Naná, hogy a filmekben mindig minden sokkal könnyebben megy, mint a valóságban. Naná, hogy ott eltelik tíz perc, és már kolttal vagy tomahawkkal az oldalán, egy tehénfoltos ló nyergében vágtat a főhős az égigérő sziklák vagy az égigérő fák között, de itt nemcsak pöttyös Pimpa-ló meg fegyver nem terem egyik pillanatról a másikra – még azoknak se, akiknek munkásőr a faterjuk –, de úgy látszik, hogy még egy tanévnyi iskolai takarékbélyeg-vásárolgatás is kevés ahhoz, hogy az ember legalább egy olyan új, banánüléses cangával gazdagabb legyen. Pedig egy hűséges és gyorskerekű hátas megszerzése lehetne az első igazi lépés, anélkül hogy a francba kezdjen az ember új és szabad vadnyugati életet? Az amerikai fiú IV. fejezet 1. rész
Mert hiába mondják a reklámban, hogy:
A film úgy indulna, hogy látnánk egy gyereket, akit úgy hívnak: Karcsi.
Mert minek azt mondani, hogy úgy indulna, amikor már úgyis úgy indul. Szóval rögtön gyanakodni kezd, akinek van egy kevés sütnivalója, hogy ezek ott rosszban sántikálnak. Előbb vagy utóbb pedig mindenki rájön, hogy az egész csak valami mocskos átverés, mert ha még igaz is volna arról a srácról, hogy:
Ő az osztályban a legtakarékosabb gyerek és mindennap öt Forintért vesz takarékbélyeget, mert mindenki tudja, hogy biciklire gyűjt…
…és ha mutatják is, hogy ez a Karcsi leviszi az üres üvegeket és a régi újságokat, és még azt a pénzt is bélyegekre költi, nemcsak fagyira és rágóra, és aztán látni, hogy évvégén a Karcsinak van új, banánüléses biciklije, aminek nagyon örül; na, én már akkor se dőlök be többet ezután. Nekem aztán süketelhet mostantól bárki, hogy pedig bizony így van; mert én már jól tudom, hogy csak átverés, ugyanis én is éppen úgy csináltam, úgy ahogy ő, az ál-Karcsi: semmi fagyi, semmi rágó, csak az a néhány zacskó tejpor, ami feltétlenül szükséges, meg azok a dedós bélyegek. Mégse jött össze.
Pedig tavaly szeptembertől az összes zsebpénzemet takarékbélyegekre költöttem, mert:
1. Nagymama azt ígérte, hogy minden félrerakott tízforintos mellé ad majd a tanév végén egy kettest.
2. A Kelemen Pityu elmesélte, hogy annyira jó dolog ez a spórolás, hogy az öccsével nyáron majd közösen vesznek a félretett pénzből egy olyan CB-s meg URH-s meg mindenfélés faintos kis rádiót, amit ha este bekapcsol, akkor képes lesz majd beszélgetni bárkivel a világon, sőt ki tudja majd hallgatni még a titkos katonai meg rendőrségi beszélgetéseket is. Ráadásul sokkal jobb minőségben, mint ahogy a tévéjükön a ruszki pilóták beszélgetése mostanában bejön, mikor elhúznak a falu fölött a vadászgépeikkel, de megkért, hogy ez azért maradjon köztünk. Sőt még ott van az az 1%-os kamat is, amiről ugyan pontosan nem tudja, hogy mi a nyavalya, de az is biztosan frankón sok plusz pénzt jelent majd, amivel bármit lehet kezdeni.
3. Irina néni elmondta, hogy tapasztalatai szerint a lányoknak imponálnak a takarékoskodó fiúk, ráadásul, akinek betelik a gyűjtőlapja a tanév végéig, az egy jeggyel jobbat kap oroszból!
Naná, hogy ezt mondta, mikor ő a takarékossági megbízott tanár a suliban, biztosan még jutalmat is kap, ha elég gyereket beszervez, anélkül, hogy azok még időben megsejtenék mi vár rájuk... folyt. köv.
Tetszett? Ajánld a bejegyzést másoknak!
Te is gondoltál rá, hogy cowboynak állj vagy szisszenés nélkül bírtad a rókabajuszt? Akkor csatlakozz Az amerikai fiúhoz a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
A regény korábbi részeit itt találod.
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Mostantól Politikai Ateista is Az amerikai fiú csapatában! Írásait keressétek a Sorok között c. rovatban!
