Arányait tekintve Magyarország, pontosabban a magyar állam nagy nyertese volt az előző uniós költségvetési ciklusnak. 25,3 milliárd euró közösségi forrásra volt jogosult, míg befizetése nem érte el az említett összeg ötödét sem. Abban pártállástól függetlenül egyet lehet érteni, hogy 25,3 milliárd euró, ami nagyon nagy vonalúan 250 forint/1 euróval számolva 6325 milliárd forint, nem kevés pénz a magyar GDP-hez képest pedig különösen nem.  A pénzek célja a felzárkóztatás, a gazdaságilag erős EU tagállamok és a gyengébbek közti különbségek csökkentése. A rendelkezésre álló forrásokat  ugyan pályázati úton lehet lehívni, sajnos a magyar viszonyok tekintetében azonban erősen kétséges, hogy a lehívott összegek mennyire a nekik rendelt, hosszú távú célokat szolgálták.  VÉLEMÉNY

"A 2007-2013-as programozási időszakban a kohéziós politika keretében Magyarország 25,3 milliárd euró közösségi forrásra jogosult, míg hozzájárulása 4,4 milliárd eurót tesz ki. Az összeg a  nemzeti stratégiai referenciakeret (NSRK) szerint használható fel, melyet az Európai Bizottság hagyott jóvá. A nemzeti stratégiai referenciakeretek célja, hogy a tagállamok gazdaságának modernizálására irányuló intézkedéseket leíró általánosabb nemzeti programokat összekapcsolják a munkahelyteremtést és a növekedést szolgáló lisszaboni stratégiával." Kohéziós politika Magyarországon 2007-2013, forrás: EuVonal

Nem lepődnék meg, ha sok olvasó azt mondaná, nem nagyon tűnik úgy, hogy ezekre a célokra és ilyen mértékű pénzek kerültek mozgósításra. Hogy ennyi pénz ömlött be, de nagyjából nyomtalanul fel is itta a rendszer.

Ennek persze több oka is van. Az egyik, hogy a bürokrácia sajátosságai miatt a lehívás késedelmes, illetve természetesen nem kerülnek 100 százalékban felhasználásra a pénzek, ezzel "nincs" is gond. (Az már problémásabb, hogy a részben banki kölcsönből finanszírozott beruházások megvalósulási esélye az utóbbi években drasztikusan csökkent.) A nagyobb probléma az, ha a pénzekből kamu projektek, projektnek tűnő dolgok kerülnek finanszírozásra. Esetleg állami feladatok bújtatott kiszervezése áll a háttérben, netán a beruházásokra fordítandó pénzt EU-s forrásokra támaszkodva szeretné megúszni az állam (Az elmúlt években a beruházások 97 százalékban EU-s forrásokból valósultak meg).

A folyamat megértéséhez jó példa az, ami még a Gyurcsány-kormány idején a munkaügyben zajlott le (de félreértés ne essék, egyáltalán nem azért ezt a példát emelem ki, mert most nem ugyanaz történik.). Előbb leépítették a munkaügyi kirendeltségek személyi állományát megtakarítást, racionalizálást emlegetve (persze a feladatok nem csökkentek, sőt), majd az Európai Szociális Alap HEFOP 1.1 programjának keretében alapítványokon keresztül, nem sajnálva a pénzt (többszörösét a korábbi munkabéreknek) mentorokat kezdtek alkalmazni, akik persze nem hivatalosan, de a papíron szereplő tervekkel ellentétben (tréningek, felkészítés a munkaerőpiacra történő visszatérésére stb.) simán átvehették az elbocsátott, nyugdíjazott kollégák munkáját, immáron EU-s pénzből fizetve. Ez persze csak apró pénz az egészhez képest, de...

Arról pedig, hogy az EU-s pénzek kiválóak a lyukak tömésére, vélhetően ma sem gondolkozik senki másképp.

A másik komoly probléma, hogy nálunk az állami vagy EU-s pénzekből megvalósuló projektek költségvetései gyakran beszélő viszonyban sincsenek a valós kiadásokkal. A projektek jelentős részébe már előre be vannak kalkulálva azok a tisztességes "milliócskák", amik csak papíron jelennek majd meg, nem az új térkőben. Vélhetően iszonyatos pénztömegek vándorolnak vállalkozói és tisztviselői zsebekbe, amik az elszámolás idején természetesen "megfelelően" lesznek lekönyvelve.

"Orbán Viktor megfogalmazása szerint "a pillanatnyi hadijelentés nem néz ki jól", hiszen a jelenlegi előterjesztések alapján Magyarország 30 százalékkal kapna kevesebb kohéziós pénzt 2014 és 2020 között, mint 2007 és 2013 között. Magyarország helyzete e tekintetben a politikai megoldást igénylő, beazonosított problémák egyike - mondta Orbán Viktor."  A kohéziós támogatás összegét meg kell védeni forrás: www.miniszterelnok.hu

Érthető, hogy miért roppant fontos a kohéziós támogatás, hiszen óriási mértékű csökkentésről lehet esetleg szó. De érdemes odafigyelni: ezeket a pénzeket gyakran egyáltalán nem azokra a célokra használják fel a kormányok, amire kellene, egyszerűen, csak pakolják ide-oda, hogy lyukakat tömjenek be, hogy gyakran értelmetlen privát vagy önkormányzati  állami beruházásokat, munkahelyeket támogassanak politikai alapon, ami persze van, akiknek jó, de hogy az átlag polgárnak nem, az biztos. Hogy miért lenne igazán problémás a csökkenés? Mert akkor nem lehetne tovább kozmetikázni, világosan kiderülne, hogy mennyi pénz hiányzik a rendszerből, mennyi olyan sötét folt van, amit eddig ki lehetett kozmetikázni EU-s pénzekből, hogy a gyatra gazdaságunk még azt sem fedezi, amiről eddig azt hittük, hogy igen (a nyugdíj vagyon nélkül 2011-ben például 6-7 százalékos deficit lett volna a költségvetésben).

Lehetséges, hogy az a bizonyos 30 százalékos csökkenés kifejezetten jót tenne a magyar politikának, hogy végre nem lehetne halogatni a színvallást, nagyvonalúan lesöpörni az asztalról azokat a problémákat, a szükséges strukturális reformok kérdését, amit eddig igen. Pató Pálnak ideje felébredni. Több mint két évtized ment el úgy, hogy nem nagyon történt igazából semmi. A kohéziós források csökkentése tehát a magyar modellt képviselő kormányzatnak nem csak presztízs szempontjából, de az eddigi gyakorlat szempontjából is élet-halál kérdés.  

Csatlakozz hozzánk a fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!

Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com

Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.