni az Alkotmánybíróság hatókörét csökkentő szavazás során, a szavazást követően látványosan ismét bejött a terembe mégegyszer.

Vélhetően az ördög műve, hogy megbolondultak a szavazógépek, illetve paranormális tevékenység keretein belül a parlament honlapja nem Lázár amputáló tervezetének győzelmét, hanem az LMP-s Schifferét hozta ki győztesnek.

Suli után elolvasod a kredencen anyu szokásos üzenetét, főzelék a rezsón, melegítsétek meg öcsivel, krinolin a Szaratovban, aztán már nyomod is a piros gombot az Orionon!