Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Sorok Között

Nincs megjeleníthető elem

Figyelj csak, ez érdekes!

Pöcsnek lenni nem pártpolitikai kérdés, hanem viselkedési forma

2011.10.28. 11:30 Spejbl

A címet olvasva valószínűleg sokan vigyorogva várják a folytatást, mert miről másról is lehetne szó, mint arról, hogy mi is mantrázni kezdjük: - Hát igen, a Viktorék, azok tehetnek mindenről! Hogy soha ilyen rossz még nem volt. Esetleg ugyanazt pepitában: a lázító, lázongó libsikről(sicc! sicc! sicc!) fantáziálunk összeesküvés-elméletekben jártas látogatóinkkal, mert ugye világos, hogy miattuk (bankárok, zsidók és a kettő legveszélyesebb ötvözetei) mennek szarul az ország dolgai. Szidni és okolni mindig van kit, mert az egyértelmű, hogy mindig kizárólag a másik a hülye... Az egyetlen, amire Magyarországon soha a büdös életben nem lesz példa az az önkritika. Nálunk minden a jó és a rossz álságos és népmesei küzdelméről szól, itt nincsenek átmenetek, ahhoz túlzottan önérzetesek és rátartiak (használja még valaki ezt a szót egyáltalán?) vagyunk. Önimádat és önsajnálat minden mennyiségben. Én mindig a jó oldalon állok, az ellenfelem pedig egyértelműen a testet öltött gonosz. Pedig ennyi Luke Skywalkernek öltözött, különböző színű, önvizsgálatra képtelen Darth Vader a világon máshol nincs, mint nálunk (valójában nem számoltam össze, nem olvastam erről statisztikákat etc., csak így érzem). 

Vélemény

Hogy miért mennek így a dolgaink? Én nem akarom védeni a jelenlegi kormányzatot, ahogy a Bajnaiék előtti kormányt, kormányokat sem igazán lehet, még akkor sem, ha nagyon szeretné az ember. A furcsa csak az az egészben, hogy itt mindenki akkor lesz az igazság bajnoka, amikor épp ellenzékbe kerül. Akkor aztán vérét adná a hazáért meg persze értünk potenciális választókért. Az általános elégedetlenség pedig kiváló terep a politikából kiábrándultak befűzésére.

Kétségtelen, hogy a demonstrációknak megvan a helyük, azoknak a politikusokak, pártszimpatizánsoknak azonban, akik a kisemberek kiszolgáltatottságából fakadó indulatait saját, illetve pártjuk népszerűségük növelésére igyekeznek felhasználni rohadtul nem. Attól, hogy az egyik párt rossz, nekem ne suttogja a fülembe egy másik, hogy ő jó, hogy a másikkal kapcsolatos ellenszenvem miatt érdemes rászavaznom. Pedig sajnos így működünk, lehet azt mondani, hogy a jelenlegi kormány hülyére veszi az embereket, de a demagógia, az álszentség sajnos ugyanúgy tetten érhető a másik oldalon is. Hogy mit akarok ezzel az egésszel mondani? Csupán annyit, hogy rohadtul elegem van belőle, hogy hülyének néznek, hogy a politika meghatározó erői nem tekintenek nagykorúnak, persze nemcsak engem, hanem úgy általában senkit.

Olyan furcsa belegondolni, mit is jelent az, hogy magyarok vagyunk. A kérdés lehetne pátoszos is (vagy bunkó, ahogy arra volt is példa nem túlzottan rég), de nem szöknek könnyek a szemembe, inkább egyszerűen rosszul érzem magam. Nincsenek nagy érzelmek, túlzottan megszoktam már, hogy nálunk kizárólag kapcsolatok és egyéni érdekek határozzák meg a dolgokat. Hogy valójában semmit nem jelentenek az állítólagos jobb- és baloldali jelleg, hogy értékek maximum a retorika szintjén, az üres ünnepi beszédek alkalmával jelennek meg, de a hitelességet önmagukkal szemben egyáltalán nem tartják követelménynek a politikai élet szereplői. Nagyon rossz belegondolni, de szerintem sajnos marha komoly baj van velünk magyarokkal, leginkább pedig azzal, ami a fejünkben van. Nem a lesajnálás hangsúlyával mondom ezt, inkább az aggodaloméval. (Basszus, nincs mit tenni, itt születtem, magyar vagyok, még akkor is, ha szláv, sváb, zsidó és állítólag még török vér is csordogál az ereimben. ) Nem nyavalyogni akarok (persze tudom, hogy éppen azt teszem), inkább csak elgondolkodni azon, hogy vajon miért vagyunk képtelenek a tiszta beszédre, az összefogásra, a közösségi érdekeket saját vagy barátainkkal közös pitiánerkedéseink mögé sorolni. Ez a viselkedés pedig nem pártpolitikai kérdés, függetlenül attól, hogy melyik pártnak mennyi sara van abban, hogy két évtizeddel a rendszerváltozás után ott tartunk ahol (nemcsak gazdaságilag, de legalább annyira morálisan is), sajnos tökéletesen általános. Nem látok olyan politikai erőt, aki ne ezzel a jelrendszerrel kommunikálna, aki valóban ki akarna emelkedni ebből a posványból. És a demagóg, képmutató magatartás szépen lassan leszivárog a pártoló tagok közé is. Rég nem az a fontos, hogy tényeket vizsgálva, azokra alapozva vitatkozzunk, hanem az, hogy az érzelmek erejére támaszkodva, a demagógia eszközeivel verjük pofán a másikat. Senkit nem érdekelnek a tények, csak az indulatok, annál pedig nincs tragikusabb, ha egy nemzet vezetésére hivatott emberek képtelenné válnak a párbeszédre.

Mit jelent pöcsnek lenne? 1. Mentesnek kell lenni az önkritikától. 2. El kell hinni, hogy mindenki csak azért létezik, hogy a saját céljaim megvalósításának eszköze legyen. 3. Bármiről is legyen szó, el kell hallgatni azokat a részleteket, ami saját unalomig ismételgetett véleményem kizárólagos üdvözítő jellegét gyengíthetni. 4. Szarni mindenkire, hiszen csak az számít, hogy nekem jó legyen. 5. El kell utasítani azt az alapvető igazságot, hogy az előrejutásnak az értelem, nem pedig az érzelmek adják az egészséges táptalajt. 6. Simán lehülyézni mindenkit, aki nem pontosan azt és úgy gondolja, amit te.

Kormány vagy ellenzék? A legjobb az, ha megmarad civilnek az ember. Pöcsnek lenni nem pártpolitikai kérdés, egyszerűen viselkedési forma.

Nekem pedig mindennél jobban hiányzik a hitelesség.

Ha tetszett, csatlakozz! Klikk:  Az amerikai fiú a fészbukon


Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország.

Szólj hozzá!

Címkék: politika magyarország

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása