Ma megtörtént, amitől féltem. Barátom Pick Szeged-sálat akasztott a nyakamba, úgy látszik, a szerdai meccsen tanúsított jó magaviseletemmel kiérdemeltem, a sál persze feltűnik a stadion előtt néhány veszprémi drukkernek, akik valamit mondanak is rá viccesen, én azonban sajnos nem tudok érdemben reagálni, sajnos egyelőre rohadtul nem vagyok képben a kézivel. Habozásomat félreértik, azt hiszik megbántottak, elnézést kérnek. Előkerül a kabátzsebből a pezsgő, barátok vagyunk. Barátoknak lenni pedig jó. Lelkesek ők is, mi is, de azt mondják, hogy bár maguk ellen beszélnek, Fazekas Nándor talán nem volt jó választás. Nem örülök, hogy ezt hallom, kicsit rám ijesztenek...
Újvidéken árpádsáv nélkül is büszke magyarrá válhat az ember - II. rész a magyar-francia meccs (az előző szöveget itt találod)