Ma egészen hihetetlen élményben volt részem. A BKV ellenőreiről általában nem a legjobb az emberek véleménye, elsőre valószínűleg az jut legtöbbünk eszébe, hogy az udvariasság, a figyelmesség legalapvetőbb jeleit se mutatják (tisztelet a kivételnek!), ha viszont sokan vannak, akkor olyanok, mint a városi galambok. Két üzemmódból váltogatnak ide-oda: az egyik a totális közöny üdítős palackokkal körülvéve, a másik a lehetetlen agresszivitás közterületesekkel megspékelve. Ráadásul sokszor az az érzésem, valamiért úgy érzik, kegyet gyakorolnak azzal, hogy a bérlettel, jeggyel utazó utasokat egyáltalán felengedik a járatokra.
Na, a mai napon egyetlen pillanat alatt rombolta le minden előítéletemet és prekoncepciómat az az ellenőr, akinek egy alkatrészéről ez a kép készült. Ő ugyanis, miközben épp egy fiatalembert büntetett, a leopárdok támadási stratégiájának részleteiről és a TEK-be történő jelentkezés szabályairól diskurált meglehetősen nagy átéléssel, vidámsággal és mosolyogva. Baráti csevely volt, nevetéssel, csekktöltéssel. A 99-es busz közönségének számos tagja mosolygott, jó volt a hangulat.
A legkülönösebb azonban mindenképp az volt, ami a mellékelt képen is látszik. Az ellenőrt vélhetően áramforrásként is igénybe lehet venni. Nincs több lemerülő mobil, 2 megálló is elég az aksinak 1-2 százalékra. Nincs több korpás haj, az utasok közül valakinél biztosan akad hajszárító, kérdezz csak körbe bátran! Miért ne ismerkednél meg a többi utassal?
A BKV innovációja talán most kezdődik el? Több ilyen ellenőrt és kevesebb zombit! Vagy legalább kedvesebb zombikat!
A kép és a szöveg forrása: facebook/Az amerikai fiú Csepregi János új könyve
Úgy érzed, hogy Magyarországon komoly zavar van az erőben? Csatlakozz hozzánk a (klikk) fészbukon, ha az gondolod, ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett végre építkezés kezdődne!
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.


Önnek nincs még elege abból, hogy fizetni kell az áramért, a gázért meg egy csomó minden másért is? Miért ne lehetne megfordítani a dolgot? Eddig a nép fizetett, mostantól fizessen a...a...a... tőke, a... a... a... nagyurak, a multik, az idegenek, akik eltapossák a népünket vagy egyszerűen bárki más, csak ne mi! Ez egy nagyon szép elképzelés ugye, hiszen mindenki örül, ha kevesebbet kell fizetni, ha meg egyáltalán nem, akkor végképp boldogok vagyunk, lennénk. Én egyébként szívesen élnék 130 évig (az örök élet azért kicsit nagyzolásnak tűnne), kerülném el a betegségeket, kapnék fizetést, tízszer ennyit, úgy, hogy negyed ennyit (se) dolgozom, ha pedig ehhez alá kell írni valamit, akkor jöjjenek az aluljárókban, a templomokban, az akárhol strázsáló párt aktivisták! Ami rossz, azt természetes, hogy nem szeretnénk, a kérdés azonban leginkább az, hogy vagyunk-e annyira hülyék, hogy az újabb, a valóságtól minden eddiginél elrugaszkodottabb ígéretekkel, nagyot mondásokkal meg lehessen vásárolni bennünket? 


Elképzelhető, hogy ma Magyarországon vélt világnézetük, pártszimpátiájuk, szexuális identitásuk, vallásuk vagy etnikai hátterük miatt listázzanak, minősítsenek embereket? Pillanatnyilag úgy tűnik, minden további nélkül. Ráadásul megtörténhet mindez az ország egyik legnevesebb felsőoktatási intézményében.
Bármennyire pitiáner, nagy múlttal rendelkező tradíció Magyarországon a választást megelőző osztogatási hullám. Ilyenkor még annyira se számít, hogy egy-egy döntésnek milyen gazdasági, társadalmi, szociális etc. következményei lesznek, amennyire máskor. A választások körül a kisember ráébredhet, hogy mennyire fontos, értékes a politikai elit képviselői számára, még akkor is, ha egyébként láthatóan nem nagyon történnek olyan dolgok, amik az ország és a benne lakó többségében nem milliárdos lakosok közös boldogulását lennének hívatottak szolgálni. Egy kampány, egy szavazat erejéig mindenki lehet fontos, értékes. 