Leáll a kolbászgyár, drágulnak a pékáruk, csökken a minőségi élelmiszerek iránti kereslet, egyre fontosabbá válik az ár, egyre kevésbé nézi az ember, hogy mi van a csomagolás hátuljára írva. És ez még csak az evésről szól, valójában az élet minden területén igyekszünk kevesebbet fogyasztani, amit pedig muszáj, azt is minél olcsóbban beszerezni. Mi a jobb? Inkább kevés minőségit vagy többet, de rosszabbat vegyünk? Az ember minden nap szembesül ezzel a kérdéssel. A címben lévő kérdés természetesen arra vonatkozik, hogy miért teszel vagy nem teszel be egy olyan dolgot a kosaradba, ami azzal hívja fel a figyelmet magára a pénztárnál, hogy vásárlójának nincs pénze. TI ÍRTÁTOK

A fentiek a fogyasztó szemszögéből vizsgálják a dolgot, de van egy másik szemszög is, a kereskedőé. Mi lehet a túlélés, ha van ilyen egyáltalán, útja? Lehet-e hasznot húzni a válságból? Lehet úgy párosítani a lecsúszást, az elszegényedést, a kilátástalanságot egy termékkel vagy szolgáltatással, hogy az vonzó legyen? Lehet csábító hívószó a válság, netán a recesszió? 

Szerintünk nem, de ha mégis, akkor kiknek a számára? Én például nem szívesen csináltatnék szemüveget a körúti Válság Szemüveg és Kontaktlencse Diszkontban, esetleg dobnék a bevásárlókosaramba egyet a rumos-gesztenyés Válság szeletek közül, csak azért, mert így nevezik és nevének megfelelő külsővel bír.

A negatív kifejezések számomra nem tesznek vonzóvá termékeket, attól pedig leesett az állam, hogy a Válság szelet, ami két éve bejárta a netet, egyáltalán még kapható. Én ugyanis nem találkoztam vele. Ebben a posztban nem állítani szeretnénk dolgokat, hanem kérdezni: Te, Ti, Ön, Önök mi alapján vesztek élelmiszert? Mennyire fontos a minőség, mennyire az ár? Mennyire tartjátok vonzónak, ízlésesnek, működőképesnek a hasonló ötleteket? Ne izguljatok, nem gondolkodunk Csőd keksz vagy Recesszió mártott ostya piacra dobásában, csak kíváncsiak vagyunk a véleményetekre!

Ez az egész egyébként az alábbi őrült "olvasói levél" kapcsán kezdett el foglalkoztatni bennünk, amiért köszönet (a képekkel együtt Boffin Folkó-nak, aki Szolnokon kapta az ihletet, hogy elküldjenek nekünk az alábbi kedvcsinálóját. Levele szerint egy élelmiszerboltban egy hatalmas, Válság szelettel megtöltött fonott kosár sokkolta annyira, hogy megírja az alább rémreklámot (a gyártó eredeti reklámszlogene egyébként ez: Édesítse meg a válságos időket!):

"Hát íme, itt állunk megilletődötten, könnyes-boldogan, remegő térdekkel, tág pupillákkal , verejtékező tenyérrel, izgatottan, kíváncsian, reménykedve. Igen, ez egy Új Kor nyitánya! Bontsd csak ki a szolid csomagolást és harapj bele a Kezdetbe. Ne tévesszen meg a felirat! Ne szoruljon össze a gyomrod, inkább lazulj el és fogadd, sőt kebelezd be a kakaós étbevonóban lágyan megfürdetett ipari fondan (cukor, glükózszirup,víz), növényi zsír, kakaópor (16%), szójalecitin, étcsokoládé ízű aroma(?!), savópor, szójaliszt, rum-gesztenye ízű aroma, kálium-szorbát és interváz-enzim harmonikus elegyét! Ugye nem nagy ár 35 Forint egy jegyért a Paradicsomba!"

Csatlakozz hozzánk a fészbukon, ha tetszett a cikk, ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne.

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!

Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com

Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.