Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Figyelj csak, ez érdekes!

Csársz Bronzon és Gojko Mitic a Lakótelepi Olimpián (III. fejezet 4. rész)

2012.02.11. 07:35 Herkules Irma

Miután hazafelé indultam a boltból, az járt a fejemben, hogy jó lenne meghalni. Mert hiába képzeltem el olyan frankón, hogy a Feri megvéd, miután alaptalanul lopással gyanúsított az a bunkó Komár Géza az ABC-ben, hogy a Feri harci színekkel az arcán olyan rendíthetetlenül megáll a felvágottas pult előtt, mint Gojko Mitic az Osceolában kezében a rászáradt vértől vörös pengéjű tomahawkjával. Legalább úgy vagy talán még vagányabban, mert tőle még az is ki telt volna, hogy lefőzze a Gojkot.

Feriék kalandjai III. fejezet 4. rész

(Azt a Gojkot, akiről egyébként azt a hazugságot terjeszti a Kucsa tanárbá kismotor fakton, hogy nem is olyan izmos a hasa, csak valahogy damillal megcsinálják, hogy kockásnak nézzen ki, s ha egyszer a szolnoki Lakótelepi Olimpián összemérhetnék az erejüket, hát tuti biztos, hogy simán lenyomná azt a kis Mitic-két, lenyomná bizony, mint a bélyeget. Marha. A Kucsát még a Csársz Bronzon is rohadtul lenyomná, mint a bélyeget, nemhogy a Gojko.) A Feri többé már nem feszít harci színekben és nem véd meg senkitől.Hiába voltunk annyira jó haverok, ha ma már tökre halott.

Na de most komolyan, ha már meg kell halnom, akkor azt szeretném, hogy miután az utolsó lövésem után egy utolsó utáni erőfeszítéssel még fogcsikorgatva felmászom hűséges hátasom nyergébe, hogy együtt induljunk el az örök vadászmezők felé, akkor valahonnan a levegőből megszólalna az a klafa kis fütyörészős, szomorkás zene, amit egyébként is úgy szeretek. S akkor hirtelen, halkan minden hetedikes meg nyolcadikos csaj bőgni kezdene, aki életében akár csak egyszer is csesztetett, hogy engedjem már előre őket az iskolabüfénél, mert ők nagyobbak vagy ügyeletesek, de a szerelmes leveleimre már rohadtul nem válaszoltak. Mi meg csak szépen, csendben kiporoszkálnánk a faluból, és lassan teljesen összemenne mögöttünk a poros utcán szoborként álldogáló, könnyes tekintetű, néma emberek meg körülöttük a sok kiterített bandita. Én persze nem látnám őket, mert nem néznék hátra és persze a lovamon se lenne visszapillantó tükör. A hátam mögött az izzó Nap lassan eltűnne a szalmakalapgyár szürkés épülete mögött, komor sötétség borulna a világra, mégsem kapcsolna be a közvilágítás, ahogy rendesen.

Én meg elporoszkálnék ebből a hülye faluból az örök vadászmezők felé a téesz valaha volt legszebb, legokosabb, leggyorsabb és legerősebb lován. Ez az egész tegnap az esti film után jutott eszembe, ahogy mentek a feliratok és szólt az a kellemes, szomorú zene. Nagymamának persze nem szóltam az elhatározásomról, arról: hogy ezek után már valóban holtbiztos, hogy új életet kezdek. Higgye csak nyugodtan azt, hogy még mindig tévészerelő akarok lenni. Minek fájdítanám a szívét? Még fürdés után, ágyba bújva is sokat agyaltam ezeken a dolgokon: becsszóra, mostantól minden más lesz! De tényleg!

1. Ezután mindig röhögve utasítom majd vissza a menzán a finomfőzeléket, és kiverem a balhét, ha nem kapok ivóléből vagy krinolinból repetát. Tudják meg, hogy velem nem lehet akármit megcsinálni!

2. A bicajomról leszedem a sárhányókat egy tizenkettes villáskulccsal, és ha véletlenül koszos lesz az úttörőszerelésem egy esős hajnalon – vagy inkább reggelen –, hát többé már nem számít, annyit elárulhatok. Mikor Kucsa osztályfőnöki órán rákérdez, csak megvonom majd a vállam: – Gringó, ilyen az élet!

 

Félek, hogy hosszú út vár még rám, de akkor is, holnaptól tényleg minden más lesz. Valahol csak el kell kezdeni, nem? Én leszek mostantól az árnyékban megbújó harcos, s csak akkor fedem fel majd a kilétem, ha elég erős leszek már, és ha készen állok, hogy ellovagoljak akár a halálba is. Addig is esténként légpuskával járom majd az utcákat, aki pedig rosszban sántikál, az nem jut messzire! Vége annak, hogy bárki kicsúfoljon, megverjen vagy hülyének nézzen! Ahogy indián testvéreim mondanák túl a Nagy Vízen: szóltam! folyt köv.

Tetszett? Te is gondoltál rá, hogy cowboynak állj vagy szisszenés nélkül bírtad a rókabajuszt? Akkor csatlakozz Az amerikai fiúhoz a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon

A regény korábbi részeit itt találod.


Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Mostantól Politikai Ateista is Az amerikai fiú csapatában! Írásait keressétek a Sorok között c. rovatban!

Szólj hozzá!

Címkék: amerika irodalom magyarország kádár rendszerváltás rablás szocializmus vidék szocreál húsipar élelmiszer úttörő mágikus realizmus gojko mitic

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.