Az amerikai fiú

Gondolatok közös örökségünkről, a nemzeti paranoiáról...

Eszes Tamás meghalt, néhány szombattal ezelőtt pedig már el is temették. A Véderő korábbi vezetőjét egy hónapja holtan találták gyöngyöspatai ingatlanában, ahol az első szakértői vélemények alapján saját kezével vetett véget életének. Kevés tragikusabb dolog van annál, mint amikor egy ember arra az elhatározásra jut, hogy végezzen önmagával. Az öngyilkosság nem az erő, hanem a kétségbeesés hangja, arról szól, hogy az életünkben lévő problémákra már képtelenek vagyunk megoldást találni, inkább kiszállunk. (Azonban hiba lenne azt gondolni, hogy több erőről tanúskodik, ha a problémákat bárki is mások megfélemlítésével, leverésével, megölésével próbálja kezelni, akármilyen színbe is öltözzön.)

A címet olvasva valószínűleg sokan vigyorogva várják a folytatást, mert miről másról is lehetne szó, mint arról, hogy mi is mantrázni kezdjük: - Hát igen, a Viktorék, azok tehetnek mindenről! Hogy soha ilyen rossz még nem volt. Esetleg ugyanazt pepitában: a lázító, lázongó libsikről(sicc! sicc! sicc!) fantáziálunk összeesküvés-elméletekben jártas látogatóinkkal, mert ugye világos, hogy miattuk (bankárok, zsidók és a kettő legveszélyesebb ötvözetei) mennek szarul az ország dolgai. Szidni és okolni mindig van kit, mert az egyértelmű, hogy mindig kizárólag a másik a hülye... Az egyetlen, amire Magyarországon soha a büdös életben nem lesz példa az az önkritika. Nálunk minden a jó és a rossz álságos és népmesei küzdelméről szól, itt nincsenek átmenetek, ahhoz túlzottan önérzetesek és rátartiak (használja még valaki ezt a szót egyáltalán?) vagyunk. Önimádat és önsajnálat minden mennyiségben. Én mindig a jó oldalon állok, az ellenfelem pedig egyértelműen a testet öltött gonosz. Pedig ennyi Luke Skywalkernek öltözött, különböző színű, önvizsgálatra képtelen Darth Vader a világon máshol nincs, mint nálunk (valójában nem számoltam össze, nem olvastam erről statisztikákat etc., csak így érzem). 

Hétfő van, fél hét lesz nemsokára. Van még nyolc percük, hogy megérkezzenek. Átfutom az utoljára begépelt soraimat, mentem a munkát, majd elégedetten hátradőlök: ma este nem hagyok félbe miattuk semmit. Tudom, nincs az a baleset, az a tragédia vagy természeti katasztrófa, ami meggátolhatná őket abban, hogy most is időben érkezzenek.

Sok minden elmondható róluk, de a kitartásuk egyértelműen méltó az elismerésre. Egyedül talán csak az apokalipszis szabotálhatná heti látogatásukat, ennek a veszélye azonban úgy tűnik, nagyjából nullához közelít, ők legalábbis biztosak voltak a dolgukban, amikor úgy köszöntek el legutóbb, hogy „találkozunk egy hét múlva!", ha pedig azt mondták, akkor úgy is lesz. Tényleg hiszik, hogy őket nem érheti meglepetés. Ráadásul, ha a mainál korábbi dátum szerepelt is volna a mennyei tervekben, akkor arról nyilván szóltak volna, már csak azért is, hogy én is érzékeljem, milyen égi összeköttetésekkel rendelkeznek. De nem szóltak.

Tényleg sokkoló mindaz, ami a West-Balkánban történt, akárkit terhel is a felelősség, ami nyilván az elkövetkező napok, hetek vizsgálatai során fog kiderülni, kell, hogy kiderüljön. (Azt követően pedig remélem, hogy méltó és elrettentő büntetést kapnak majd a felelősök.) A hazai üzleti mentalitás, a gyorsan hozzunk össze amennyit csak lehet, ha pedig spórolni lehet a biztonságon, esetleg nincs meg néhány engedély, hát annyi baj legyen, mert ugye eddig se volt baj belőle, miért pont most lenne - szemlélet ismét bizonyította, hogy tragédiákhoz vezet. Persze, ha "csak" figyelmetlenségről lenne szó, az sem csökkentené a történtek súlyát, hárman haltak meg az elmúlt éjszaka. VÉLEMÉNY

A népszerű afro-amerikai rapper ICE-T döbbenettel fogadta a Tilos Rádió és személye, pontosabban egyik dalszövege ellen a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság által indított vizsgálatot. Mint köztudott a zenész az egyik leglelkesebb támogatója volt a külföldön született, de magyar gyökerekkel bíró emberek könnyített magyar állampolgársághoz jutásának, melynek egyik oka köztudottan az, hogy ICE-T is annak a kicsiny kongói magyar közösségnek a tagja (madzsarik), akik a mai napig őrzik még a magyar szókincs töredékeit, gulyáson élnek, megvesznek a fokhagymáért és a bőgatyáért, családfájukat Attiláig vezetik vissza.

Anyukák, nagymamák és közkonyhák, nem kell rettegni többé! Magyar kormány rendőröket a kulturális életbe/kulturpolitikába/stratégiai tervezésbe és kivitelezésbe, valamint minden irodalmi szervezet élére! Könyváruházak rendőr-felolvasóesteket szervezzetek!