Vélhetően egy héttel ezelőtt sokan felkapták a fejüket a hírre, hogy Orbán Viktor a HaHa fórumán nem jelent meg a meghívás ellenére sem, mivel épp Zürichben az Aranylabda-díjátadón volt sürgős dolga. Mondhatnánk, hogy azért a focinál fontosabb lehetett volna az oktatásügy minden oldal számára elfogadható reformja. Mondhatnánk, ha nem tudnánk, hogy a vezérünk ismét felelősségteljes döntést hozott, még akkor is, ha a konkrét indoka nem volt ismeretes mindenki előtt. De milyen indok lehetne elegendő?
Talán épp egy minisztériumi fiók mélyén lapuló újabb tervezet, mely végre a magyar focit is rendbe rakja, hogy tudjuk, nem véletlenül költik rá az adóforintjaink milliárdjait. De milyen lehetne a magyar foci, Az amerikai fiú blog szerzőinek vannak elképzelései a kormány által képviselt értékeknek megfelelő változásokról, melyeket boldogan közzé is teszünk:
Magyar narancs, magyar foci
Nemcsak súlyos társadalmi, de még inkább súlyos pszichés problémákat feltételez, ha valaki vagy valakik mások megölésében, elpusztításában (megoldás bármilyen eszközzel, ahogy Bayer próféta fröcsögi) látják egy szebb és jobb világ zálogát. Tartozzon az illető akár a társadalom többségi vagy kisebbségi részéhez, ugyanúgy igaz mindkét félre az előző megállapítás. Egy-egy személy megölésének víziója is félelmetes, de sokkal rettenetesebb, ha valakik egész etnikai, vallási vagy éppen szexuális orientációjában az övéktől eltérő közösségek sorsáról rendelkeznének, mert ők magukat jobbnak, különbnek gondolják. Pusztuljon, aminek pusztulnia kell! - mondják Isten székét követelve. És ne háborodj fel kedves olvasó, ne mondd, hogy mert azért nem ugyanaz, hogy egyiket párhuzamba állítom a másikkal, mert de! Rohadtul. 
Zártkörű sajtótájékoztatóján a magyarok katasztrofális mentális állapotával magyarázta döntését Orbán Viktor, a legnagyobb hazai pénzügyi cég, a FIDESZ első embere. 
Kitüntették a Békemenetet. "A díjat a Fidesz alapítványa (melynek kuratóriumi elnöke Balog Zoltán miniszter) minden évben annak adja, aki a legtöbbet tette a polgári közösségek erősítéséért." (Index) Az egész éves fáradhatatlan munkáért jár a kormánypárt civil szervezetének kitüntetése, hogyan is lehetne másképp? A jó szervezésről, a kitartó menetelésről nem feledkezik meg Gyed Moroz! Pontosabban, ha ő meg is feledkezne, magyarországi - saját bevallásuk szerint antikommunista, szerintünk az anti eléggé felesleges - örökösei biztosan nem fognak. 
A magyar politikai elit jelentős része tehetetlen, ha kiderül, hogy az emberek, az ügyek nemcsak eszközök a szavazatok megszerzésre. Itthon sajnos politikusaink eddigi tapasztalatai azt támasztották alá, hogy az ország három részre osztható: az egyiket a ti bandátok manipulálja, agymossa, irányítja, használja, a másikat meg a mi bandánk. A harmadikkal meg nem kell törődni, mert azok úgyis kussolnak, nem zavarnak sok vízet. Lehetett bármilyen ügy, cél valaki rögtön oda akart állni mellé, esetleg harcolni ellene, még akkor is, ha rohadtul nem érdekelte az egész, egyáltalán nem törődött vele akkor, amikor hatalmonlévőként lehetősége lett volna tenni valamit az ügyben (lásd pl. családon belüli erőszak). Persze-persze néhány szavazat megér némi felhajtást. A diákok kjelentései egy új és egészségesebb szemléletre mutatnak: az ügy a fontos, az meg rohadtul nem számít, hogy ki és mit cincog, hogyan próbál meg a hatalomból keménykedni, leszalámizni vagy épp bratyizni, esetleg hogyan próbál valaki szakmai kérdéseket is pártpolitikává tenni. A diákok megmondták: nem kellenek pártok mögéjük. 
Az újabb kormányzati blöff remélhetőleg nem jön be. OVI megint szeretné eljátszani a gondoskodó apa szerepét, ő megnyugtat mindenkit, ő rendet tesz mindenhol, így lesz ez a felsőoktatási "reformmal" is, állítja. Hiszen minden csak félreértés, hiszen, ha gyerekek ti másként akarjátok, akkor az úgyis lesz. Elvégre barátok vagyunk mind, nem igaz? De kiveszi be ezt az álszent retorikát? A miniszterelnök kevéssel ezelőtt még lelkesen bólogatott a felsőoktatás szétveréséhez, hangoztatva, hogy mindenki jól jár, csak még nem mindenki tud róla. Most meg. Sajnos eléggé gyomorforgató ez az újabb húzás. 
n már belefáradtam, hogy rettegésben éljek, és még álmomban is csak azon rágódjak, hogy mi lesz majd, mikor hétfő reggel a suliba érek. De már nincs visszaút. Ha nem betegedtem volna meg, akkor talán még lett volna esélyem, de másként alakultak a dolgok. Mert ha még meg is szöknék, biztosan körözni kezdenének, sőt, talán még le is lőnének, nagymama pedig belehalna, mikor megmondanák neki, hogy az unokájából nemcsak pöttyös kutya lett, de még köztörvényes bűnöző is. Nem, betegen tutira nem menekülhetek, szóval vár rám az ítélet.