A békemenetről három dolog jut az eszembe, az első kettő sajnos lényegesen erősebben, mint a harmadik. Az első az, amikor valakik a tankokkal állnak szembe, a másik az, amikor felvirágozott tankok mellett masíroznak a mosolygó emberek, miközben hatalmas emelvényről néz le rájuk jóságos vezérük. A harmadik, ami a szó valódi lényegét kellene, hogy megmutassa, nálunk sajnos, úgy tűnik, szóba se jöhet. Ez a harmadik ugyanis a megbékélésről szólhatna. Saját hibák és bűnök fel- és elismeréséről. VÉLEMÉNY
Nem elvtelen térdhajtásra, műkönnyes összeborulásra gondolok, egyszerűen csak arra hogy belehasítson az emberbe, a pártba, hogy a kurva életbe, bizony sok mindent elcsesztünk, lassan muszáj lesz komolyan venni a rideg valóságot, ahelyett, hogy inkább csak mantrázzuk tovább-tovább, amit hinni szeretnénk, hátha attól majd valósággá válik előbb-utóbb. Valami ilyesmi lehetne az alap ahhoz, hogy lassanként képessé váljunk a párbeszédre egymással. Ilyesmire azonban egyelőre, úgy látszik, nincs kilátás.
És nem kétséges, hogy a 2012. január 21-én megvalósuló, a Demokrata által szervezett, "Békemenet" elnevezésű rendezvény sem ezt a célt fogja szolgálni. Inkább egyszerű ellentüntetés lesz a kormánnyal elégedetlenekkel szemben, meg úgy összességében mindenkivel szemben, aki nem Csak a FIDESZ!-re esküszik. Hiába a szomorkás hangnem, a szeretetvágy, sajnos nem érzem kétségesnek, hogy nem barátkozni szeretnének a valósággal, inkább csak megmutatni mindenkinek, érdemtelenül bántanak bennünket, magyarokat. Én azonban nem szeretném, hogy engem is megvédjenek ezek a jó polgárok. Mert nem szeretném összemosni a dolgokat: ha a kormányt támadják, akkor bizony nem bennünket támadnak, azonban a kormány hibáinak árát mégis mi fogjuk megfizetni. Nem kell a mismásolás, nem Magyarországgal van baja a világnak, ennyire olcsón nem lehet megúszni a felelősség kérdését. És ne várja, hogy megértsék, aki maga képtelen a párbeszédre.
(Én egyébként alapból elutasítom a kirekesztést, az erőszakot, nekem rohadtul mindegy, hogy zsidóznak, cigányoznak, szlovákoznak, magyaroznak, libsiznek vagy büdös fideszeseket kiabálnak, mindegyik egyaránt elfogadhatatlan a számomra. Ez az a nyelv, amit használhat bármennyit az ember, soha nem válik tőle normálisabbá, élhetőbbé a világ, és rá kellene már jönni arra is, hogy a vádaskodással nem lehet semmissé tenni az elkövetett hibákat. Senkinek. Az előző és a következő kormányoknak sem. Ez nem pártoktól függ, ez kurvára alapszabály.)
Ami a legdurvább, hogy a Demokrata felhívásának hangneme, bizonyos részei még szimpátiát is ébresztenének bennem, ha nem zavarna be a képbe annyira, hogy szívhez szóló hangnem ide vagy oda, végül megint csak oda lyukadtak ki a szervezők, hogy nincs itt semmi gond, a hazug mocskok miatt kell kimennünk az utcára, nem szimpátiatüntetni, hanem békemenetelni! Hiszen, idézem: "...növekvő aggodalommal látjuk, hogy a nemzetközi nyilvánosságban megjelenő hazug és elfogult híradások miképpen erősítenek föl egy olyan közhangulatot, amely méltatlan és igazságtalan színben tünteti fel országunkat,..."
Miért milyen itthon? Tényleg jó? Tényleg puszta lejáratás az egész? Nem kétlem, hogy akár az IMF, akár az EU, ha akarna, megszorongathatna bennünket, még akkor is, ha rá sem szolgáltunk, de tényleg gondolhatja ma Magyarországon valaki komolyan, hogy ahhoz, hogy sokan úgy érezzék, baj van, szükség van bármiféle hazudozásra? Sugdosó hazaárulókra? (Kétségtelen, hogy vannak olyan politikai erők, akik az itthoni szart saját pozicióik erősítésére akarják kihasználni, de ez még nem teszi kisebbé a valódi gondot, bármennyire undorító dolog is.) Komolyan Trianonhoz lehet hasonlítani azt, hogy megkérdőjelezik a FIDESZ-KDNP demokráciához való viszonyát? Nézzenek, nézzetek egy kicsit körül! De most ne úgy, mint az atlantisziak a Monty Python Erik, a viking című filmjében, akik süllyedő szigetükön üldögélve ismételgetik, hogy: "Nem süllyedünk! Nem süllyedünk! Úgy érzem, hogy emelkedünk!" (Félelmetes élőben látni a jelentet.)
Azután majd örömmel olvasok a Békemenetről, és talán nem fogom úgy érezni, hogy szimpla ellentüntetésről van szó, amit nem a béke utáni vágy, hanem az indulat és a gőg mozgat. Az utálat mindenki irányába, aki mást mond, legyen magyar vagy külföldi. Komolyan mondom: őszintén sajnálom. Amíg mindig csak mások lesznek a hibások az ember hibáiért, addig marad minden ugyanolyan szar, mint volt odáig. A facebbokon olvasom a Békementhez fűzött kommenteket, úgy érzem, hogy libsizés, kommunistázás, kaszaegyenesítgetés helyett, jó lenne már valami produktívabb magatartás. Vagy túlzottan nagyok az elvárásaim? (Ha pedig nem megyek el, az biztosan csak azért lesz, mert csak egy mocskos hazaáruló libsi vagyok.)
A felhívást itt lehet elolvasni.
Pacifisták a "Békemenet" éléről: "Bayer Zsolt közíró, Bencsik András főszerkesztő, Bencsik Gábor történész, Bíró Ica énekes, Pataki Attila zenész, Pozsonyi Ádám író, Schulek Ágostonné, Stefka István főszerkesztő, Szentmihályi Szabó Péter író, Szalay Károly író, Széles Gábor vállalkozó, Szőnyi Kinga műsorvezető és mások..."
Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
