Drága Miniszterelnök úr, kedves Viktor, nem is tudom, hogyan fogjak bele. Fájó szívvel, így a nyilvánosság előtt kell bejelentenem, hogy szakítok veled, hogy kilépek ebből a kapcsolatból, amiről eddig senkinek nem beszéltem, amiről eddig magam sem tudtam. Hála Istennek! OVI, ha megengeded, hogy a köztünk lévő szoros kapcsolatra tekintettel így nevezzelek, meg kell értened, sokszor átgondoltam ezt a döntést, és rá kellett ébrednem, nincs más választásom. Kérlek, ne haragudj rám, inkább Imrével együtt keressétek fel orvosotokat vagy gyógyszerészeteket, rég meg kellett volna tennetek, kár tovább halogatni! VÉLEMÉNY
A hírek zabálása biztosan nem a hosszú élet titka. A híralkoholizmus pedig kétségtelenül szívás. Én pedig híralkoholista vagyok. Be kell látnom, felesleges tagadni: én nem egyszerűen csak szeretek képben lenne a napi történésekkel (nem a celebekre és a vízisíző papagájokra gondolok), hanem rosszul érzem magam, ha nem vagyok tájékozott. Szeretem tudni, hogy éppen miről van szó a parlamentben, még akkor is, ha legtöbbször pusztán témabeli, nem pedig tartalombeli különbséget hoznak a napok: mert hát ugye mindig csak az elmút nyóc év az érv, az utóbbi kettőről meg elfeledkeznek valahogy... (De most tényleg, halott valaki már az elmúlt tízről panaszkodni FIDESZ-es vagy KDNP-s szenteket?)
Azonban, függőség ide vagy oda, el kell ismernem, néha rettenetesen jó kiszakadni, ebből az egész magyar valóságból, ennek a rengeteg idegesítő és pitiáner történésnek az ismeretéből. Megtisztulni, lefuttatni a ccleanert, aztán újraindítani a rendszert. Egy időre kizárni a híreket az életből, nem foglalkozni a publicisztikákkal, nem morogni azon, hogyan hazudnak a képembe, a képünkbe, a pénzemből, a mi pénzünkből garázdálkodó politikusok. Hogyan fejlesztik, építik, teremtik újjá úgy Magyarországot, hogy rajtuk kívül senki nem hiszi, senki nem érzi, hogy ennek az egésznek pozitív végeredménye lehet.(Mindenki mínusz békemenet! Jogos az észrevétel, bocsánat!)
Én néhány napra kiszakadtam. Jó lett volna elmenni szabadságra, elutazni valahová erdők és hegyek közé (hiszen libsi bértolnokként ugye dollármilliókat kapok, ahogy azt tájékozott kommentelők néha meg is éneklik), de a kiszakadásom hátterében nem ilyesmi állt. Semmi pihenés, se belföld, se külföld, semmi panzió, semmi kibérelt kulcsosház. Ezen a héten gyakorlatilag egyszerűen annyi munkám volt, hogy szinte egyáltalán nem volt időm újságot olvasni, nem néztem híradót, sőt még alvásra se nagyon futotta. Nem nyavalygok, örülök, hogy van munkám, hogy másod- és harmadállásban is dolgozva megélek, időnként pedig még olyan dolgokat is csinálhatok, amiket valóban szeretek. (Ami, bármilyen furcsa nem szent királyunk elleni okkult szertartások és gyermekáldozatok vagy Magyarország elleni összeesküvések tervezgetését jelenti, bár ahogy már a dollármillióknál is írtam...)
Az az igazság, hogy rohadtul jó volt elfáradni, kiszakadni, olyan önként vállalt présben lenni (kreatív munka), ami nem engedte, hogy azokkal a dolgokkal foglalkozzam, amiken általában sokat gondolkodom és bosszankodom (dühöngök?), talán sokkal többet is, mint kellene, ahogy az a blogbejegyzésekből is kiderül. Erre ma mit kell olvasnom? Hogy Kerényi, aki barátaival nemzeti könyvsorozatokról álmodik és vidáman tapsol el 300 milliót újabb álmai megvalósítására (amikről könyvkiadói szervezetek tisztviselői azt mondják, hogy a harmada sem lenne kevés a projekthez), aki az új alkotmány gazdagon illusztrált új köteteivel turnézza végig az országot, hogy az érettségizőknek (innen is köszönöm unokahúgomnak, hogy nekem ajándékozta a saját példányát!) kiosztott példányok mellett megmaradt köteteket egy vándorkiállításon passzolja el a házi termékbemutatókhoz hasonló szisztéma alapján, azt mondja:
"Mindannyian spirituális kapcsolatban vagyunk Orbán Viktorral" (Hír 24)
Ezt a mondatot olvasva egyszerre elmúlt nyugalom és megtisztulás, szent béke, olyan mérges lettem, hogy. Szóval ez a mi Viktorunk, ez a szent ember, ez a szakrális és világi vezető, kende és gyula 2 in 1 még álmában és álmunkban is velünk van? Hogy vigyázzon ránk? Hogy óvjon bennünket? Mert neki annyira, de annyira nagyon fontosak vagyunk, Mert ő és csapata a legjobbat akarja nekünk? Ők azok, aki utolsó csepp vérükig küzdenek a sátáni erők ellen?
Ajánljuk még a témában: Hiszek egy Viktorban...
Hát ki a fene ő? Hát mi ő? Kivé akarjátok tenni? Mivé akarjátok magasztalni? Istenné? Félistenné? Esetleg beéritek a megváltó megnevezéssel? Mi a francról beszélsz nekünk, kedves Imre? Meddig szeretnél még az agyak átmosásán munkálkodni? S mit bizonyít be rólad és szeretett uralkodódról, hogy ilyeneket mond az egyik legfontosabb ideológiai és marketingfegyvere? Imre, azért a hülyeségnek is van határa, aminek te, vedd végre észre, a rossz oldalán állsz! Remélem, nem bántalak meg, nevezz nyugodtan idegenszívű, hazaáruló, libsi gennyládának, azért ezt rohadtul ki kérem magamnak!
Ja, hogy ez nem választás kérdés? Hogy a mester egyszerűen kapcsolatban áll velem és kész? Na, akkor most jelentem be a nagy nyilvánosság előtt a szakításunkat, amit telepatikusan már megtettem, de eddig még nem válaszoltál rám, én pedig úgy érzem, hogy így kerek a dolog: OVI köztünk aztán ne lesz semmiféle spirituális kötelék! Elég ebből az őrült cirkuszból. Nagyon elég.
Csatlakozz hozzánk a fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
