Ez egy rövid poszt lesz. Egyetlen gondolat, néhány mondatban. Nem az a gond, ha az ízlések nem egyeznek, ha esztétikailag, ideológiailag nem ért egyet valaki valamivel. A gond kurvára az, amikor valaki be akar tiltani valamit, amikor meg akarja mondani, hogy mi a jó és mi nem. A legfélelmetesebb pedig, ha ez az ember, aki begyűjtötte a Műcsarnokot, aki egy kulturális Matolcsy, egy dilettáns, mindenféle önkritika nélkül. Kedves Fekete úr, maga, aki elutasítja a kommunizmust, aki fütyül az olyan áldemokráciára, ami itt van, aki liberÁLizmusról bölcselkedik, kérem, saját szellemi börtönébe ne akarjon bezárni egy egész társadalmat.
VÉLEMÉNY
Nagyon rossz irányba mutat az ízlés uniformizálása, a másként gondolkodók, mást vallók sima betiltása, leginkább pedig az, amikor ön azt mondja és gondolja, hogy a kritikai művészetnek nincs helye. Ön egy Kossuth-díjas belsőépítész, tanár, állítólag művész, legyen méltó ehhez. Vagy forduljon orvosához vagy gyógyszerészéhez, mielőtt építeni kezdené szép új világát! Megértését köszönjük! Felebaráti szeretettel: Spejbl (protestáns, vallásgyakorló)
ui.: Abból, amit ön szeretne nem sülhet ki jól, ön sok évtizedet megélt már, még emlékezhet, mit jelent a szó: diktatúra, játsszon is bármilyen színben.
Csatlakozz hozzánk a fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.