Mikor csalódottan kiléptem az utcára, Sanya már javában feszegette zsebkésével a csengő mellé, a házfalára erősített Vigyázz a kutya harap! - táblát. Miután végül szitkozódva abbahagyta - mert úgy mégsem ér annyit az egész, hogy kicsorbuljon a svájci bicskájának az éle, mert mi lesz akkor később, ha esetleg meg kell védenünk magunkat az ellenséges harcosokkal szemben -, egyetlen szó nélkül indultunk a tanácsháza irányába. Sanya az utat borító köveket csőrözte. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a Feri nevelőapjával biztosan több szerencsénk lesz, mert az tudja, mi a dörgés, mert hát nem lesz csak úgy valakiből nemzetközi kamionsofőr, nem igaz?
II. fejezet 4. rész
Ő nem olyan, mint a Feri vérszerinti faterja, aki még augusztusban is térdzoknival hordja a szandált, meg nem is direkt csinálja a rendetlenséget. Mert ha igaz, amit Feri szokott mondani régebben, hogy minden TSZ-es dolgozónak ázott csirke szaga van, akkor az sem kétséges, hogy egy kamionosnak kaland meg balhé. Hirtelen fülig ért a szám, Sanya tutira sejtette már, hogy mire gondolok.
Már a házuk előtt álldogálva is elégedettség töltött el bennünket. Kétszintes családi ház, aminek az udvarán eltörpült a műanyag kerti bútor a gigászi méreteket öltő kamion mellett. Az utcafrontra néző két hatalmas ablaknál a falra felszerelt IFA visszapillantó tükrök jelezték, odabent nem akármilyen emberek élnek. Mert ha megszólal a csengő, ők ugyan ki nem jönnek, hogy megnézzék ki érkezett, inkább a gondosan beállított tükrök segítségével a szobából figyelik a nem várt jövevényeket. Így aztán nem érheti őket kellemetlen meglepetés, ha kilépnek a gangra. Emlékszem hányszor maradt hoppon a Kucsa, mikor családlátogatás céljából Feriék házához érkezett, mi meg alig tudtuk megállni röhögés nélkül, mikor fahangon a konyhában serénykedő anyukájának barátunk kiszólt a szobából, hogy csak Takáts Jóska bá támolyog odakint részegen, így aztán, ha majd összeszedi magát annyira, hogy lépjen még néhányat, nem lesz tovább a csengőn a tenyere.
Szóval az utcafronton két tükör volt, az egyik Feri szobájának az ablakában, a másik a nevelőfaterjáéknál, ezek alapján joggal reméltük, hogy legalább itt megértenek és komolyan vesznek bennünket. Csengettünk. Nem sokára Feri anyukája jött ki a kerítéshez, s miután a teraszon leültetett bennünket, remegő kezeit maga elé tartva szó nélkül besietett a házba. Nemsokára két pohárral, egy szódásszifonnal meg egy üveg kólaszörppel tért vissza, s mielőtt bármit mondhattunk volna össze-vissza ölelgetett és csókolgatott bennünket. Poharainkba hulló tekintélyes könnyei azonban nagyban valószínűsítették, hogy itt ma kólaszörppel nem nagyon fogjuk enyhíteni a szomjúságunkat. Feri nevelőapja, egy nagy, tagbaszakadt, szakállas férfi, aki nemcsak a magyar, de a másik Piedónét is biztosan fél kézzel leterítette volna 
máskor, sápadtan, összetörten lépett ki a verandára. Kezében donaldrágós dobozok és olyan csokoládék, melyek birtoklásáról a csokoládéízesítésű Mesesajt és az emberiség teljes kipusztítására tökéletesen alkalmas nugáttáblák vidékén még álmodni sem mertünk. Elénk rakta a kincseket, s néhány szóval, de inkább a tekintetével arra biztatott, vágjuk zsebre nyugodtan az egészet, hiszen mégis csak mi voltunk Feri igazi barátai, sőt bajtársai…
Az ígéretes kezdet után végül mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztük. Hogy pontosan mi történt, arra nem emlékszem, csak arra, hogy kevéssel javaslataink ecsetelésének kezdete után, valahol a díszlövések meg a ravatalra terítendő csillagos amerikai lobogó között félúton, már rohantunk is végig a kerten, aztán végig az utcán, s mikor két sarokkal arrébb fújtatva megálltunk, még akkor is hallottam a fülemben lüktető véren keresztül Feri nevelőapjának mennydörgő üvöltését.
Tetszett? Csatlakozz hozzánk! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
