Mennyire szubjektív az igazságérzetünk? Mennyire bocsáthatjuk meg a tudatos csalást az egyik közéleti szereplőnek és nem a másiknak, pusztán azért, mert az egyik a "mi kutyánk kölyke", a másik meg nem? Mikorra nő ki ebből a gyermeteg, képmutatásból a magyar társadalom? És minek kell még megtörténnie ahhoz, hogy végre a tisztesség is érték, sőt megkövetelhető magatartásforma legyen? Schmitt Pál rondán elvérzett, Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban még vannak kérdések. Schmitt kisdoktori disszertációjáról kiderült, hogy szinte alig van, amit ne másolt volna, Gyurcsány dolgozata esetében még nem tudni pontosat, de ha kiderül, hogy ő is csalt (a sajtó nagy kijelentései ellenére, itt egyelőre még nem teljesen tisztázott a helyzet), kétségtelen, hogy egyetlen út van, ami hiteles, sőt, elfogadható lehet: neki is vissza kell vonulnia. A csalás, a szabályok és a törvény betartásának vagy áthágásának megítélése ugyanis, bár a gyakorlat itthon mást mutat, nem szimpátia kérdése. VÉLEMÉNY
Hol is tartunk most? Schmitt Pál nyúlt disszertációja után végül lemondott. Nem elegánsan, nem megőrizve tekintélyét, nem úgy, hogy legalább a végén azt lehetett volna mondani rá, hogy legalább a lemondása becsületes férfi munka volt, ha már az ollózás biztosan nem. Kétségtelenül rettentően bután vezényelte le ezt az egészet a kormányoldal - bocsánat ilyesmiről szó sem volt, hiszen köztársasági elnök úr önálló személy -, amit lehetett elrontottak, néhány kiviteltől eltekintve végig tagadtak, bulvárkacsáztak, próbálták menteni a menthetetlent. Orbán Viktor pedig még arról is beszélt, hogy a köztársasági elnök fölötte áll a közbeszédnek, de végül nem maradt más: Schmittnek mennie kellett. Aztán nem túl rég felröppent, hogy Gyurcsány szakdolgozata sem tűnik rendben lévőnek, kicsit olyan, mintha exsógora szakdolgozatának kivonatát adta volna be. Gyurcsány megpróbálta elpoénkodni a dolgot, de ki tudja mi minden derül ki, ha jobban beleássa magát a témába a sajtó. Ha csalt, és ez bebizonyosodik, vállalnia kell a következményeket. Nem azért, mert ő a Gyurcsány, hanem mert ilyet nem lehet, és remélem, hogy ezután egyik párt képviselőjének sem.
Hogy miért érdekes ez a két párhuzamos történet? Számomra leginkább azért, mert sajnos nagyon-nagyon jól illusztrálja, hogy a mai magyar közbeszéd és politikusaink hogyan állnak a tisztességhez. A FIDELITAS és a KDNP tiltakozik, lemondást követel, de nem tudom, hol voltak korábban, miért nem éreztek hasonlóan amikor SP kisdoktorijáról volt szó? És igaz ez a baloldali sajtó irányában is: akik akkor véleményem szerint jogosan követelték Schmitt lemondását, most mit mondanak? Nem nagyon lehet hallani arról, hogy amennyiben tényleg plágium volt Gyurcsány szakdolgozata, akkor mennie kell a közéletből. Itt persze jöhetnek az érvek: hogy nem tartozik egy súlycsoportba egy képviselő és egy köztársasági elnök, de ez az érvelés védhetetlen.
Ugyanarról beszélünk?
Az MSZP-s Józsa István azt mondta: - Azonos mércével, mindenkit azonos mércével, ez az álláspontunk. (szívesen hinném, hogy akkor is ezt mondaná Józsa, ha még mindig az MSZP-ben lenne Gyurcsány, de ezzel kapcsolatban vannak kétségeim...)
Szűcs Erika (DK) másfajta gyanúról beszélt, amiről "most" nem kíván nyilatkozni.
Selmeczi Gabriella FIDESZ nagyasszony azt mondta: - Hogy Gyurcsány Ferenc hazug ember, ezt már mindenki régóta tudja, most azonban már a csalás és a lopás árnyékában is él.
Mert az igazi probléma pont ez: hogy a szabályok mindig csak a másikra vonatkoznak. Hogy valóban nem nagyon érezni a pitiáner személyes érdekeken történő felülemelkedésre képes politikai elitet, ami igaz a holdudvarok sajtóműhelyeire is. Magyarországon csak propaganda van, de nincs olyan minimális erkölcsi értékrend, amihez legalább nagyjából tartanák magukat e jeles emberek. Amíg csak azt látják problémának, ha a másik oldal embere csal, a sajátjuk esetében viszont minderre azt lehet mondani, hogy ügyes és élelmes, addig nem fog változni semmi.
A csalás az csalás, a becsület pedig becsület tökéletesen mindegy, hogy milyen posztot tölt be az ember és melyik párt színeiben szerepel. Legyen végre annyi tartásunk, hogy a törvényt, a szabályokat mindenkire érvényesnek tartjuk.
Ez persze csak két történet, ismerünk jogosan vagy jogtalan használt doktori címeket is, és biztosan rengeteg történet van, amit eltemetett az emlékezet, történeteket, amik majdcsak akkor kerülnek elő, amikor a politikai háborúban értékük lesz, pedig ideje lenne, ha elkezdődne valami a pártokon messze-messze felülálló tisztulási folyamat.
Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: az amerikai fiú a fészbukon
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.