Vagy ötödikben, amikor rajzversenyt hirdettek a suliban, olyat, amin álnévvel bármilyen képet be lehetett adni, én meg egy teljes hónapon át naponta órákat töltöttem azzal, hogy minél klafábban le tudjam rajzolni, ahogy egy fekete meg egy fehér nindzsa harcol egymással. Hiába mondta a Feri
− aki még be is öltözött otthon a kedvemért nindzsának, plusz meg is mutatta azt a szuperül titkos nundzsakuzást, amit egyedül a kiválasztottak sajátíthatnak el, ráadásul ők is szigorúan csak bekötött szemmel csinálhatják, mert olyan gyorsak, hogy ha nézni akarná valaki a mozdulataikat, akkor annak egyetlen perc leforgása alatt kisülne a szeme meg felforrna az agyvize, ezért aztán nekem is körbetekerte egy sállal a fejemet, úgy, hogy még majdnem meg is fulladtam tőle −,
hogy inkább vöröset rajzoljak a feketével szembe, mert mindenki tudja, hogy a fehéret a legeslegnehezebb lerajzolni fehér lapra, én mégis kitartottam.
Az amerikai fiú részletekben V. fejezet 3. rész
Nem volt könnyű, de én csak húztam a vonalakat összeszorított foggal, csak rajzoltam, csak rajzoltam, úgy, hogy a végére minden spórolt pénzem elment filcre meg húszfilléres rajzlapra, de nem adtam fel.
Egyébként meg holt biztos, hogy én nyertem volna azt a bazi nagy csokitortát, ha a beadás napján nem kapja be az a hülye küllő a lábamat, és nem borulunk bele bicajostól a vízzel teli útmenti árokba. Emlékszem, az orvos még vigyorgott is, amikor elmondta, hogy nem nagy dolog az egész, csak egy szimpla kis zöldgally-törés a sarkamon, én meg az iskolatáskámra és a benne lévő rajzomra gondoltam, reménykedtem, talán nem esett baja, pedig igazából már abban a pillanatban, amikor félig az árokban feküdve kinyitottam a szememet, éreztem, hogy konyec életem talán legnagyobb lehetőségének.
Mert ha én nyertem volna meg az első helyezést, nem pedig a Gugán Ági meg a Virággal köszöntjük április negyedikét, akkor simán megeshet, hogy rögtön továbbküldtek volna valami megyei versenyre, onnan meg ki tudja, hová? Ma meg már Amerikában élnék, és azzal keresném halálra magamat, hogy én rajzolom az egész világon a legszuperebb fehérnindzsás képregényeket. Így meg nemhogy nagy lóvé meg New York, de még torta se lett az egészből, pusztán azért, mert nem tartottam elég messze a lábamat a hátsókeréktől, mikor a Feri versenybicajának a csomagtartóján utaztam.
Tetszett? Te is gondoltál rá, hogy cowboynak állj vagy szisszenés nélkül bírtad a rókabajuszt?A regény korábbi részeit itt találod.
Az amerikai fiút megtalálod a fészbukon is, klikk: Az amerikai fiú a fészbukon
Mi is ez Az amerikai fiú? Vélemények, időnként álhírek meg persze néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország.
