A kényszerből történő kivándorlás, nemcsak a pénzről, pláne nem a hazafiatlanságról szól, hanem leginkább arról, hogy akik hazájuk elhagyása mellett döntenek, azok nem érzik úgy, hogy az ígéretekből valaha is lesz valami, hogy olyan jövő vár rájuk (a máról nem is beszélve) saját hazájukban, amilyet élni szeretnének, amiben szívesen felnevelnék gyermekeiket. Vannak, akik szeretnek ideológiát csinálni ebből is, azt mondani, hogy árulás a haza elhagyása a nehéz időkben, nos, pontosan ők azok leggyakrabban, akik kikényszerítik az ilyen döntéseket. És kiket kényszerítenek külföldre ma? Legtöbbször azokat a gazdasági szempontból is aktív, legtöbbször fiatal vagy középkorú középfokú végzettséggel rendelkező szakembereket, a használható nyelvtudással és felsőfokú képesítéssel rendelkezőket, akik kint is meg tudják állni a helyüket, itt azonban nagyon is hiányozni fognak, tehát egy olyan, az ország szempontjából stratégiailag fontos társadalmi réteget marnak el, kényszerítenek külföldre, melynek tagjai nélkül radikálisan csökken a felemelkedésre, a megújulásra való potenciál itthon. VÉLEMÉNY
Hiú ábránd, amivel Orbán Viktor próbál érvelni a népmesék romantikájára játszva, hogy csak szerencsét próbálnak ezek a "legkisebb fiúk", aztán majd hazajönnek. Hogy már csak keveset kell aludni, aztán boldogan tódul haza mindenki (sőt legközelebb talán már azt is hallhatjuk, hogy hamarosan talán még a nyugati fiatalok is ide vágynak). Aki ma külföldre megy, az nem kalandért, nem "egy kis pénzt keresni" indul, hanem azért, mert úgy érzi, hogy a jelenlegi felállásban itt nincs jövő. A kivándorlás új hulláma persze nem most kezdődött, azonban mostani drasztikus növekedését, kár lenne a véletlenre fogni.
"Meglepő eredményre vezetett a közelmúltban Magyarországról elköltözők körében végzett nem reprezentatív kutatásunk. A külföldön újrakezdők többsége ugyan a pénz miatt hagyta el az országot, de a közhangulatot sem bírta. Az anyagiakkal majdnem egyenlő fontosságú volt a riasztónak tartott belpolitikai helyzet. A Túró Rudi viszont nagyon hiányzik." INDEX: A közhangulat és a jövőtlenség miatt menekülnek a magyarok
Ha az 1880-as években lezajlott első igazán tömeges Magyarországról történő kivándorlási hullám óta eltelt közel 130 évet vizsgáljuk (az 1880-as években az elsődleges célpont még a "lehetőségek földje", az USA volt), akkor szomorúan állapíthatjuk meg, hogy az eltelt időszakban számos olyan nehéz vagy tragikus időszak volt, amikor Magyarország lakosainak jelentős része az ország elhagyása mellett döntött, sokszor egyszerűen nem is volt más választása. Az okok természetesen különbözőek: a több lehetőség és a "könnyebb" élet ígéretétől egészen az egyszerű életben maradásig. Természetesen arról, hogy az emigráláshoz kapcsolódó remények mennyire váltak be később, nehéz pontos dolgokat mondani, ami számomra szomorúságában is érdekesebb, hogy miért mentek el és mit vittek magukkal a hazájukat elhagyó emberek.
Bár ma már a modern technikának köszönhetően és az árak csökkenése miatt repülőgéppel a világ legtávolabbi pontjai között is viszonylag gyorsan és olcsón lehet közlekedni, ez korábban nem volt így. Ma már az internet és a "szabad mozgás" napjaiban nem ugyanazt jelenti az ország elhagyása, mint akárcsak néhány évtizeddel ezelőtt. Az embernek a hazája elhagyásáról szóló döntése korábban sokkal radikálisabb dolgot jelentett, mint jelent napjainkban. Korábban családi, baráti kapcsolatok szűntek meg, fennállt a lehetősége, sőt, sokszor így is történt, hogy csak évtizedekkel később vagy talán soha nem is jutottak vissza többé a szülőföldjükre a kivándorlók, a kimenekülők.
A XX. század gazdasági és politikai szempontból is számos olyan kritikus időszaktól volt terhes amikor a kivándorlás tűnt az egyetlen megoldásnak. Gazdasági válság, fehér és vörös terror, '56, de sorolhatnánk még sokáig. Számos olyan politikai és/vagy gazdasági helyzettel kellett megküzdenie az embereknek, amikor tömegek látták úgy, hogy akár életük kockáztatásával is, de elmennek innen, hogy máshol jobb körülmények között, biztonságban élhessenek.
Most pedig újra egyre többen gondolják, hogy indulni kellene. A FIDESZ-KDNP-nek úgy tűnik, mára sikerült mindenkit elijesztenie, mindent elrontania, amit csak lehetett. A gazdaságpolitikai bakik sorozata, amiket rajtuk kívül senki nem lát sikernek, a demokratikus intézményrendszer lezúzása, a határozott központosítás és az üvöltő arrogancia, a párbeszédre való képtelenség, ami sok esetben rettentő dilettantizmussal párosul, nemcsak a külföldet ijesztette meg. Komolyan nem tudom, hogy mi lehet a cél. Valóban nincs egyetlen értelmes ember, hogy a piros pöttyös Matolcsy-őrületet, a Kerényi szájából elhangzó, miniszter elnök úr mindnyájunkkal spirituális kapcsolatban van teljesítmény a legtöbb? Egyelőre úgy tűnik, igen. Bár gyakran utalgatnak rá, de úgy tűnik, hogy a keleti dörgölőzés sem hozza meg a várt eredményeket, ennek a magát antikommunistának mondó, nevében még mindig fiatal demokratákból álló elitnek. Már senki nem hisz nekik, senki nem tekint rájuk partnerként, legfeljebb az azeriek. Úgy tűnik, nem nagyon lehetnek már kétségeink, ahogy azt eddig is sejteni lehetett, az IMF-fel való tárgyalás sem volt több, mint időhúzás, ami évente 100 milliárd terhet jelent. Nem baj, sarcból majd be lehet szedni, esetleg tényleg kiűzhetjük a még valamiért mindig Magyarországon rostokoló külföldi bankokat és tőkét is.
Marad tehát a bezárkózás, a valóság kirekesztése, a problémák másra kenése, külső ellenségekre hárítása, a logikai érveket, pedig valamilyen vallásos FIDESZ-KDNP-maszlagra cserélni, amiben egyedül OV jelenti a messiást: aki pedig nincs a hatalommal, az bizony ellene van. Mi pedig mégis a a humánus utat választjuk békemenettel idézünk meg baljós emlékeket. Keserű a kérdés: van szükség egyáltalán bármiféle ellenségre, emellett a teljesítmény mellett?
Egyre inkább olyan, mintha egy olyan filmre ült volna be az ember, amit a kritika abszurd drámának könyvelt el, te pedig dühösen jössz ki a végén a vetítőteremből, mert rájössz, hogy besorolás szempontjából ez leginkább a horrornak felel meg. Félreértés ne essék, nem mondom azt, hogy ha esetleg leváltásra kerül ez a banda 2014-ben, akkor majd minden rendben lesz, sőt, amit most elcsesznek, annak komoly, évtizedekre kiható negatív következményei lesznek. De úgy tűnik a mi kormányzati Csipke Rózsikáink boldogan húzzák tovább a félázsiai lóbőrt. Dilettantizmusból vagy önös érdekből eljátszani a jövőt? Megbocsáthatatlan bűn ez.
Csatlakozz hozzánk a fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
