Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel.
A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.
Az amerikai fiú halála után frankón megváltozott minden. Nekünk azt akarták beadni, vérmérgezés végzett vele, ami a temetőben talált löveghüvelyeknek meg a tenyerén rambókéssel végrehajtott műtétnek volt köszönhető.
– Ezért megtörténhet – magyarázta osztályfőnöki órán Kucsa bá –, hogy még az immár hagyományosnak tekinthető tavaszi, iskolai vasgyűjtést is le kell fújnunk, nehogy megismétlődjön a tragédia!
A Feriék kalandjai II. fejezet, 1. rész
Az bezzeg, hogy mi pontosan tudtuk: a vietkongok állnak a gyilkosság hátterében, senkit sem érdekelt. Meg különben is, mi a rossebet jelent, hogy a tragédia ne ismétlődjön meg? Hogy a francba tudna meghalni valaki kétszer? Hát nem azt tanultuk biológián is, hogy aki egyszer meghal, annak pöpecül vége, Game Over akár a Commodore-on. Annak már rohadtul nem számít, lesz-e vasgyűjtés vagy sem. Ezt a felnőtti képmutatást látva rögtön érthetővé válik, miért keseredett meg szánkban még a sűrített tej is, vagy, ahogy Feri mondata régen: a tubusbazárt örökkévalóság. A lehetőségek földje pedig, ami néhány napja szinte még karnyújtásnyira volt tőlünk, egyik napról a másikra elérhetetlen távolságba sodródott. Viszlát hotdog! Viszlát coca-cola! Viszlát, talán örökre: amerikai csajok, pénz, fegyverek, autósüldözés! Viszlát Pók- és Denevérember! Ég áldjon benneteket!
Úgy éreztem, kábé olyan messze lehet innen most az az izgalmas és titokzatos világ, Amerika, aminek minden ígéretét Feri testesítette meg a falunkban, hogy még, ha egész hátralévő életemben taposnám is a bringám pedálját, akkor se érhetnék a közelébe soha. Még talán akkor se, ha olyan baró versenybicajom lenne, amilyet Szolnokon látott a Kelemen Pityu, amikor az apja elvitte, hogy tengerimalacot vegyenek az öccse születésnapjára. Miután megjöttek a városból színes filccel le is rajzolta nekem, és tényleg nem akármilyen járgányt volt, annyi szent. Hatsebességes váltó, banánülés, tacskókormány, szóval minden, amire egy igazi férfinak, vagy legalábbis nekem szükségem lehet.
– Olyan mintha Amerikát, – szakította meg vagy félórája tartó keserű, patakparti hallgatásunkat Sanya – szóval minden dolgot, ami AMERIKA, valahogy kilőtték volna valami messzi-messzi galaxisba, amiről még a Dancsók Gyuri okostojás, KISZ-titkár unokabátyja, a Dancsók Frédi is azt mondaná, hogy sohasem érhet el oda az ember a folyton táguló világegyetem miatt, pedig ő még egyetemre is járt egy évig, mielőtt bevitték katonának.
Így aztán ennek már örökre konec! Jobb lett volna, ha inkább meg se ismerjük az amerikaiságot soha, minthogy most már örökre nélküle kelljen élnünk, halnunk…
– Vagyis – kiáltotta most már dühösen, miközben egy lapos kavicsot a minket bámuló, látszólag nagyon is amerika-ellenes kecskebékák közé vágott – haladhat rohamléptekkel az emberiség a tudomány útján, ahogy vasárnaponként a Kudlik Juli búgja a Deltában, de a Ferit, azért mégis csak hagyták meghalni a szemétládák a vietkongok mérgétől!
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
Ezt a felnőtti képmutatást látva rögtön érthetővé válik, miért keseredett meg szánkban még a sűrített tej is, vagy, ahogy Feri mondata régen: a tubusbazárt örökkévalóság. A lehetőségek földje pedig, ami néhány napja szinte még karnyújtásnyira volt tőlünk, egyik napról a másikra elérhetetlen távolságba sodródott. Viszlát hotdog! Viszlát coca-cola! Viszlát, talán örökre: amerikai csajok, pénz, fegyverek, autósüldözés! Viszlát Pók- és Denevérember! Ég áldjon benneteket!
