Emmanuel Goldstein, Orwell képzeletbeli utópiájának, az 1984-nek az egyik szereplője, tézisei elsősorban a kommunista uralom képzeletbeli világrendjére vonatkoznak, azonban nem lehet nem észre venni a párhuzamot napjaink történéseivel kapcsolatban. SOROK KÖZÖTT
"Mindazonáltal a gépesítésben rejlő veszélyek még mindig fennállnak. Attól a pillanattól kezdve amikor a gépek megjelentek, a gondolkodó emberek számára világos volt, hogy a lélekölő rabszolgamunka, és ezáltal az emberi egyenlőtlenségek jelentős része eltűnhet. Ha a gépek erejét tudatosan az éhség, a túlfeszített munka, az írástudatlanság, a betegségek felszámolására használják, ezek a jelenségek néhány generáción belül eltűnhetnek. Valójában anélkül, hogy szándékosan ezekre a célokra koncentráltak volna a vagyon halmozása közben - amit néha lehetetlen nem megosztani - a gépek jelentősen növelték az emberek életszínvonalát a 19. század végétől kezdődő periódusban.
Azonban az is világos lett, hogy a jólét általános növekedése a hierarchikus társadalmi berendezkedés elpusztításával fenyeget. Egy olyan világban ahol mindenki keveset dolgozik, mindenkinek megfelelő mennyiségű élelmiszerhez juthat, mindenki fürdőszobával, és hűtőszekrénnyel felszerelt házban lakik, és autóval esetleg repülőgéppel közlekedik, a legnyilvánvalóbb, és talán legjelentősebb formája az egyenlőtlenségeknek eltűnne. Ha a jólét általánossá válna, a vagyoni különbségek többé nem okoznának egyenlőtlenséget. Kétségtelen, hogy elvileg elképzelhető egy olyan társadalom, amelyben a vagyon - a tulajdon, és a luxuscikkek tekintetében - egyelően van felosztva, miközben a hatalom egy szűk, kiváltságos réteg kezében összpontosulna. A gyakorlatban viszont egy ilyen társadalom nem maradhatna sokáig stabil. Ha a szabadidő, és a biztonság mindenki számára egyenlő mértékben rendelkezésre állna, az emberek jelentős része - akiket jelenleg elbutít a nyomor - írástudókká, műveltekké válnának, megtanulnának gondolkodni, és gondoskodni magukról, és előbb vagy utóbb ráébrednének, hogy a kiváltságos kisebbségnek nincs valódi funkciója, és elsöpörnék őket. Hosszútávon a hierarchikus felépítésű társadalmi rendszerek csak a szegénységre és a tudatlanságra alapozva tarthatók fenn.
A visszatérés a feudális múltba, amiről számos gondolkodó álmodozott a huszadik század elején, nem jelentett praktikus megoldást. Ez összeférhetetlen volt a világszerte egyre népszerűbb szinte ösztönszerű gépesítési tendenciákkal, továbbá egy iparilag elmaradott ország kiszolgáltatottá válhatott volna - közvetetten vagy közvetlenül - a fejlettebb rivális államokkal szemben.
Nem volt kielégítő megoldás az sem, hogy a tömegek nyomorban tartását a termelés korlátozásával érjék el. Nagyjából ez történt a kapitalizmus utolsó fázisában 1920 és 1940 között. Számos ország gazdaságát hagyták stagnálni, a termőföldek egy részét kivonták a művelés alól, termelési eszközöket nem hoztak létre, a populáció jelentős része nem jutott munkához, állami segélyeken tengődtek. De ez szintén katonai gyengeséghez vezethetett volna, és a nyilvánvalóan szükségtelen szűkölködés elkerülhetetlenül ellenállást váltott ki. A probléma az volt, hogy hogyan tudják a termelést fokozni úgy, hogy a világ valódi vagyona nem növekedjen. Termékeket muszáj előállítani, de elosztani nem szabad őket. A gyakorlatban erre csak egy megoldás bizonyult megfelelőnek: a folyamatos hadviselés.
A háború célja, hogy pusztítson, nem feltétlenül emberi életeket, hanem az emberi munka gyümölcsét."
Emmanuel Goldstein (George Orwell) 1984, Könyv a könyvben, A Háború: Béke
Goldstein, Orwell képzeletbeli utópiájának az 1984-nek az egyik szereplője, tézisei elsősorban a kommunista uralom képzeletbeli világrendjére vonatkoznak, azonban nem lehet nem észre venni a párhuzamot napjaink történéseivel kapcsolatban.
A kapitalista gazdasági rendszerben a termelés, és elosztás nem az állam feladata, ezeket a folyamatokat a elsősorban piac törvényei szabályozzák. A fegyvergyártás tekintetében a hasonlóság azonban több, mint megdöbbentő. A magánkézben lévő fegyvergyárak elemi érdeke a termelés, és ezáltal a profit növelése. Ez békeidőben igen nehéz feladat ebből következik, hogy a fegyvergyárosoknak elemi érdeke a háború, a konfliktusok fegyveres elrendezése, a fenyegetettség érzésének folyamatos fenntartása, ami garantált állami megrendelésekhez vezet. A berlini fal leomlása, a vörös veszedelem elmúlása, és a világbéke komolyan veszélyeztette az amerikai fegyvergyárosok üzleti érdekeit, gyorsan új ördögöket kellett kreálni. Az új ellenfelek azonban már nem országok, hanem a terrorizmus, amelynek katonái megfoghatatlanok, láthatatlanok bárhol, bármikor megjelenhetnek. A terrorizmus ellen évtizedekig lehet háborúzgatni, különösebb eredmény nélkül, a végleges győzelemben soha nem lehetünk biztosak, az Al-Kaida a világ bármely pontján újra felbukkanhat. Irak, Afganisztán, Pakisztán, Csecsenföld, Líbia után minden olyan arab országban ahol a USA szempontjából nem a megfelelő kormányok jutnak esetleg hatalomra, minden bizonnyal meg fognak jelenni. Nekünk legalábbis majd azt mondják.
" A terrorizmus ellen a leghatékonyabb módszer, ha befejezzük a részvételt benne" Noam Chomsky
A hadiipar azonban csak egy kis szelete napjaink kapitalista gazdaságának. A hadiipari termelésen kívül eső, civil "szabad" piacon, Orwell víziójával ellentétben nincs szükség háborúra a pusztításhoz. A termelőeszközök tulajdonosai kifinomult kereskedelmi propagandával manipulálják a fogyasztói szokásokat. Felesleges javak vásárlására ösztönzik a lakosságot, amelyek rövid időn belül használhatatlanná válnak vagy kimennek a divatból, és a szemétlerakókban végzik, a létrehozásuk során felhasznált nyersanyagokkal, energiával, és befektetett emberi munkával együtt semmisülnek meg, válnak szemétté. A termelés fenntartásához, a profit növeléséhez szükséges pusztítást a fogyasztói társadalom végzi el, és ennek a háborúnak a katonái mi vagyunk, de hosszútávon mi leszünk az áldozatai is.
Ideje lenne már ennek a szemfényvesztésnek hadat üzenni.
Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Mostantól pedig Politikai Ateista is Az amerikai fiú csapatában! Írásait keressétek a Sorok között c. rovatban!
