Az amerikai fiú halála után frankón megváltozott minden. Nekünk azt akarták beadni, vérmérgezés végzett vele, ami a temetőben talált löveghüvelyeknek meg a tenyerén rambókéssel végrehajtott műtétnek volt köszönhető.
Bármi megeshetett, mert a Ferinek két apja volt. Ezért is lehetett olyan igazán amerikai. Az amerikaiak közül ugyanis talán mindegyiknek két apja van, nálunk meg csak neki egyedül, azért is olyan jó hely az ott, meg trágya hely ez itt. És ezért is lehet olyan vagány és zabolázatlan meg szabad a Feri. Az egyik apja ugyanis a TSZ-ben fejes, ő mondja meg a permetező helikopternek, hogy mikor szállhat fel vagy le, a másik meg, akihez hozzáment az anyja a válás után nemzetközi kamionsofőr, aminél menőbb talán nincs is! Végtelen országút, gengszterek, embercsempészek, útonállók, márka meg dollár; szóval minden, ami csak kellhet. Ő aztán igazán tudhatja, hogy mi az élet.
Az amerikai fiú I. fejezet 6. és egyben befejező része
A Feri fel fog menni a művháztetejére, fel fog menni, mert muszáj neki. Tudtuk, hogy muszáj. Ugyanis Feri elárulta, a halhatatlanságnak ára van az ő esetében is, akárcsak a Meklód. Meg kell küzdenie életre-halálra egy másik halhatatlan harcossal. Aztán két hétig nem láttuk. Mikor először jött suliba még mindig számos sebtapasz és kötés díszítette az arcát és a testét. A hivatalos álláspont szerint azon az ominózus keddi éjszakán az óriási vihar ellenére Feri tényleg felmászott a kultúrház tetejére, aztán megpiszkálta a villámhárítót, s ahogy mondani szokták: rosszkor volt rossz helyen.
Az amerikai fiú I. fejezet 4. rész
Végre befejeződött ez a hosszú út, hatodikas hősünk mostantól a maga útját járja.
A kézirat 1.0-ás változata, ha jól számolom a napokat, kb. 2 éve készült el. Arra, hogy végre átrágjuk, tisztázzuk az egészet, sajnos soha nem volt elég időnk. Munka, rohangálás, aztán megint munka... Sajnos általában a saját dolgokra jutott mindig a legkevesebb idő. Tegnap délután azonban a Montenegro étteremben végre befejeztük az utolsó három fejezet átnézését is Marci barátommal. (Délelőtt még nem hittem volna, hogy sikerülni fog, mert 11 körül megcsináltam otthon életem legrosszabb süteményét, amitől konkrétan majdnem elhánytam magam, így még a túlélés is kétséges volt, nemhogy a szöveggondozás)...
