Az amerikai fiú

Ma egészen hihetetlen élményben volt részem. A BKV ellenőreiről általában nem a legjobb az emberek véleménye, elsőre valószínűleg az jut legtöbbünk eszébe, hogy az udvariasság, a figyelmesség legalapvetőbb jeleit se mutatják (tisztelet a kivételnek!), ha viszont sokan vannak, akkor olyanok, mint a városi galambok. Két üzemmódból váltogatnak ide-oda: az egyik a totális közöny üdítős palackokkal körülvéve, a másik a lehetetlen agresszivitás közterületesekkel megspékelve. Ráadásul sokszor az az érzésem, valamiért úgy érzik, kegyet gyakorolnak azzal, hogy a bérlettel, jeggyel utazó utasokat egyáltalán felengedik a járatokra.

Na, a mai napon egyetlen pillanat alatt rombolta le minden előítéletemet és prekoncepciómat az az ellenőr, akinek egy alkatrészéről ez a kép készült. Ő ugyanis, miközben épp egy fiatalembert büntetett, a leopárdok támadási stratégiájának részleteiről és a TEK-be történő jelentkezés szabályairól diskurált meglehetősen nagy átéléssel, vidámsággal és mosolyogva. Baráti csevely volt, nevetéssel, csekktöltéssel. A 99-es busz közönségének számos tagja mosolygott, jó volt a hangulat.

A legkülönösebb azonban mindenképp az volt, ami a mellékelt képen is látszik. Az ellenőrt vélhetően áramforrásként is igénybe lehet venni. Nincs több lemerülő mobil, 2 megálló is elég az aksinak 1-2 százalékra. Nincs több korpás haj, az utasok közül valakinél biztosan akad hajszárító, kérdezz csak körbe bátran! Miért ne ismerkednél meg a többi utassal?

A BKV innovációja talán most kezdődik el? Több ilyen ellenőrt és kevesebb zombit! Vagy legalább kedvesebb zombikat!

A kép és a szöveg forrása: facebook/Az amerikai fiú Csepregi János új könyve

Úgy érzed, hogy Magyarországon komoly zavar van az erőben? Csatlakozz hozzánk a (klikk) fészbukon, ha az gondolod, ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett végre építkezés kezdődne!

Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!

Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com

Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.

Én már belefáradtam, hogy rettegésben éljek, és még álmomban is csak azon rágódjak, hogy mi lesz majd, mikor hétfő reggel a suliba érek. De már nincs visszaút. Ha nem betegedtem volna meg, akkor talán még lett volna esélyem, de másként alakultak a dolgok. Mert ha még meg is szöknék, biztosan körözni kezdenének, sőt, talán még le is lőnének, nagymama pedig belehalna, mikor megmondanák neki, hogy az unokájából nemcsak pöttyös kutya lett, de még köztörvényes bűnöző is. Nem, betegen tutira nem menekülhetek, szóval vár rám az ítélet.

Az amerikai fiú V. fejezet 6. rész

Persze a Dancs Viki meg az iskolai rajzverseny is borzasztó meg félelmetes volt, de most egészen másról van szó! Még azokhoz képest is félelmetesen komoly dolgokról! Ez a vészesen közeledő hétfő pedig pont olyan, mint amikor egy totál izgalmas lapozgatós könyvben választanod kell a legvégén, és ha rosszul döntesz, akkor GAME OVER. Mondjuk úgy, ahogy a Gyíkkirály szigetében, ha levágod a fő-fő gonosz fejéről azt a kinövést, azt a rusnya bibircsókot, aminek még neve is van, úgy hívják, hogy: goncsogot, akkor frankón életben maradsz! De ha a bibircsók marad, akkor hiába csináltad végig becsületesen az egészet. Hiába dobtál a kockákkal rendesen, csalás nélkül, hiába nem tetted oda az ujjadat az előző oldalakhoz, ismét lapoznod kell, és rögtön jön is a 76. oldal, ahol már olvashatod is kiguvadt szemmel: Kalandod itt véget ért! Ja, mert rohadtul így megy ez, néha csak egy rusnya szemölcs múlik az élet. Esetleg néhány kiszúrt biciklikeréken.

Az amerikai fiú részletekben V. fejezet 4. rész

Lógni a suliból baró, de közel tizenhárom évesen nyomorult bárányhimlővel feküdni itthon, miközben tövig rágom a körmeimet, miközben néha alig tudom megállni, hogy el ne bőgjem magam a félelemtől vagy a viszketéstől, az azért már tökre más. Mert nem elég a rettegés, hogy állandóan az jár a fejemben, vajon rájött-e már valaki, hogy én voltam az, aki kilyukasztotta az összes gumit, kellenek még ezek a hülye pöttyök is, amik nemcsak hogy elborítják az egész testemet, ráadásul még folyton viszketnek is. Legszívesebben egész nap vakaróznék, de egyrészt nincs elég ujjam hozzá, másrészt meg biztosan ugrana a húsvéti, a születésnapi, a karácsonyi meg úgy általában az összes ajándék egész évre, ha nagymama rajtakap.

Az amerikai fiú részletekben V. fejezet 4. rész

Vagy ötödikben, amikor rajzversenyt hirdettek a suliban, olyat, amin álnévvel bármilyen képet be lehetett adni, én meg egy teljes hónapon át naponta órákat töltöttem azzal, hogy minél klafábban le tudjam rajzolni, ahogy egy fekete meg egy fehér nindzsa harcol egymással. Hiába mondta a Feri

− aki még be is öltözött otthon a kedvemért nindzsának, plusz meg is mutatta azt a szuperül titkos nundzsakuzást, amit egyedül a  kiválasztottak sajátíthatnak el, ráadásul ők is szigorúan csak bekötött szemmel csinálhatják, mert olyan gyorsak, hogy ha nézni akarná valaki a mozdulataikat, akkor annak egyetlen perc leforgása alatt kisülne a szeme meg felforrna az agyvize, ezért aztán nekem is körbetekerte egy sállal a fejemet, úgy, hogy még majdnem meg is fulladtam tőle −,

hogy inkább vöröset rajzoljak a feketével szembe, mert mindenki tudja, hogy a fehéret a legeslegnehezebb lerajzolni fehér lapra, én mégis kitartottam.

Az amerikai fiú részletekben V. fejezet 3. rész

Szóval raboskodni a négy fal között teli gatyával, ráadásul úgy, hogy fogalmam sincs nem derült-e ki végül a dolog, na, ennél minden csak jobb lehet. De hát ilyen az én formám: én mindig csak akkor betegszem meg igaziból, amikor egy csomó mindennek végleg el kell dőlnie, egy csomó mindennek végleg ki kell derülnie, amikor olyasmi dolgokról kellene hallanom, amik holt biztos, hogy az egész életemet örökre meg fogják változtatni. Ilyenkor hiába nem eszem a krétát, hiába nem iszom a tejlimonádét, valahogy mégiscsak megnyekkenek. Ráadásul bárányhimlő hatodikban? Tök ciki. Akkor már inkább halna meg az ember tisztességesen.

Az amerikai fiú részletekben V. fejezet 2. rész

Krétát enni? Tökre jó. Sós meleg vizet inni? Tökre jó. Betegnek lenni? Tökre jó. Főleg, ha nem akarok töridogára tanulni. De miért is akarnék, ha a felnőtteket úgyis csak az a sok hülye évszám érdekli, arra viszont a rosseb se kíváncsi, milyen klassz kis lovagi páncélokat, harci méneket meg kőhajítókat tud rajzolni az ember.

 Az amerikai fiú című regény részletekben

V. fejezet 1. rész

Ez bejött. A menzán odajöttek hozzám, hogy lenne egy fontos megbízatásuk, olyan küldetésféle, ami szigorú titoktartást és maximális megbízhatóságot igényel. Találtak egy üzenetet a fiú WC-ben, az egyik víztartályban, így azt szeretnék, hogy vigyázzak péntek délután a meccs alatt a cangáikra, mert attól félnek, hogy a 6. B-sek lefizettek egy csomó taknyos negyedikest, hogy megbabrálják a járgányokat, mert a B-sek már csak ilyen szemetek, egyszerűen nem bírnak veszíteni. IV. fejezet 5. rész

Szóval, ahogy mondtam, van néhány szabály, amit tudnod kell, amit mindenkinek tudnia kell. Tehát először is: az igazi hősök sohase majréznak. Érted, sohase! Tehát:

1. szabály: Nem szabad félnem, szóval legalább tízszer meg kell néznem a Péntek 13-at egyedül, hogy megedződjek.

2. szabály: Nem szabad, hogy már az elején lássák rajtam, hogy nem félek semmitől, csak azután mutatom meg, kivé is váltam valójában, ha már nem tudnak legyőzni. Azért addig is éjszakánként majd légpuskával járom a falu utcáit, és aki rosszban sántikál, az nem jut messzire. IV. fejezet 4. rész

Hogy a fenébe lehet, hogy csinálhatok bármit, hibázhatok a leckémben, kaphatok négyest a dogámra, még csak fel sem tűnik a tanároknak? Még csak összesúgnak a hátam mögött a hetedikes meg a nyolcadikos ügyeletesek, amikor meglátják, hogy nem húztam szünet végén váltócipőt, hogy: - Figyeljetek már, ezzel a gringóval érdemes vigyázni! Amikor egy kovbojos filmben még az is simán megeshet például; hogy a rosszak szövetkeznek egymással, hogy közösen szemétkedjenek vagy valami, úgyhogy egyszerre csak mind ott huhognak, lihegnek meg fújtatnak minden hájjal megkenve, vérre szomjazva, skalpra éhezve  milló-billió-csilliónyian a főhős nyomában! De mégis mi a rossebért olyan fontos nekik, hogy elkapják? IV. fejezet 3. rész