Bármi megeshetett, mert a Ferinek két apja volt. Ezért is lehetett olyan igazán amerikai. Az amerikaiak közül ugyanis talán mindegyiknek két apja van, nálunk meg csak neki egyedül, azért is olyan jó hely az ott, meg trágya hely ez itt. És ezért is lehet olyan vagány és zabolázatlan meg szabad a Feri. Az egyik apja ugyanis a TSZ-ben fejes, ő mondja meg a permetező helikopternek, hogy mikor szállhat fel vagy le, a másik meg, akihez hozzáment az anyja a válás után nemzetközi kamionsofőr, aminél menőbb talán nincs is! Végtelen országút, gengszterek, embercsempészek, útonállók, márka meg dollár; szóval minden, ami csak kellhet. Ő aztán igazán tudhatja, hogy mi az élet.
Az amerikai fiú I. fejezet 6. és egyben befejező része
Meg is szerez a Ferinek minden videofilmet, ami csak létezik, ráadásul egy csomón még alámondás is szerepel. Vörös Szonja, Conan, Predator, Rambo, Barbár fivérek? A Feri csak legyint, mindet látta már vagy ötvenszer.Kvarcjáték, nyolc zenés óra, amiket legjobb esetben majd apáink néhány év múlva lecsatolnak a csuklójukról, hogy nagyvonalúan nekünk ajándékozzanak? Számára unalmas, értéktelen dolgok csupán. Romettel is már csak kényszerből jár, ha nem lesz gond a bizonyítvánnyal, akkor nyárra meglesz az új Simson, a Tóth Karcsival majd egyenesbe rakják az első villát, aztán megemelik a hátulját is, hogy terepen is frankón menjen. Jól jöhet az még, ha megépíti a fémdetektort, aztán ki kell mennie vele a szántóföldekre, hogy megkereshesse végre az elrejtett kincseket, amikről egy megsárgult levélben olvasott a nagyapja padló alá rejtett holmijai között, míg a többiek a gyászmisén tátották a szájukat.
Aztán csak múltak a napok, de a Feriről nem lehetett hallani. Nem sokkal később beszélni kezdték, hogy kórházba került, de már az is lehet, hogy meghalt. 
Az egész osztály elment a temetésre. Abban a temetésben nem volt semmi amerikai, egyszerű, magyar temetés volt, olyan, ahol a hülye fehéringek meg a vörös és kék nyakkendők sehogy sem akartak vegyülni a rokonok és az ismerősök fekete foltjaival. Én éppen azon gondolkodtam: a kölcsönkapott filmeket vissza kell-e vinnem, pont most, amikor Bécsből a szomszéd Kelemen Pityuék is szereztek egy videolejátszót? Gondolataimból Sanya pisszegése rántott vissza a valóságba.
– Túl erős lehetett neki a méreg! El kell pusztítanunk a tábort, mielőtt még valaki mást is kinyírnak a rohadt vietkongok! – sziszegte.
– Igazad van! Biztosan nem volt elég erős a TSZ-ben lévő ellenméreg, veszélyben vagyunk! – feleltem neki keserű kétségbeeséssel, miközben arra gondoltam, talán ha azon az éjszakán nem mágikus karddal támadják hátba a kultúrház tetején, akkor még most is élne.
