Ma egészen hihetetlen élményben volt részem. A BKV ellenőreiről általában nem a legjobb az emberek véleménye, elsőre valószínűleg az jut legtöbbünk eszébe, hogy az udvariasság, a figyelmesség legalapvetőbb jeleit se mutatják (tisztelet a kivételnek!), ha viszont sokan vannak, akkor olyanok, mint a városi galambok. Két üzemmódból váltogatnak ide-oda: az egyik a totális közöny üdítős palackokkal körülvéve, a másik a lehetetlen agresszivitás közterületesekkel megspékelve. Ráadásul sokszor az az érzésem, valamiért úgy érzik, kegyet gyakorolnak azzal, hogy a bérlettel, jeggyel utazó utasokat egyáltalán felengedik a járatokra.
Na, a mai napon egyetlen pillanat alatt rombolta le minden előítéletemet és prekoncepciómat az az ellenőr, akinek egy alkatrészéről ez a kép készült. Ő ugyanis, miközben épp egy fiatalembert büntetett, a leopárdok támadási stratégiájának részleteiről és a TEK-be történő jelentkezés szabályairól diskurált meglehetősen nagy átéléssel, vidámsággal és mosolyogva. Baráti csevely volt, nevetéssel, csekktöltéssel. A 99-es busz közönségének számos tagja mosolygott, jó volt a hangulat.
A legkülönösebb azonban mindenképp az volt, ami a mellékelt képen is látszik. Az ellenőrt vélhetően áramforrásként is igénybe lehet venni. Nincs több lemerülő mobil, 2 megálló is elég az aksinak 1-2 százalékra. Nincs több korpás haj, az utasok közül valakinél biztosan akad hajszárító, kérdezz csak körbe bátran! Miért ne ismerkednél meg a többi utassal?
A BKV innovációja talán most kezdődik el? Több ilyen ellenőrt és kevesebb zombit! Vagy legalább kedvesebb zombikat!
A kép és a szöveg forrása: facebook/Az amerikai fiú Csepregi János új könyve
Úgy érzed, hogy Magyarországon komoly zavar van az erőben? Csatlakozz hozzánk a (klikk) fészbukon, ha az gondolod, ideje lenne, ha végre rólunk, egyszerű polgárokról is szólna ez az ország, ha bontás helyett végre építkezés kezdődne!
Ha tetszett a bejegyzés, megköszönjük, ha ajánlod ismerőseidnek!
Fontos: Ha van valami, amit szívesen megosztanátok velünk, akkor azt elküldhetitek erre a címre: azamerikaifiu@gmail.com
Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp (klikk)... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként.
Sokan felháborodtak azon a nyolc különböző alternatív elképzelést tartalmazó akcióterven, amit a Fővárosi Önkormányzat tömegközlekedés-finanszírozási tárgyalóbizottsága a BKV katasztrofális anyagi helyzetének rendezése érdekében az NGM asztalára letett. A terv legbrutálisabb eleme, amit a minisztérium a leginkább támogat, nem más, mint a közúthasználati díjnak nevezett brutális lenyúlás. Ez gyakorlatilag minden, a fővárosi utakat használó autós számára havi 10.000-os (nagyjából egy teljes árú BKV-bérlet) matricavásárlási kötelezettséget jelentene, aminek elmulasztását a rendőrség figyelné árgus szemekkel. Az évi 120.000Ft persze piszok soknak tűnik, többen fel is vettették, hogy ennek kiszivárogtatása esetleg azt a célt szolgálja, hogy mikor majd azt mondják a végén, hogy csak 4 vagy 5.000-t kell fizetni, azt könnyebben benyeljék az emberek, sőt, esetleg még fel is lélegezzenek. Az éves 120.000-es
Vasárnap. 2010. december 19. Mennék be a városba, nem azért, mert jó -10-ben terpeszkedni a főúri műbőr üléseken vagy azért, mert életem egyetlen értelme a havi bérletem nyújtotta szinte korlátlan lehetőségeket extrém módon a végletekig kiélvezni, pláne nem vasárnap, hanem azért, mert sajna év vége van, így még ma is be kellene mennem dolgozni az irodába. Autóm nincs, taxira meg lóvém perpillanat.