Ez egy rövid poszt lesz. Egyetlen gondolat, néhány mondatban. Nem az a gond, ha az ízlések nem egyeznek, ha esztétikailag, ideológiailag nem ért egyet valaki valamivel. A gond kurvára az, amikor valaki be akar tiltani valamit, amikor meg akarja mondani, hogy mi a jó és mi nem. A legfélelmetesebb pedig, ha ez az ember, aki begyűjtötte a Műcsarnokot, aki egy kulturális Matolcsy, egy dilettáns, mindenféle önkritika nélkül. Kedves Fekete úr, maga, aki elutasítja a kommunizmust, aki fütyül az olyan áldemokráciára, ami itt van, aki liberÁLizmusról bölcselkedik, kérem, saját szellemi börtönébe ne akarjon bezárni egy egész társadalmat.
VÉLEMÉNY
Nagyon rossz irányba mutat az ízlés uniformizálása, a másként gondolkodók, mást vallók sima betiltása, leginkább pedig az, amikor ön azt mondja és gondolja, hogy a kritikai művészetnek nincs helye. Ön egy Kossuth-díjas belsőépítész, tanár, állítólag művész, legyen méltó ehhez. Vagy forduljon orvosához vagy gyógyszerészéhez, mielőtt építeni kezdené szép új világát! Megértését köszönjük! Felebaráti szeretettel: Spejbl (protestáns, vallásgyakorló)
ui.: Abból, amit ön szeretne nem sülhet ki jól, ön sok évtizedet megélt már, még emlékezhet, mit jelent a szó: diktatúra, játsszon is bármilyen színben.
Csatlakozz hozzánk a fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
A sokat emlegetett és eredménytelenül kritizált, a választói jog gyakorlását lényegesen körülményesebbé tevő új választási törvényt végül elfogadta a FIDESZ-KDNP. Nem voltak illúzióim, a saját pitiáner érdekek láthatóan lényegesebbek, mint a sokat emlegetett demokrácia vagy Magyarország jövője. Pedig a "HAZA", valaki egyszer azt mondta, nem lehet ellenzékben. 
- Újabb településeken cserélik fideszes politikusok arcaira az óvodai jeleket, márciusra pedig nem marad olyan óvodai csoport az országban, ahol ne történne meg az átállás! - jelentette be sajtótájékoztatón Giró-Szász András kormányszóvivő, aki elmondta azt is, hogy ez ugyan az óvodások NER-be történő beépülésének csak az első, de talán a legfontosabb lépése. 
Ha a FIDESZ-KDNP eddigi tevékenységét bárki bírálni merte idáig, soha nem önvizsgálat következett a kormány részéről, hanem a kritikák asztalról történő lesöprése, ami jól megmutatta, hogy a kormányzatnak még véletlenül sem fordul meg a fejében, hogy létezhet más valóság is azon kívül, ami abban a spirituális útvesztőben van, aminek középpontja OV, legalábbis Kerényi mester szerint. 
A kényszerből történő kivándorlás, nemcsak a pénzről, pláne nem a hazafiatlanságról szól, hanem leginkább arról, hogy akik hazájuk elhagyása mellett döntenek, azok nem érzik úgy, hogy az ígéretekből valaha is lesz valami, hogy olyan jövő vár rájuk (a máról nem is beszélve) saját hazájukban, amilyet élni szeretnének, amiben szívesen felnevelnék gyermekeiket. Vannak, akik szeretnek ideológiát csinálni ebből is, azt mondani, hogy árulás a haza elhagyása a nehéz időkben, nos, pontosan ők azok leggyakrabban, akik kikényszerítik az ilyen döntéseket. És kiket kényszerítenek külföldre ma? Legtöbbször azokat a gazdasági szempontból is aktív, legtöbbször fiatal vagy középkorú középfokú végzettséggel rendelkező szakembereket, a használható nyelvtudással és felsőfokú képesítéssel rendelkezőket, akik kint is meg tudják állni a helyüket, itt azonban nagyon is hiányozni fognak, tehát egy olyan, az ország szempontjából stratégiailag fontos társadalmi réteget marnak el, kényszerítenek külföldre, melynek tagjai nélkül radikálisan csökken a felemelkedésre, a megújulásra való potenciál itthon. 
