Hogy mennyire jó helyet találtunk az hamar kiderült, mivel jó pár hatalmas löveghüvelyt találtunk a sírok között, amiket Feri gondosan össze is gyűjtetett velünk. Rozsdás, málladozó hüvelyek voltak, amik nemcsak a ruhánkat fogták meg, de a kezünket is összevagdosták. Ferinek egy darab rozsdás vas benne is maradt a markában, jó mélyen bemászott a bőre alá, és pár nap alatt csúnyán be is gyulladt a tenyere. Ő azonban ettől sem ijedt meg. Kérte, hogy délutánra a táborban készítsünk megfelelő helyet a műtéthez.
Az amerikai fiú I. fejezet 5. rész
Másnap már korántsem volt olyan dagadt a tenyere, szóval – ahogy ő mondta – sikerült megjavítania magát. Aztán pénteken már boldogan mutogatta az alkarját, amin vékony, piros csík indult el felfelé. A helyzet egyértelmű volt, kétség sem férhetett hozzá: mérget kentek a hüvelyek nyakára az ellenséges katonák. Még szerencse, hogy az ő szervezete meg tud küzdeni vele, többször túlélt már régebben is hasonlót, ha meg rosszul áll majd a szénája, akkor szól az apjának, aki főagronómus a termelőszövetkezetben, majd hoz neki olyan ellenmérget, ami még az élőholt bikákat is helyrehozza, nemhogy az embereket. Aztán hétfőn nem jött iskolába, nekünk meg senki nem szólt egyetlen szót se arról, hogy merre van.
– Lehet, hogy csak lóg ¬– mondta valaki –, esetleg elbújt az apja kamionjának a rakodóterébe, hogy kiszökjön Németországba vagy a törökökhöz.
– Vagy talán már be is állt a légióba! Ki tudhatja, mi?
A folytatáshoz klikk ide!
