Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Sorok Között

Nincs megjeleníthető elem

Figyelj csak, ez érdekes!

Leugatni könnyű, meghallgatni nehéz - demonstráció a párbeszédért

2012.04.24. 13:25 Spejbl

Magyarországon élünk, nálunk majdnem mindenkinek igaza van, ha pedig valaki mást gondol az hülye és kész, felesleges belemenni a részletekbe. Magyarországon élünk, ahol az emberek jelentős része azt szeretné, ha mások is pontosan úgy gondolnák, ahogy ő, de arra már kevesen kíváncsiak, hogy a másik mit gondol, mit mond, mit akar. Nálunk ennél egyszerűbb az élet, még akkor is, ha az egyszerűség nem gyönyörködtet.

 

Itthon van az én igazam meg a te igazad, átjárás nincs, kevesen kíváncsiak csak arra, amit a másik mond. Nagyon ritkák az olyan alkalmak - a politikai elit szintjén pedig sajnos elképzelhetetlen az ilyesmi -, hogy valaki beszélgetni akarjon. Nem meggyőzni, nem legyőzni, nem szétverni a másikat vagy annak véleményét, hanem meghallgatni őt, közösen gondolkodni, hiszen elvégre közös célunk kellene, hogy legyen az, hogy élhetőbb legyen ez az ország.

Magyarországon vak hit van, ami kényelmes dolog. Ehhez ugyanis nem kell logika, nem kellenek érvek, nem kell önmagunkat mérlegre tenni, egyszerűen csak hangoztatni a magad igazát meg a magam igazát, azt gondolni, hogy mások kitalált vagy valós hibáira, bűneire mutogatva simán különbnek tarthatod magad, tarthatom magam, függetlenül attól, hogy én mennyivel vagyok hitelesebb, mennyivel és mit teszek másként. (Ez a hazugság az, ami a legkártékonyabb, ez a csapda az, amiben sok-sok éve beleesett ez az ország, de nem vergődünk, észre se vesszük az ilyen apróságokat.)

Magyarországon valahogy nem tudjuk, hogy nem kell ugyanúgy gondolkodnunk, nem kell feltétlenül mindenről ugyanúgy gondolkodnunk ahhoz, hogy közös céljaink legyenek, például az, hogy egy tisztább, logikusabb, élhetőbb és kevésbé gyűlölettel teli országban éljünk. Nálunk sajnos nem a kultúra része az együttműködésre, az odafigyelésre, a toleranciára való törekvés. Valahogy nem jutott el a tudatunkig, hogy együtt, összefogva, közösségként, akár helyi, akár országos szinten is sokkal hatékonyabban tudunk, pontosabban tudnánk működni.

 

Ásni a sarat szar dolog. Fárasztó és értelmetlen, mégsem tudunk továbblépni. Azonban biztos, hogy amíg nem tudunk beszélni egymással, amíg nem vagyunk kíváncsiak a másik véleményére, amíg bedőlünk a bennünket minden tartalomtól mentes, diétás baromságokkal etető, hangzatos politikai maszlagoknak, addig nem fog változni semmi. Ahogy addig sem, amíg mindig külső okokra, csoportokra, személyekre akarjuk fogni, ha valami rosszul megy. De miért van ez így? Mit lehet tenni ellene? Mikor, mitől váltunk Abszurdisztánná és mit lehet csinálni ellene, ha fent senkit nem is érdekel ez az egész? Beszélgessünk róla! Kezdjük el kicsiben!

Ha tüntetésről van szó, akkor általában valami ellen emeljük fel a szavunkat. Valamit "elkúrtak" vagy valamit megint megcsináltak, amit nem kellett volna, amivel ellentétest ígértek. Ha pedig valami mellett tüntetünk, ok, ebbe meg inkább ne is menjünk bele. A lényeg: most végre történik, történhet valami más. Április 25. és május 2. között a Kossuth téren a Rákóczi lovasszobor lábánál a párbeszédért fognak demonstrálni néhányan. Remélem, sokan. Lesz egy pavilon (sörsátor?), lesz néhány kerti szék (neked is, ha hozol), aztán lehet beszélgetni. Nem fröcsögni, nem anyázni, nem cigányozni, zsidózni, nácizni, maszopozni, agymosott figyiszesezni, hanem beszélgetni. Meghallgatni a másik véleményét és elmondani a sajátodat. Nem vagdalkozni, hanem odafigyelni, indulatoktól, gyűlölködéstől, kirekesztéstől, aktuálpolitikai fröcsögéstől mentesen, ha képesek vagyunk még ilyesmire. Kevés dologra van nagyobb szükség, mint a beszélgetésre, a másik megismerésére, a közös gondolkodásra nem valami ellen, hanem valamiért. Hogy ne legyünk olyan hülyék, mint politikusaink.

A programról ezt írta a facebookon Kaptás András szervező:

"Egyhetes, független, politikai témájú ülődemonstráció, piknik.

Úgy érzed, hogy ebben az országban lassan minden a feje tetejére áll? 
22 éve jönnek mennek a kormányok, de a problémák lényegében ugyan azok maradtak, sőt mélyültek?

Szabadulj ki egy kicsit, és meséld el szabadon, hogy te hogyan éled meg ezt a rendszert... Mi az, ami aggaszt, mi az ami dühít, és te mit szeretnél.

Fogj egy kempingszéket, gyere ki a Kossuth térre a Rákóczi lovasszobor lábához, és ott panaszold el bárkinek, hogy te mit tapasztalsz, milyen disznóságok történnek ebben az országban... Beszéld ki magadból, lesz aki meghallgat... én (Kaptás András) biztos ott leszek egy héten át minden nap 9:00-től 23:00-ig.
Lássuk meg egymás szemével, hogy hogyan lettünk Abszurdisztán, hogyan működik ez a rendszer, a Morális Rothadás Rendszere!"

Mi biztosan kinézünk, szimpatikusnak tűnik ez a pártoktól független kezdeményezés. Az eseményt megtaláljátok a facebookon is: itt. Jó lenne, ha megtanulnánk beszélgetni egymással, ha nem az indulatok, hanem az odafigyelés, nem a saját zsebek, hanem a közérdek lenne a fontos kicsiben és nagyban egyaránt. Szóval, aki ráér holnap fogja a székét!


Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: az amerikai fiú a fészbukon

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!

Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com


Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.

1 komment · 2 trackback

Címkék: magyarország párbeszéd demonstráció

A bejegyzés trackback címe:

https://azamerikaifiu.blog.hu/api/trackback/id/tr854470479

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Nácizni vagy cigányozni az igazi? Egy biztos: mindig a másik a hülye 2012.04.24. 15:18:29

Nincs mit tagadni, januárban nagyon megdöbbentett az a rengeteg, tartalmát és hangnemét tekintve meglehetősen durva hozzászólás, ami a West Balkános tragédiát követő cigányozással kapcsolatban írt szövegemre érkezett. Akkor 95:5 arányában a cigányokkal...

Trackback: Magasról szarni a demokráciára 2012.04.24. 13:29:29

Kövér úr rühelli az MSZP-seket, aminek gyakran hangot is ad. Kövér úr azt mondja róluk, hogy a szocializmus túlélő söpredéke, akiknek nincs helye a magyar ég alatt, pláne a T. Házban. Kövér úr nem szereti az ilyesmit, ahogy ez gyakran hangoztatja is, k...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

debreceni.blog 2012.04.24. 16:23:50

„Brüsszel nem engedheti meg magának, hogy egy ilyen pusztai szélhámos átírassa velük azokat a szabályokat, amiket egyébként ő maga tárgyalt le az EU-val anno, és amelyeket szívfájdalom nélkül sért meg tömegével ma, elvárva ráadásul, hogy ehhez még jó pofát is vágjon a másik szerződő fél.”
www.vagy.hu/tartalom/cikk/2147_a_mor_megtette._a_mor_mehet
süti beállítások módosítása