Mikor csalódottan kiléptem az utcára, Sanya már javában feszegette zsebkésével a csengő mellé, a házfalára erősített Vigyázz a kutya harap! - táblát. Miután végül szitkozódva abbahagyta - mert úgy mégsem ér annyit az egész, hogy kicsorbuljon a svájci bicskájának az éle, mert mi lesz akkor később, ha esetleg meg kell védenünk magunkat az ellenséges harcosokkal szemben -, egyetlen szó nélkül indultunk a tanácsháza irányába. Sanya az utat borító köveket csőrözte. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a Feri nevelőapjával biztosan több szerencsénk lesz, mert az tudja, mi a dörgés, mert hát nem lesz csak úgy valakiből nemzetközi kamionsofőr, nem igaz?
II. fejezet 4. rész