A kényszerből történő kivándorlás, nemcsak a pénzről, pláne nem a hazafiatlanságról szól, hanem leginkább arról, hogy akik hazájuk elhagyása mellett döntenek, azok nem érzik úgy, hogy az ígéretekből valaha is lesz valami, hogy olyan jövő vár rájuk (a máról nem is beszélve) saját hazájukban, amilyet élni szeretnének, amiben szívesen felnevelnék gyermekeiket. Vannak, akik szeretnek ideológiát csinálni ebből is, azt mondani, hogy árulás a haza elhagyása a nehéz időkben, nos, pontosan ők azok leggyakrabban, akik kikényszerítik az ilyen döntéseket. És kiket kényszerítenek külföldre ma? Legtöbbször azokat a gazdasági szempontból is aktív, legtöbbször fiatal vagy középkorú középfokú végzettséggel rendelkező szakembereket, a használható nyelvtudással és felsőfokú képesítéssel rendelkezőket, akik kint is meg tudják állni a helyüket, itt azonban nagyon is hiányozni fognak, tehát egy olyan, az ország szempontjából stratégiailag fontos társadalmi réteget marnak el, kényszerítenek külföldre, melynek tagjai nélkül radikálisan csökken a felemelkedésre, a megújulásra való potenciál itthon. VÉLEMÉNY