Aki sokat küzd a vágyott hatalom megszerzéséért, az idővel rettegni kezd, hogy jön majd egy hasonló személy, aki megpróbálja letaszítani a trónjáról. Ha ez a félelem a józan logika határain belül marad, akkor nem több állandó készenlétnél, ha eltávolodik a racionalitástól, akkor már üldözési mániáról beszélhetünk. A paranoid személynek pedig nem szükségesek tények, mindig és mindenkiben meglátja az ellenséget, mindenhol és minden mögött összeesküvőket gyanít. Isten hozott Magyarországon! VÉLEMÉNY
A hatalomnak persze mindig jól jön az ellenség (az ellenfél kifejezés túl tisztességesnek tűnik). Ez alapesetben, a hazai viszonyokat szemlélve a kormány és az ellenzék viszonyában valósul meg. A felek kölcsönösen okolják a másikat azért, ami éppen van. Az egyik azt mondja, nem tudtok felelni az aktuális problémákra, a másik azt, ha ti nem csesztetek volna el mindent, akkor nem léteznének azok a problémák. Ezt már volt időnk megszokni. Ez a civódás önmagában még nem lenne annyira kártékony, mintha egy idő után már semmi más nem marad, csak a vádaskodás: mint az önfelmentő, mindig mindenről valaki más tehet (míg én, illetve mi természetesen semmiről)!
Sokáig megvoltam győződve arról, hogy legyen bármennyire demagóg és pitiáner, a külső ellenség folyamatos okolása csak egy olcsó, de annál hatékonyabb trükk arra, hogy saját hibáit ne kelljen felvállalnia a kormánynak, illetve, hogy egybe tudja tartani választóseregét, legalábbis annak legkeményebb magját, az üldözési mánia, bár egyértelműen megjelenik, csak másodlagos.
Nem stimmel a kronológia Orbán összeesküvésében - Index
A FIDESZ-nek és támogatóinak a propaganda szerint előbb a hazai ellenzéktől, aztán a nagy és láthatatlan külföldi összeesküvőktől kellett rettegnie, egy ideje már ott tartunk, hogy titkos belső ellenzék szövi félelmetes terveit a miniszterelnök ellen. Neveket nem lehet tudni, de nem is kell, a megfoghatatlan félelem, rettegés összekovácsolja a hűséges katonákat, miközben mindenki kétszer megfontolja majd ezután, hogy kinek és mit mond, mindenki kétszer jobban fog figyelni arra, hogy ki, mit és miért mond neki. Mindenki mindenkit megfigyel, a paranoia pedig legrosszabb esetben ámokfutásba csap át, de ha ez nem is történne meg, az állandó rettegés fokozatosan felzabál mindent, a párton belül és kívül egyaránt. A XX. században sajnos többször is volt példa ilyesmire.
A valóságtól egyre távolabbra kerül a hatalmat gyakorló személy és holdudvara, saját rögeszméikhez pedig egyre közelebb. Kettős dolog ez, egyfelől Orbán biztosan utálja a félelmet, amit valós fenyegetésként él meg.
Ugyanakkor a propaganda szintjén nagyon is szüksége van az ellenségekkel való riogatásra a kormánynak, hiszen nem hagyhatják, hogy úgy tűnjön a mellettük kitartó szavazóiknak, hogy ellenségek és összeesküvések nélkül, egymagukban is sikerült volna elérniük, hogy az ország ne haladjon előre semennyit se. Így maradnak a nagy szavak, a kinyilatkoztatott, de nem létező sikerek meg a félelem, hogyha elfogynak a külső és belső ellenségek önmagukkal kell majd, hogy szembenézzenek. És mi lesz, ha tényleg jön majd valaki, aki magának követeli a miniszterelnöki széket, akár a párton belül, akár a párton kívül?
Vigyázzatok, mindkét szemem rajtatok tartom!
Zárásul egy részlet Gerlóczy Ferenc Hatalom és személyiség – A nagyság rugói című cikkéből (HVG, 1999. szeptember 1.)
"A vezérek, diktátorok pszichéjét, a hatalomnak a személyiség egészére való (de)formáló hatását, illetve a hatalmi tébolynak is nevezett pszichiátriai kórképet elemző orvosok és pszichiáterek mindebből azt a következtetést vonják le: egy-egy - bármilyen magas - hatalmi pozíció megszerzése korántsem okvetlenül vet véget a hatalomra való vágyakozásnak, igen sok esetben tovább éltetheti, sőt még fokozhatja is azt. Mindez több mint szakmai okoskodás. A politika ügyeibe bármilyen formában is „bekattant” emberekkel ma már egy születőben lévő, leginkább talán politikai patológiának nevezett, különálló tudományág foglalkozik."
Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
Tetszett a bejegyzés? Ajánld ismerőseidnek!
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
Mostantól Politikai Ateista is Az amerikai fiú csapatában! Írásait keressétek a Sorok között c. rovatban!
FONTOS: Ha esetleg van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
