Bizony adódnak az életben vesztes helyzetek, amikor nincs merre tovább, egyszerűen és becsülettel (újévi büszkeséggel?) be kell fejezni a vergődést. Persze kellemetlen meg marhára ciki, ráadásul még az önérzet is recseg-ropog (bár az alázat, nem pedig az alázatosság(!), akár még ébredezhetne is ilyenkor, ami biztosan nem lenne baj, ha valaki egy országot kíván szolgálni), ha így tesz az ember, de lássuk be: egyetlen másik út van a kidumálásé (lásd még: magyarázkodás, eljópofáskodás, elbagatellizálás, csúsztatás, ferdítés, hazugság, PR-bullshit vagy valami jó PR-duma).
Egy jó szövegíró vagy PR-os is maximum arra törekedhet egy ilyen helyzetben, hogy valami maszatolós, halk süketeléssel csökkenteni próbálja a hiba súlyát, ne pedig még inkább felhívja rá a figyelmet. Ha jól dolgozik, akkor előfordulhat, hogy az emberek egy része úgy kezdi gondolni, hogy talán mégsem annyira ciki a dolog, talán nem is éppen úgy történt az a bizonyos eset, ergo: vagy nem beszélnek majd róla annyit, vagy nem beszélnek róla annyi ideig (netán még meg is sajnálják hősünket, persze nem túlzottan etikus például súlyos betegségekre hivatkozni). A rosszabb stratéga, ha olyan ügyetlen dumával próbáljuk kivágni magunkat a lehetetlen helyzetből, mint amilyennel köztársasági elnök úrék próbálkoztak. (Ejnye-bejnye!) Mert azt azért el kell ismerni, hogy hetedikben ezzel még simán rávert volna az ember bármelyik osztálytársra, aki - mondjuk - azzal magyarázza, hogy miért nem tudja a Nemzeti dal-t elszavalni feleltetéskor, mert előző este édesanyjával együtt UFO-k rabolták el, bizony, ennyi idősen ez sajnos elégtelen. :( De most komolyan, tényleg ennyire béna emberek dolgoznak körülötte, nincs ottan egyetlen tisztességes szövegíró szakmunkás sem???)
Erről az egész rettenetről meg az újévben a helyesírás őrizőjeként feltűnő köztársasági elnökünkről nekem először egy - a címben is említett - Trabant-szám ugrott be, ami az Eszkimó asszony fázik című filmben is elhangzik...
Ugyanakkor azért mégis dicséretes dolog a magyarázat csavaros (szinte szakrális) jellege, hiszen a furfangos módon direkt-írok-és-beszélek-ordítóan-hibásan-magyariul, hogy-felhívjam-a-helyesírás-fontosságára-a-nép-figyelmét történettel, igazi népmesei alakká cseperedett a köztársasági elnök, ami a legkisebb korosztálynak szerintem tutira bejön.
- Apa, mesélj a Pali bácsiról?
- Miért?
- Mert tiszta Mátyás király az a bácsi!
Zárszóként álljon itt egy aranyszabály: nemcsak a hülye, de még a hülyeség sem pontos j.
Szóval okuljon mindenki olimpikonunk elrettentő példájából, helyesírást tanulni ne rohanjon hozzá senki (hozzánk se!), egyelőre. És félre se értsen senki, ez nem politikai kérdés, egyszerűen a PR és a hozzáértés totális hiánya, a Köztársasági Elnöki Hivatal marketingjének a csődje 2011-ben.
Boldog az az ország, ahol a politikusok érzik a határokat, nemcsak a másokét, de a sajátjukat is.
