Január 27. a holokauszt emléknapja. Ez a nap nem valakikről, hanem mindnyájunkról szól. Nem csak 6 millió ember és a világ tragédiájáról, hanem rólunk is, akik most élünk. Arról szól, hogy mire képes a gyűlölet, a kegyetlenség, az emberi gonoszság, hová vezethet a hatalom őrülete, milyen sötét árnyalatok laknak az egyébként fantasztikus dolgokra is képes emberi lelkek mélyén.
Ez a nap nagyon is rólunk szól és a felelősségünkről, arról, hogy soha nem szabad, soha nem lehet, hogy bármilyen etnikai, vallási vagy épp szexuális identitású emberrel így bánjon a többségi társadalom. Hogy rajtad meg rajtam is áll, hogy soha többé. Hogy mielőtt bármik is lennénk, mindenek előtt embernek kell lennünk.
Mert senki nem kevesebb vagy több attól, hogy hová született. Az értékünket nem ez, hanem az határozza meg, hogyan élünk. A kérdés, tudunk-e többek lenni?
2005-ben az ENSZ közgyűlése ezt a napot, az auschwitzi haláltábor 1945-ös felszabadításának napját a holokauszt mintegy 6 millió áldozatának nemzetközi emléknapjává nyilvánította egyhangú döntésével.
Megtalálsz bennünket a (klikk:) fészbukon, ha tetszett a cikk, csatlakozz hozzánk!
Az amerikai fiú
Ha egyetértesz a bejegyzés tartalmával, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
