Végre befejeződött ez a hosszú út, hatodikas hősünk mostantól a maga útját járja.
A kézirat 1.0-ás változata, ha jól számolom a napokat, kb. 2 éve készült el. Arra, hogy végre átrágjuk, tisztázzuk az egészet, sajnos soha nem volt elég időnk. Munka, rohangálás, aztán megint munka... Sajnos általában a saját dolgokra jutott mindig a legkevesebb idő. Tegnap délután azonban a Montenegro étteremben végre befejeztük az utolsó három fejezet átnézését is Marci barátommal. (Délelőtt még nem hittem volna, hogy sikerülni fog, mert 11 körül megcsináltam otthon életem legrosszabb süteményét, amitől konkrétan majdnem elhánytam magam, így még a túlélés is kétséges volt, nemhogy a szöveggondozás)...
Az ország leggazdagabb embereit tömörítő Magyar Nemesek Érdekvédelmi Szövetsége (MaNÉSZ) azonban nem teljesen elégedett az új törvénnyel. A szervezet szóvivője, dr Kozák Nimród megkeresésünkre elmondta, hogy bár az új törvény valóban pozitív elmozdulás a korábbi szabályozáshoz képest, azonban még így is zavaróan sok mozgásteret ad a munkavállalóknak. Kozák nem tartja célszerűnek a munkaadói jogok bármiféle korlátozását, illetve azt, hogy a munkáltatóknak - ha a korábbinál lényegesen kevesebb is - továbbra is bármiféle kötelezettségeik legyenek alkalmazottaikkal szemben, azt pedig, hogy a dolgozók beteget jelenthessenek, illetve szabadságot vehessenek ki, ráadásul munkájukért még fizetést is kaphassanak, egyenesen botrányosnak tartja.
Hétfő van, fél hét lesz nemsokára. Van még nyolc percük, hogy megérkezzenek. Átfutom az utoljára begépelt soraimat, mentem a munkát, majd elégedetten hátradőlök: ma este nem hagyok félbe miattuk semmit. Tudom, nincs az a baleset, az a tragédia vagy természeti katasztrófa, ami meggátolhatná őket abban, hogy most is időben érkezzenek.
Fáradtak voltunk (én és Szmeagol egyaránt), de ez már a múlté, írhatnám, de nem volna igaz. Fáradtak voltunk, ebben nincs változás, de az amerikai fiú tovább már nem tudja ellinkelni, hogy ne ossza meg önmagát a kedves és kedvetlen olvasókkal. Újra elkezdjük felpakolászni a szövegeket, sőt, a korábbi szövegeket tisztességesen - azaz nem feldarabolva - is feltesszük, ráadásul egy csomó minden van mostanában, amiről lenne - kéretlenül is - véleményünk, a blogok meg ugye azért vannak, hogy rászabaduljunk a mindennapjaitokra.
