A március 15-ei beszéde után már nem maradt kétségem afelől, hogy Orbán Viktor valami érthetetlen okból kamaszlányként viselkedik. Hisztis, minden "fiúra" (szavazóra? EU-s intézményre?) rákacsint, kelleti magát, nem is sejtve, hogy a középiskolában egy idő után az ilyen lányokat nem a jó csaj halmazba helyezik. És persze nem hiszi el, hogy mosolyáért, szövegéért még nem kap jobb jegyet a matekdogájára (bár egy választáshoz akár még elég is lehet ennyi). Egy ötvenhez közelítő férfi részéről, pláne, ha miniszterelnök az illető, ez meglehetősen furcsa viselkedés. Stratégiának meg - pláne ennyire ügyetlenül kivitelezve - meglehetősen esetlen. Mert még ügyeskedés céljából sem lehet egyszerre gyarmatozni meg nyalni, nem megszorítani (sőt!) és minden pénzt az állam számára inkasszálni, kereszténynek lenni hitelesség, szerénység, jóindulat nélkül. VÉLEMÉNY
A legfurcsább az egészben persze mégiscsak az, hogy nemcsak szólóban csinálja ezt Orbán Viktor, nemcsak nála tapasztalható újra meg újra a kék halál (amúgy ez a kifejezés szerintem pontosan meghatározza a probléma természetét), gyakorlatilag az egész FIDESZ-KDNP-s viselkedés és kommunikáció követi a pompomlányok vezetője által nyújtott példát, ami azért gáz, mert elvileg ennek a csapatnak játszania kellene egy kiesés elleni tétmeccsen, nem pedig táncolnia, parádézni a pálya szélén, de az elmúlt 2 éve alatt az önmaguknak szurkolásnál többre nem nagyon futotta.
Persze elsőre kicsit furcsa lehet az OV-kamaszlány párhuzam, de néhány kamaszokra jellemző vonással megpróbálom alátámasztani, miért is ugrott be.
Ami másnak jó, az nekem nem
Igen, a hisztivel kezdődik minden. Ahogy mások csinálják, az biztosan nem jó. Ismerős valakinek az unortodox kifejezés? Esetleg a régi közgazdaságtan száműzésének szükségessége? Az új időszámítás kezdete? Az, hogy minden ellenjavaslat ellenére muszáj kipróbálnia magát a magyar kormánynak olyan módszerekkel, amik minden korábban kipróbált és bevált módszertől eltérnek? A kamaszok az önálló megoldásokat keresik. Ki akarják próbálni önmagukat és problémamegoldó képességüket, a saját fejük után szeretnének menni. Ebben a konkrét esetben úgy látszik, még az sem érdekes, ha egy egész ország minimum szív miatta, miattuk.
Haragban az egész világgal
A pubertáns egyik jellemzője, hogy a kamaszok gyakran vádolnak mindenkit azzal, hogy jogtalan kritizálják, bántják őket. Ezen nem kell sokat magyarázni. A jelenlegi vezetésről minden kritika lepereg, fel sem merül, hogy bárkinek a vélemény érdekelje őket, legalábbis tovább annál, amit a pillanatnyi érdekeik megkövetelnek. Ez több szempontból elcseszett dolog. Először is, mert egy kormánynak nem a saját érdekeit, hanem az országét kellene szem előtt tartania, másodszor pedig a kritika merev elutasítása meglehetősen primitív és a legkevésbé sem konstruktív magatartásforma. Tegnap már az LMP is megkapta az elmúltnyócévet meg a "csak a népszavazási kudarc fáj" valóban intellektuális választ a feltett kérdésre, olyan pedig, hiába a konkrét példák Ángyán szájából, egyszerűen nincs, hogy a földeket ne a kisbirtokosok kapnák meg, persze valóban relatív, hogy mit nevezünk "kisnek" és "nagynak".
A világ hülye vagy én?
A kamaszok sokat foglalkoznak magukkal. Az önvizsgálat eredménye itt is megfelel a papírformának: - Mindenki hülye, csak én/mi nem. Ennyi.
Elismerésre, szülői támogatásra vágynak
A kamasznak komoly igénye van arra, hogy érezze a támogatást, a bizalmat. A megerősítést, hogy jó úton halad, hogy élvezi a szülői bizalmat. Egy kormány vonatkozásában persze nem úszható meg képzavar nélkül a szülő-gyerek kapcsolat, de tételezzük fel, hogy a kormány a magyarok 100%-ának támogatását reméli. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy ez sajátos szempontjukból meg is valósul, hiszen, aki nem támogatja a kormányt az 1. idióta 2. rohadék 3. idegenszívű 4. judeobolsevik (biztosan lesz olyan vicces kommentelő, aki megállapítja, hogy rám biztosan mindegyik jellemző). Mivel azonban ennek az egyszerűsítésnek a fonákságát még OV-ék is érzik, néha szerveznek, szerveződik köréjük egy-egy Békemenet, amin hébe-hóba feltűnik néhány idegenlégiós is. Elvégre rend a lelke mindennek.
De igen, de nem...
Biztosan mindenki ismert olyan lányt gimnáziumból (ahogy kétségtelenül idióta srácokat is legalább akkora számban), aki megérezve saját fontosságát, feltételezett szépségét, egyszerre akarta, hogy minden fiú vele foglalkozzon. Ha az egyiknek az imponált, akkor átmásoltatta vele az Edda valamelyik albumát, ha a másiknak az jött be, akkor megígérte neki, hogy együtt mennek majd a művházi R-GO koncertre. Azonban a túlzottan eltérő ígéretek, az, ha a két srácot egymás ellen akart kijátszani, sajnos biztosan nem vezetett jó eredményhez. Az ilyen lányokra aztán nem azt mondták, hogy szemfényvesztő, ügyeskedő vagy hiteltelen, hanem egészen mást. Sok erőfeszítéssel sikerült elérnie, hogy lassanként senki ne bízzon benne, senki ne vegye komolyan, majd csodálkozott a következményeken. Persze tudom, hogy a FIDESZ-ben és OV-ban még nagyon sokan bíznak/hisznek, aminek az okára - vélhetően saját korlátoltságom miatt - nem nagyon tudok rájönni.
Kamasznak lenni bosszantó, de múló állapot. Miniszterelnökként, egy ország vezetőjeként vagy kormánypártként hozni ezeket a jegyeket, az már más tészta. Azt már nem lehet elintézni annyival, hogy majd kinövi úgyis előbb-utóbb. A kísérletezés, a hiszti, a hiteltelenség életekbe kerül. Még akkor is, ha őket ez a legkevésbé sem érdekli.
Nem, ez a poszt nem a kamaszlányok milyenségéről szól.
Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: az amerikai fiú a fészbukon
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
