Azt sokan sejtették, hogy a 2012-es gazdasági eredmények még az előrejelzettnél is csapnivalóbbak lesznek. Hogy hiába halljuk Orbántól, Matolcsy Gy-től újra meg újra, hogy jön az elrugaszkodás éve meg már egy (szép) új világ kapujában állunk, valójában a hihetetlen innovációk, fejlesztések, unortodox megoldások és gazdasági szabadságharc országában a legkitartóbb sikerkampánnyal megtámogatva is csak odavezettek a fiúk törekvései, hogy recesszió van.

Persze be lehet dobni, hogy micsoda fantasztikus dolog, hogy bár a gazdaság zsugorodik, a foglalkoztatottság mégis nő, de az állami pénzből finanszírozott közmunkaprogramról régóta ordít, hogy semmi másról nem szól, mint némi, a szocializmus nulla százalékos munkanélküliségére kacsintó retró romantikáról. Ahogy a nagy rezsicsökkentő akció és az államosítás is leginkább az előző rendszert juttatja, jogosan, sokak eszébe.

Meglepte Matolcsyékat a mélyrepülés

A számunkra is váratlan utolsó negyedéves gazdasági adatok alapvetően olyan külső körülményeknek tudhatók be, amelyek az országhatáron kívül estek, idézi Pleschinger Gyula NGM-államtitkár rádióinterjúját a Magyar Nemzet. A lap megjegyzi: az idei prognózison ez nem változtat, a kormány nem tervezi sem a költségvetés, sem az előrejelzés módosítását, 2013-ra továbbra is 0,9 százalékos növekedést vár, 2014-re pedig ennél is magasabbat. INDEX

De mégis mit lehet tenni, amikor már ennyire világos, hogy gáz van? Ha kiderül, hogy a nagy tervek vagy a nagy tervekként kommunikált koncepciótlanság valójában csak árt? Talán át- vagy újra- lehet gondolni, hogy mit és miért teszünk? Esetleg be lehet vállalni, hogy elbasztuk, hogy nagyon mást kellene? Bizony, lehetne ezeket is, a kormány azonban inkább ismét bűnbakot keres. Pleschinger Gyula, a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára rádióinterjújában a "még számukra is meglepő adatokkal" kapcsolatban elsődlegesen "külső okokat" emleget. De idén már, jövőre meg pláne beindul a növekedés, az elrugaszkodás! Becsszóra. Hogyan is lehetne másképp? Csak hinni kell. Az a legfontosabb.

Komolyan kérdezem: meddig lehet még egyszerűen másra mutogatni? A külföldre? A titkos összeesküvőkre? Az elmúlt nyóc évre? Azt gondolnám, egy ország irányításába nem nagyon fér bele, hogy a terület vezetői annyival összegezzék a katasztrófát, hogy meglepte őket, hogy nem számítottak rá. De vajon eljön majd az az idő is egyszer, amikor a hatalom felelősséggel, ne 'adj Isten számonkéréssel jár? Remélem, de illúzióim nincsenek: ez itt Magyarország.

Csatlakozz hozzánk a (klikk:) fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.

Az amerikai fiú

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!

Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com

Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.