Végül azonban minden fáradozásunk hiábavalónak bizonyult. Először az igazi apjához mentünk, mert a Sanyáék szomszédjában lakott, meg a Sanya mesélte róla, hogy jó fej. Nem köpte be a szüleinek, amikor még tavalyelőtt felmászott az egyik kombájn tetejére, aztán meg nem tudott lejönni róla, persze akkor még csak kis pisis tízéves volt, így aztán ezen rohadtul nincs mit csodálkozni.
Az amerikai fiú II. fejezetének 3. része
Feri apja éppen csomagolt, mikor beállítottunk hozzá. Egy hatalmas, kopott, számtalan klafa kis matricával díszített bőröndbe gyömöszölte a lakásban mindenfelé szétszórt dolgainak éppen keze ügyébe kerülő darabjait. Tekintélyt parancsoló volt ez a rendetlenség, nekünk otthon biztosan nem engedték volna meg, hogy ilyen zűrzavar legyen a szobánkban. Ő meg egyedül lakott a házban, de mégis megcsinálta. Tiszteletet éreztem iránta, s arra gondoltam: na, ilyen egy igazi felnőtt. Mivel úgy tűnt, nem különösebben izgalmas elfoglaltsága mellett még ránk is tudna figyelni, Sanyával izgatottan mesélni kezdtük neki elképzeléseinket a fia temetésével kapcsolatban. Mikor befejeztük csak annyit mondott halk, lassú szavakkal, hogy már semmi sincs, ami őt idekötné a faluhoz, így aztán inkább elköltözik Szolnokra, mert egy nagyvárosban azért könnyebben kezd új életet az ember, mint ebben a világvégi porfészekben, ahol csak egy olyan atombombával lehetne valami változást előidézni, mint amilyennel azok a gátlástalan kapitalisták pusztították Japánban a civileket.
Szolnokon meg most építik rohammunkával az agrárkutató intézetet, ahol biztosan akad állás egy jó szakembernek. Meg aztán mégiscsak nagyobb ott a szellemi élet, mint itt, ahol mindenkinek csak a munkásőrbál meg az Onedin család jelenti a kultúrát. Jobban tennénk 
mi is, ha egyszerűen összepakolnánk, aztán olyan messzire elhúznánk innen a csíkot, hogy még ha akarnánk, akkor se tudjunk visszajönni többé erre az átkozott helyre. Mi meg hiába magyaráztuk neki kétségbeesetten, hogy ha már egyszer ő a főnök a termelőszövetkezetben, akkor legalább álljunk bosszút a Feriért a kunmadarasi lakótelepen rejtőzködő vietkong katonákon, támadjunk rájuk valamelyik éjszaka a TSZ összes traktorával, kombájnjával meg a helikopterével. Ha meg ezt nem meri vállalni, mert fél, hogy olyan civileknek is bajuk eshet, amilyeneknek ott Japánban – fogtuk könyörgőre kétségbeesetten –, akkor legalább a helikopter körözzön a temető fölött, amíg a temetés véget nem ér. Ő azonban oda se bagózott arra, amit mondtunk neki, csak hajtogatta tovább az alsógatyáit, meg gombócolta a zoknikat. folytköv.
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
