Jól tudtam, miről beszél. Én is dühös voltam, úgy éreztem: átvertek. Most már kétségtelen volt, hogy minden felnőtt, aki csak él ezen a Földön – kivéve persze nagymamát – hazudik. Ettől a végtelenül keserű felismeréstől már nemcsak a falu meg a mi Amerikánk között, de bennem is legalább akkora űr tátongott, hogy még Han Solo űrhajója, az Ezeréves Sólyom se tudta volna átrepülni. Még akkor se, ha a Solo kapitány a legjobb csempész a naprendszerben, meg segít neki az a nagydarab szőrős barátja, akit Csubakkának hívnak. Mert ez még nekik is nagy falat lenne. De akkor mit szóljak én? Hisz mégis csak gyerek vagyok még.
II. fejezet 2. rész
Új volt ez a düh, amit néhány napja magamban éreztem. Olyan méreg volt, ami akár még más emberré is változtathat, na nem úgy, mint ahogy a képregényekben, de egy kicsit azért mégis ahhoz hasonlóan, csak én még nem tudom, hogy mivé fogok átalakulni. Tegnap például ráordítottam valakire, pedig én még soha nem csináltam ilyet azelőtt. Én mindig példás voltam magatartásból. Tegnap délután viszont mikor Tóth Karcsi a
focipályánál arról kezdett mesélni, hogy hétvégén utazik a zánkai úttörőtáborba, ahol a Nemzetközi Szocialista Barátság Ifjúsági Űrhajós Találkozón tart majd előadást a valószínűség-számításról meg a feketelyukakról, egyszer csak nem bírtam tovább és rákiáltottam, hogy az összes feketelyukával együtt menjen a jó büdös fenébe! Nagymama ugyanis elárulta, hogy panaszkodott neki a Karcsi anyukája, mivel megbukott a kisfia anyagismeretből félévkor a szakmunkás képzőben, amiért még számháborúzni se jöhet majd velünk vasárnap, nemhogy űrhajózni Zánkára! Így aztán jobban teszi, ha befogja a mocskos pofáját, mert még megkeserüli, ha sokáig szövegel! Aztán rohanni kezdtem hazafelé, mert éreztem, mindjárt elcsuklik a hangom, nem sok híja volt, hogy bőgni kezdjek, de nem akartam, hogy bárki is lássa, aztán meg engem csúfoljon majd a többi hatodikos.
Szóval itt tartunk most, ülünk a patak partján Sanyával, dobáljuk a köveket az ostobán kuruttyoló kecskebékák közé, akik hiába spriccelnek szét egy-egy meteorit becsapódása pillanatában riadtan, pár perccel később újra visszaeszi őket a fene a közelünkbe. Ülünk, és azon gondolkozunk, hogy ha nem is az egész világ – bár ez a legvalószínűbb –, de az egész falu biztosan összefogott ellenünk. A temetésen Feri végül annak ellenére sem kapta meg mindazt, ami egy hősnek végtisztesség gyanánt kijár, hogy elmentünk a mamájához meg mindkét apjához is, hogy elmagyarázzuk nekik, milyen egy igazi amerikai katonai tiszteletadás, de nem hallgattak ránk.
Pedig:
1. A legtöbb akciófilm, amit idáig videón láttunk, eléggé hasonló képet mutatott.
2. Tuti, hogy a környéken nálunk jobb szakértői ennek a témának nem igen akadnak.
Ha érdekel az időutazás, akkor klikk
ideAz amerikai fiú követklező részét keresd néhány nap múlva!
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.