Az amerikai fiú

Ha igaz az, hogy az előző kormányzat alatt születő "hősöket" (az elnevezés természetesen nem minden esetben jelent valós értéket) a "hazugságok, a korrupció, a kiárusítás, az arctalan tőke sötét árnyéka és a hatalom érdekében bevetett rendőri brutalitás" hívta életre, akkor napjainkban vajon kikből lehetnek hősök?

Tényleg nem volt senki, aki legalább sejtette volna, hogy rejlik némi veszély abban, ha épp az áramszolgáltató hibaelhárítóit kezdi baszogatni egy lélegeztetőgépen lévő ember? Cél ugyan lehetett volna bizonyos önállósodás, de amennyiben komolyan ezt akarja valaki, akkor nem célszerű azzal indítania, hogy tökön rúgja azokat, akik ebben ellenérdekeltek.

Gondolatok közös örökségünkről, a nemzeti paranoiáról...

Eszes Tamás meghalt, néhány szombattal ezelőtt pedig már el is temették. A Véderő korábbi vezetőjét egy hónapja holtan találták gyöngyöspatai ingatlanában, ahol az első szakértői vélemények alapján saját kezével vetett véget életének. Kevés tragikusabb dolog van annál, mint amikor egy ember arra az elhatározásra jut, hogy végezzen önmagával. Az öngyilkosság nem az erő, hanem a kétségbeesés hangja, arról szól, hogy az életünkben lévő problémákra már képtelenek vagyunk megoldást találni, inkább kiszállunk. (Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy több erőről tanúskodik, ha a problémákat bárki is mások megfélemlítésével, leverésével, megölésével próbálja kezelni, akármilyen színbe is öltözzön.)

A címet olvasva valószínűleg sokan vigyorogva várják a folytatást, mert miről másról is lehetne szó, mint arról, hogy mi is mantrázni kezdjük: - Hát igen, a Viktorék, azok tehetnek mindenről! Hogy soha ilyen rossz még nem volt. Esetleg ugyanazt pepitában: a lázító, lázongó libsikről(sicc! sicc! sicc!) fantáziálunk összeesküvés-elméletekben jártas látogatóinkkal, mert ugye világos, hogy miattuk (bankárok, zsidók és a kettő legveszélyesebb ötvözetei) mennek szarul az ország dolgai. Szidni és okolni mindig van kit, mert az egyértelmű, hogy mindig kizárólag a másik a hülye... Az egyetlen, amire Magyarországon soha a büdös életben nem lesz példa az az önkritika. Nálunk minden a jó és a rossz álságos és népmesei küzdelméről szól, itt nincsenek átmenetek, ahhoz túlzottan önérzetesek és rátartiak (használja még valaki ezt a szót egyáltalán?) vagyunk. Önimádat és önsajnálat minden mennyiségben. Én mindig a jó oldalon állok, az ellenfelem pedig egyértelműen a testet öltött gonosz. Pedig ennyi Luke Skywalkernek öltözött, különböző színű, önvizsgálatra képtelen Darth Vader a világon máshol nincs, mint nálunk (valójában nem számoltam össze, nem olvastam erről statisztikákat etc., csak így érzem). 

Hatalmas felháborodással fogadta a közvélemény a Kossuth tér rehabilitációjával kapcsolatos terveket. Bár eleinte kevesebb figyelmet kapott, mára a fókusz áthelyeződött a téren lévő József Attila szobor további sorsával kapcsolatos talányokra, a műalkotás áthelyezésével vagy - ahogy több helyen, némi teátrális ízzel átitatva fogalmaztak - eltüntetésével kapcsolatos tisztázatlan kérdésekre. Végre kiderült, miért kell eltávolítani József Attila szobrát a Kossuth térről! Ráadásul úgy tűnik, hogy a többi fekvő vagy üldögélő szobornak is mennie kell!

 A Tíz lépés, hogy szerethető hajléktalan légy című könyv azokat az embereket szólítja meg elsődlegesen, akik valami érthetetlen oknál fogva, ahelyett, hogy fűtött, vezetékes vízzel, árammal, gázzal ellátott, összkomfortos ingatlanokban néznék az M1 műsorát esténként, inkább az utcán, aluljárókban vagy maguk tákolta kunyhókban laknak, még akkor is, ha ezzel meglehetősen rossz példát mutatnak, netán a meghűlés veszélyét kockáztatják - áll a megjelenés előtt álló kötet fülszövegében.

Hétfő van, fél hét lesz nemsokára. Van még nyolc percük, hogy megérkezzenek. Átfutom az utoljára begépelt soraimat, mentem a munkát, majd elégedetten hátradőlök: ma este nem hagyok félbe miattuk semmit. Tudom, nincs az a baleset, az a tragédia vagy természeti katasztrófa, ami meggátolhatná őket abban, hogy most is időben érkezzenek.

Sok minden elmondható róluk, de a kitartásuk egyértelműen méltó az elismerésre. Egyedül talán csak az apokalipszis szabotálhatná heti látogatásukat, ennek a veszélye azonban úgy tűnik, nagyjából nullához közelít, ők legalábbis biztosak voltak a dolgukban, amikor úgy köszöntek el legutóbb, hogy „találkozunk egy hét múlva!", ha pedig azt mondták, akkor úgy is lesz. Tényleg hiszik, hogy őket nem érheti meglepetés. Ráadásul, ha a mainál korábbi dátum szerepelt is volna a mennyei tervekben, akkor arról nyilván szóltak volna, már csak azért is, hogy én is érzékeljem, milyen égi összeköttetésekkel rendelkeznek. De nem szóltak.

Nincs mit tagadni, januárban nagyon megdöbbentett az a rengeteg, tartalmát és hangnemét tekintve meglehetősen durva hozzászólás, ami a West Balkános tragédiát követő cigányozással kapcsolatban írt szövegemre érkezett. Akkor 95:5 arányában a cigányokkal szembeni erőszak hívei szólaltak meg, meglehetősen sokat mutatva meg a világról és a társadalmi problémákról alkotott világnézeteikből. VÉLEMÉNY

Tényleg sokkoló mindaz, ami a West-Balkánban történt, akárkit terhel is a felelősség, ami nyilván az elkövetkező napok, hetek vizsgálatai során fog kiderülni, kell, hogy kiderüljön. (Azt követően pedig remélem, hogy méltó és elrettentő büntetést kapnak majd a felelősök.) A hazai üzleti mentalitás, a gyorsan hozzunk össze amennyit csak lehet, ha pedig spórolni lehet a biztonságon, esetleg nincs meg néhány engedély, hát annyi baj legyen, mert ugye eddig se volt baj belőle, miért pont most lenne - szemlélet ismét bizonyította, hogy tragédiákhoz vezet. Persze, ha "csak" figyelmetlenségről lenne szó, az sem csökkentené a történtek súlyát, hárman haltak meg az elmúlt éjszaka. VÉLEMÉNY

Bizony adódnak az életben vesztes helyzetek, amikor nincs merre tovább, egyszerűen és becsülettel (újévi büszkeséggel?) be kell fejezni a vergődést. Persze kellemetlen meg marhára ciki, ráadásul még az önérzet is recseg-ropog (bár az alázat, nem pedig az alázatosság(!), akár még ébredezhetne is ilyenkor, ami biztosan nem lenne baj, ha valaki egy országot kíván szolgálni), ha így tesz az ember, de lássuk be: egyetlen másik út van a kidumálásé (lásd még: magyarázkodás, eljópofáskodás, elbagatellizálás, csúsztatás, ferdítés, hazugság, PR-bullshit vagy valami jó PR-duma).