Természetesen egyértelmű, hogy a politikai pártoknak szüksége van olyan hősökre, akik népszerűségükkel, az általuk támogatott pártokat is hitelesebb színben tüntethetik fel, akik vonzóvá tehetik az amúgy kevésbé vonzó gépezeteket. Akik feltűnnek a rendezvényeken, elmondják a nagy testvér igényeitől függően pozitív vagy negatív véleményüket egy-egy dologról a riporterek kérdéseire válaszolva, mi pedig azt mondhatjuk, hogy na látod, még XYZ is azt gondolja, hogy! És az is evidens, hogy mindig vannak olyan arcok, akik kaphatóak erre a szerepre, őszinte hitből, esetleg anyagi okokból. Vajon Pataky Attilával nyerhet annyit a FIDESZ-KDNP, hogy megérje bevállalni a kitüntetését? Mi tud ő, amivel 2012-ben a díjazását kiérdemelte? VÉLEMÉNY
Az államalapítás ünnepének kapcsán Pataky Attila mellére kerülhetett a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje /polgári tagozat/. Pataky méltatásában a generációkat összekötő, egyéni hangú művészeti tevékenység állt, ami részben elvitathatatlan, azonban zavarba ejtő tény, hogy a valódi eddás tündöklés vagy tizenöt évvel ezelőtt véget ért. Jogos lehet a kérdés, akkor mégis mi az, ami miatt Pataky a narancsos reflektorfénybe fürödhet? (Pláne, hogy az előző FIDESZ-kormány nem gondolta úgy, hogy ki kellene tüntetniük, azóta meg...hmmm...mit is tett le az asztalra ez az ember?)
Kétségtelen, hogy az egykori EDDA, függetlenül attól, hogy szerette vagy nem szerette az ember, értéket képviselt, főleg a rendszerváltozás előtti könnyűzenei életben. Érzékeny, társadalmi problémákra is reagáló, gyakran a szentimentalizmusba is jócskán átcsapó, de őszintének ható egykori szövegei mellett, a rocker imázs ellentétpárjaként a '90-es évek első felében azonban egyszer csak megjelent a színen Pataky, a mulatós. Történt mindez a Lagzi Lajcsi nevével fémjelzett Dáridó aranykorában. Az eddás rajongók egy része biztosan nem, a Dráidó közönségének egy része pedig biztosan örömmel üdvözölte mindezt. Én maradnék a fejemet az asztalba verném értékelésnél. A lényeg Attila nem érezte gáznak, amit tiszteletben kell tartani, ő tudja, mit csinál. Generációkat így is lehet összekötni... Amúgy kívülről úgy tűnt, lehet, hogy tévedek, csak a népszerűségről és a pénzről szólt a buli. (A Freddie Mercury kopizására tett kísérleteket már inkább meg se említsük... És persze a November Rain is inkább megdöbbentő, mint magával ragadó).
Ezt követően kevéssel (vagy éppen párhuzamosan?) Pataky Attiláról a showmanről, a frontemberről el kezdtek feltűnni a világhálón azok az amatőr koncertfelvételek, ahol nemcsak, hogy részeg, de minősíthetetlen hangnemben, káromkodva, mindenhez méltatlan stílusban osztja az észt, humorizál, politizál vagy esetleg szólítja meg a közönséget. A hitelesség megőrzésének útja biztosan nem a szeretetről való papolás és a sugárzó agresszió párhuzamos jelenléte, de ez neki láthatóan nem okozott problémát. Ekkor már határozottan érezhető volt, hogy komoly problémák vannak hősünkkel, amire az ufós történetei csak ráerősítettek.
Mert, mint tudjuk, Attilát elvitték a kis szürkék vagy a fénylények vagy éppen mikor mi. Attila, akit még idegen bolygók lakói is látogatnak időnként, főként Pécs környékén, érezhetően kezdte elveszíteni kapcsolatát a valósággal. De ebbe nem is érdemes belemenni, higgyen, amiben hinni akar, ehhez senkinek semmi köze. Azonban az alkoholgőzös kinyilatkoztatásai a világ és az élet dolgairól, az univerzum rendjéről kifejezetten kínosnak tűntek. Biztosan van, akinek jól áll a világ titkainak bölcs tudója szerep, nos, Pataky nem az az ember. Ő bizony a nép egyszerű gyermeke.
A világbékéről és a szeretetről szóló gondolatok, dalszövegek olyan elemek voltak, amik évtizedeken keresztül elkísérték Pataky Attilát, ami becsülendő és szép dolog is lehetett volna, ha eközben nem épp a zálogházasdiból próbálta volna megteremteni hosszabb távra is egzisztenciális hátterét, miközben a nagytőkézésre azért mindig maradt ideje.
Attila újabban állandó résztvevője a kormány vagy a kormány által szervezett civil megmozdulásoknak. Attila elkötelezett a jelenlegi kormány mellett. Számos helyen személyes példájára hivatkozva mutatta be (lásd. végtörlesztés), hogy mennyire is jó az, amit a magát nemzetinek mondó kormány tesz. Attila, mikor kitüntetésével kapcsolatban kérdezték, el is mondta, mástól át sem vette volna a kitüntetést, csak "a legitim nemzeti kormánytól". Erre a régi és őszinte kötődésre némileg rácáfol az a felvétel, ahol a színpadról Horn Gyulát köszönti.
Problémát jelent-e, hogy ő kapta a díjat? Bizonyos szempontból nem. Nem ez az első kormány, aki saját arcait szeretné kistafírozni állami díjakkal, ezzel hangsúlyozva az erős kötődést, megerősítve a díjazottat státuszában, illetve bezsebelni cserébe a reklámértéket. Bármennyire ciki, ha jobban belegondolunk, mindegyik kormány ezt tette idáig. Az igazi gond szerintem az, hogy egy-egy ilyen gesztussal pontosan azoknak a kitüntetetteknek a kitüntetését teszik súlytalanná, akik valóban sokat tettek le az asztalra, akár tudományos munkájuk, akár művészeti tevékenységük kapcsán.
Attila az elkövetkezendő két évben is utcára vonulhat majd egy újabb békemenet tagjaként, beszélhet arról, hogy a FIDESZ-KDNP - természetesen a Jóisten támogatásával - mentette meg, mikor már úgy tűnt, hogy összeomlik minden, elúszik a ház, romba dől az élet, jön a világ vége. Attila maradhat nemzeti konzervatívnak még gyermekeinél is fiatalabb új párjával, részeg dorbézolásával, hihetetlenül egyszerű világképével. Ennyit megér az a dicsfény, ami az egykori Edda dicsőségéből még máig is megmaradt. És újra meg újra elmondhatja, ahogy korábban: Viktor csodákat tesz! Honnan indult, hová jutott, mi lett mára belőle... Szomorú ez az egész.
Ez lenne a nemzeti, a magyar, a konzervatív?
Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: az amerikai fiú a fészbukon
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
Az utolsó 100 komment: