Az amerikai fiú

Idén hatvankettedik alkalommal adták át a József Attila-díjat, ami hosszú ideje a legrangosabb állami irodalmi díjnak számít itthon. Szakmai értékét korábban leginkább az adta, hogy, bár állami díj, a díjazottak személyéről nem politikai funkcionáriusok, hanem szakmai szervezetek képviselői döntöttek, konszenzussal a rendszerváltást követően. De mi a helyzet ma, 2012-ben? A díj lassanként sajnos szimpla eszközzé silányul, ami jól jöhet, ha a haverokat is jutalmazni kell. Szőcsék az idén is kitettek magukért.  VÉLEMÉNY

A FIDESZ januárban közösségi élményt kínált, összejött neki. Hogy mennyien jöttek vagy nem jöttek valóban önként és örömmel hazát menteni és mennyi buszt és narancsos statisztát, pláne mennyi pénzből rendeltek meg az első körben, azt nem tudom és nem is témája a posztnak, az azonban tény, hogy az első, valóban kitűnően szervezett akció (jó lett volna, ha másba is annyi energiát fektetnek, mint amennyit a "nem is mi szerveztük, hanem hazájukat szerető civilek tapsolnak nekünk projektbe") idején jóval kevésbé volt problémás a mozgósítás, mint amilyen most lehet. Hogy mért? Annak bizony több oka is van. Lássuk sorban őket! VÉLEMÉNY

Csütörtökön sokan izgalmas dolgokra számítottak, ennek is volt betudható, hogy kb. 120 ember szorongott a Szatyor Bár galériáján, ahová a Fiatal Írók Szövetsége és a Szépirodalmi Figyelő szervezett vitaestet a politikai költészet témájában Versre magyar, hí a haza! címmel. A tudósítások közül Csepregi János a Literán megjelen szövege reflektált leginkább azokra a dolgokra, melyek blogunk szerzőinek is fontosak, ezért a szerző és a Litera engedélyével itt is közlésre kerül a beszámoló a TI ÍRTÁTOK rovaton belül.

FIDESZ? Ahány nap, annyi szerep, avagy egykori ígéretek és napjaink valósága...

Immár négy éve, hogy a hőst játszva a nép élére állt a FIDESZ (egyik zsebében a KDNP-vel), hogy harcoljon a Sátántól eredő vizitdíj, a kórházi napidíj és a felsőoktatásban tanulók, kétségtelenül hasonló gyökerű tandíja ellen. Hogy elgáncsolja, földre tiporja az ördögi MSZP-SZDSZ páros nemzetpusztító, gyermekeink jövőjét ellehetetlenítő törekvéseit. A hős harcosok időt, energiát, pénzt nem sajnálva már 2007. őszétől kampányoltak, élükön a vidéket is bejáró Tarlós Istvánnal, de a finishben Orbán Viktor is csatlakozott a szabadságharcosokhoz.  VÉLEMÉNY

A múlt heti Hogyan váltam anyából potenciális ámokfutóvá című "élménybeszámolót" követően Ügyfélszolgálatos nevű olvasónktól kaptunk egy másik véres történetet, amit engedélyével itt és most megosztunk veletek is. Kezdődjön az újabb álomutazás a hivatali horror sűrűjébe! TI ÍRTÁTOK 

Az ember alapból azt remélné, hogy amikor valaki valamit elcsesz, akkor 1. azt elismeri, 2. vállalja a felelősséget. Az ember ismerve a magyar valóságot, amikor azt látja, hallja, hogy valaki valamit elcsesz "feljebb", akkor rögtön tudja, hogy 1. nagy valószínűséggel semmi következménye nem lesz a dolognak, 2. jót röhögnek, letagadnak mindent, majd minden megy tovább az összekacsintások jól bejáratott mechanizmusának megfelelően.

VÉLEMÉNY

Kertész Ákosból nehéz hőst csinálni. Nehéz úgy búcsút intenie, hogy komolyan el tudjam hinni, a Kossuth-díjas író, csak jót akart, ő maga pedig csak áldozat. Kertész Ákos ügyesen gyújtott újabb tüzeket (ahelyett, hogy oltani próbált volna), sikeresen mutatta meg, hogyan lehet kirekeszteni, a gyűlölködést a baloldali értékekre hazug módon hivatkozva szítani. Ő elmegy, ennyi volt. Aki valóban baloldali értékeket vallva (ezeknek szerintem nagyjából semmi köze a pártokhoz és az azok holdudvarához tartozó személyzethez) marad, az meg magyarázkodhat, igazából nem erről szól ez az egész, a "nagyok" hamis képet mutatnak. VÉLEMÉNY 

A bürokráca simán kinyír. Téged, engem, mindenkit. Sok éve állandó fejlesztés, korszerűsítés, egyszerűsítés a szöveg, de egyáltalán nem biztos, hogy élve ki is jössz, ha egyszer beléptél az OEP, a MÁK vagy a NAV bármelyik ügyfélszolgálati kirendeltségének az ajtaján. Gyerekként azt hittük poén az Asterix 12 próbájában lévő bürokráciáról szóló rész, aztán kiderült, mindez kőkemény valóság. Ez a poszt, amit egy kedves barátunktól kaptunk egy ilyen történetről szól. Kalandra fel! TI ÍRTÁTOK 

Mitől értékesebb egy egyház által végzett munka egy mezei civil, Istenre nem fókuszáló, tevékenységébe vallást nem belekeverő szervezet munkájánál? A hit, valamilyen istenkép különbbé, jobbá, támogatandóbbá teszi az egyiket a másiknál? Az egyenjogúságot féltők ezekre a kérdésekre idáig nem keresték a választ. Pedig ideje lenne.  VÉLEMÉNY

Naná, hogy a filmekben mindig minden sokkal könnyebben megy, mint a valóságban. Naná, hogy ott eltelik tíz perc, és már kolttal vagy tomahawkkal az oldalán, egy tehénfoltos ló nyergében vágtat a főhős az égigérő sziklák vagy az égigérő fák között, de itt nemcsak pöttyös Pimpa-ló meg fegyver nem terem egyik pillanatról a másikra – még azoknak se, akiknek munkásőr a faterjuk –, de úgy látszik, hogy még egy tanévnyi iskolai takarékbélyeg-vásárolgatás is kevés ahhoz, hogy az ember legalább egy olyan új, banánüléses cangával gazdagabb legyen. Pedig egy hűséges és gyorskerekű hátas megszerzése lehetne az első igazi lépés, anélkül hogy a francba kezdjen az ember új és szabad vadnyugati életet? Az amerikai fiú IV. fejezet 1. rész