Ma egészen hihetetlen élményben volt részem. A BKV ellenőreiről általában nem a legjobb az emberek véleménye, elsőre valószínűleg az jut legtöbbünk eszébe, hogy az udvariasság, a figyelmesség legalapvetőbb jeleit se mutatják (tisztelet a kivételnek!), ha viszont sokan vannak, akkor olyanok, mint a városi galambok. Két üzemmódból váltogatnak ide-oda: az egyik a totális közöny üdítős palackokkal körülvéve, a másik a lehetetlen agresszivitás közterületesekkel megspékelve. Ráadásul sokszor az az érzésem, valamiért úgy érzik, kegyet gyakorolnak azzal, hogy a bérlettel, jeggyel utazó utasokat egyáltalán felengedik a járatokra.
Na, a mai napon egyetlen pillanat alatt rombolta le minden előítéletemet és prekoncepciómat az az ellenőr, akinek egy alkatrészéről ez a kép készült. Ő ugyanis, miközben épp egy fiatalembert büntetett, a leopárdok támadási stratégiájának részleteiről és a TEK-be történő jelentkezés szabályairól diskurált meglehetősen nagy átéléssel, vidámsággal és mosolyogva. Baráti csevely volt, nevetéssel, csekktöltéssel. A 99-es busz közönségének számos tagja mosolygott, jó volt a hangulat.
A legkülönösebb azonban mindenképp az volt, ami a mellékelt képen is látszik. Az ellenőrt vélhetően áramforrásként is igénybe lehet venni. Nincs több lemerülő mobil, 2 megálló is elég az aksinak 1-2 százalékra. Nincs több korpás haj, az utasok közül valakinél biztosan akad hajszárító, kérdezz csak körbe bátran! Miért ne ismerkednél meg a többi utassal?
A BKV innovációja talán most kezdődik el? Több ilyen ellenőrt és kevesebb zombit! Vagy legalább kedvesebb zombikat!
A kép és a szöveg forrása: facebook/Az amerikai fiú Csepregi János új könyve
Úgy érzed, hogy Magyarországon komoly zavar van az erőben? Csatlakozz hozzánk a (klikk) fészbukon, ha az gondolod, ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett végre építkezés kezdődne!
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
Kevesebb, mint egy év van hátra a következő választásokig. Az ellenzék a kormányváltás illúziójában ringatja magát. Az amerikai fiú gyors esélylatolgatásba kezdett, hogy kiderítse, valós alternatíva-e, vagy csak elérhetetlen álomkép a jövő évi "trónfosztás".
Bármennyire pitiáner, nagy múlttal rendelkező tradíció Magyarországon a választást megelőző osztogatási hullám. Ilyenkor még annyira se számít, hogy egy-egy döntésnek milyen gazdasági, társadalmi, szociális etc. következményei lesznek, amennyire máskor. A választások körül a kisember ráébredhet, hogy mennyire fontos, értékes a politikai elit képviselői számára, még akkor is, ha egyébként láthatóan nem nagyon történnek olyan dolgok, amik az ország és a benne lakó többségében nem milliárdos lakosok közös boldogulását lennének hívatottak szolgálni. Egy kampány, egy szavazat erejéig mindenki lehet fontos, értékes. 
A sokat emlegetett és eredménytelenül kritizált, a választói jog gyakorlását lényegesen körülményesebbé tevő új választási törvényt végül elfogadta a FIDESZ-KDNP. Nem voltak illúzióim, a saját pitiáner érdekek láthatóan lényegesebbek, mint a sokat emlegetett demokrácia vagy Magyarország jövője. Pedig a "HAZA", valaki egyszer azt mondta, nem lehet ellenzékben. 
Az sajnos nem újdonság, hogy a választókat hülyének nézik a politikusok. Az sem, hogy munkájuk legfontosabb részének a szavazatok begyűjtését tekint, hatalmukat, pozíciójukat nem a közérdekében, hanem saját céljaik felhasználására szeretik fordítani. Azért lesznek képviselők, hogy legközelebb is azok lehessenek, a fizu se rossz, de a kapcsolatok meg a lehetőségek... ennyi. A szavazat szerzésnek persze különböző módjai vannak, közülük talán az érdemi munkavégzés lenne a leghasznosabb, Magyarországon azonban a populizmus és az olcsó show business a menő politikai körökben.