Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Figyelj csak, ez érdekes!

Soha ne emeld a fejed a vályúnál magasabbra!

2012.02.03. 09:20 Spejbl

Nem tudom, hogy csak a jelenlegi helyzet miatt érzem egyre inkább így, vagy valóban helytálló az a megfigyelésem, hogy Magyarországon igazából két évtizede senki, akinek van beleszólása a dolgokba (nem a szavazati jogra gondolok, mert az ugye egyértelmű, hogy simán behülyítik négy évente az emberek többségét, ha meg nem sikerül, akkor nem nagyon lehet nyugodt lelkiismerettel senkire sem szavazni), esetleg hangja ahhoz, hogy üzenetet közvetítsen a társadalom felé (gondolok a politikusokon kívül, újságírókra, a kulturális élet meghatározó intézményeire, képviselőire etc.), nem akar semmiféle "valódi" változást. A két nagy értékeitől régen megfosztott (ha egyáltalán valaha rendelkezett effélével), üres jelszavakban azonban bővelkedő szekértábor egyáltalán nem érdekelt abban, hogy Magyarország valamerre elinduljon abból a posványból, amibe jó ideje megragadt. VÉLEMÉNY

 

A politikai váltógazdaság tökéletes jó terep arra, hogy nyavalyogjunk, hazaárulózzunk, lámpavasazzunk, ha nem a mi embereink vannak hatalmon, közben pedig ne arról beszéljünk, gondolkodjunk, hogy milyen lenne a tiszta játék, hanem arról álmodozzunk, hogyan szerzünk meg majd legközelebb mindent magunknak, hogyan fogjuk szívni az ország vérét, kihasználni a kapcsolati tökében rejlő lehetőségeinket, ha a mi embereink győznek. A szerepek egyszerűek: mikor a te csapatod basáskodik, akkor minden igaz és mocskos állat, aki mást mond, ha ellenzékben vannak a tieid, akkor kommunisták, nácik, Hitler vagy Sztálin ágyékának gyümölcsei, a lényeg, amit soha nem szabad figyelmen kívül hagyni: soha ne próbálkozz a párbeszéddel! Soha ne emeld feljebb a fejedet a vályúnál.

Az Orbán-kormány retorikájával, stílusával, számos dolgával egyáltalán nem tudok azonosulni, nemhogy még tapsolni is hozzá, de az végtelenül felháborít, amikor a liberális értékekre hivatkozva kirekesztenek, náciznak, kurvaanyáznak külföldi újságoknak híres és "azőszaváraérdemesfigyelni" magyarok. Nem a kritikával, sőt, a kemény kritikával van problémám, nem is a liberális értékekkel, hanem azzal a szemellenzős, pökhendi magatartással, ahogyan azt teszik. A konstruktív hozzáállás helyet, rögtön áldozatokként mutatják be magukat, dramatizálnak, de ennél többre nem futja erejükből vagy szándékukból. Ahelyett, hogy megpróbálnának a kesergésen túl bármi hasznosat csinálni. Akció és reakció: mi lehet a legjobb válasz erre a kormányoldal részéről, mire telik tőlük? A békemenetelésre, a kritikák totális elutasításra, a masírozásra a valósággal éppen ellenkező irányba. MI a fenéért is próbálná bárki meghallani a másikat? Mi a fenéért akarna bárki beszélni a másikkal, amikor pitiáner és rövid távú érdeke nem fűződik ahhoz, hogy bármit is kezdjen a valós problémákkal.

Konrád zu Ungarn Ramsch-Land mit Ramsch-Regierung (FAZ)


Két dolog csapta ki nálam teljesen a biztosítékot az elmúlt napokban. Konrád György, aki a nemzetközi sajtóban csak diktatúrázni, nácizni, bóvlizni szeret, ezzel az üres demagógiával kiválóan támogatva az évtizedek óta működő szimpla sárdagasztást, a másik pedig az a válasz, az a nyílt levél, amit a Magyar Írószövetség, a Magyar Művészeti akadémia és a Professzorok Batthyány Köre jegyez (a levél a poszt alján elolvasható), és amiből egyértelműen Bayer "Békemenet" Zsolt és Bencsik "Nem leszünk gyarmat" András szavai, gondolatai és érzései köszönnek vissza. És nagyjából nem is szól másról, mint a nálunk minden jó, csak a nagy és békés többség nyugalmába zavarnak bele időnként az elégedetlenkedő szarjankók, a hazug suttogók, a nemzetrontók, miközben itt egy új kor kezdődött és beköszöntött a Pannon-Kánaán. És a FIDESZ közeli sajtó zabálja a dolgot, ahogy más színben tündöklő, de mentalitásában hasonló, külföldi pajtásai is viszik-viszik tovább az ügyesen elhintett ellenkező előjelű nyilatkozatokat. Az MNO például élteti az Írószövetséget, hogy végre vannak felelős, az igazság mellett kiálló írók, költők, ej, mi is lett volna Petőfi nélkül szép, magyar hazánkkal? Éltetik, hogy egy elvileg művészeti szervezet hangját nem szakpolitikai, hanem pártpolitikai kérdésekben hallatja, hogy hozzájárul, hogy a művészeti szervezetek együttműködés (bár a váltógazdaság itt is rohadtul működik), szakmai munka helyett, továbbra is csak kevéssel legyenek többek, mint az aktuális kormány bájai. A Magyar Nemzet pedig már bőszen nyomja a gyomorforgató szolgáló értelmiségről és szolgaértelmiségről szóló, kirekesztő baromságait.

Az értelmiség azonban szerencsére sokféle. Van szolgaértelmiség és van szolgáló értelmiség. A szolgaértelmiség megkeresi magának a legjobban fizető megrendelőt; a szolgáló értelmiséget megkeresi magának a feladat. A szolgaértelmiség örömmel ajánlkozik föl akár külföldi hatalmaknak, ha ettől hírnevet remélhet, és önös érdekeit érvényesítheti; a szolgáló értelmiség maga választja ki azt a politikai erőt, amelytől nemzete fölemelkedését remélheti. MNO: Írástudók állásfoglalásai

Legszívesebben a falat kaparnám attól, hogy ennyire magasról tesz mindenki arra, hogy a valósággal is megpróbáljon kezdeni valamit. Hogy ennyire jól megy, hogy pénzért, kapcsolatokért, pillanatnyi előnyért elfelejtse (ha gondolt egyáltalán valaha ilyesmire) azt a felelősséget, ami művészként, tudósként, újságíróként, munkásként, nyugdíjasként, emberként terheli. De miért is tenne így? A hitelesség, a párbeszéd valahogy nem erősségünk. És egy pillanatig ne gondolja senki, hogy ezek az oldalak, ezek az emberek, akik szólamaikkal simán megnyerik maguknak legközelebb is a szavazatokat, bármit is tesznek vagy fognak tenni azért, hogy jobb helyen éljünk, nem-nem, annál van egyszerűbb megoldás is: ki találunk magunknak egy párhuzamos valóságot, amiben minden csodálatos vagy - ha éppen nem mi vagyunk felül - mindenki mocskos kommunista, esetleg rohadt náci. Marad minden a régiben, mert így a legegyszerűbb, a hibákat mindig másban keresni, élni vakon és öntudat nélkül. Önmagunk legnagyobb ellenségei vagyunk.

Ha hozzánk és Yoda mesterhez hasonlóan te is úgy érzed, hogy komoly zavar van itthon az Erőben, hogy ideje lenne, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, ha bontás helyett építkezés kezdődne, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon


A Magyar Írószövetség, az MMA és a Professzorok Batthyány Körének levele:

 

Magyar írók, művészek, tudósok állásfoglalása
 
Mi, a magyar mindennapokban élő, az egyes kormányzati döntések következményeit viselő, azokat bőrünkön érző állampolgárok, foglalkozásunkat tekintve írók, művészek, tudósok, egyre nagyobb megütközéssel olvassuk és hallgatjuk a világ sajtójában egyes politikai körök rágalmait a magyarországi „demokrácia-deficitről”.
    Tapasztaljuk, hogy ezeket az álhíreket néhány baloldali és neoliberális pártkötődésű, nyugaton nevet szerzett magyar értelmiségi, író, filozófus, zenész, sajtómunkás is hangoztatja, és nagy nyilvánosságot kap a hazája elleni uszításhoz.
    Szükséges, hogy mi, a magyar társadalom jelentős többségéhez tartozó értelmiségiek is megszólaljunk, és kinyilvánítsuk azok megnyugtatására, akik a nyugati demokráciákban Magyarország jövőjéért aggódnak, hogy a jelenlegi magyar kormány nem csorbította a demokratikus alapjogokat, amelyekhez a magyar lakosság túlnyomó része maga is ragaszkodik, ugyanúgy, ahogy ezt 1956-ban bebizonyította.
    Az a szavazótábor, amely 2010-ben kétharmados győzelmet aratva megbízta a konzervatív politikai erőket a korábbi baloldali kormányok által súlyosan lerontott gazdasági és társadalmi állapot feljavításával, különösen nagy felelősséget érez a hazájáért. Tehát azért is, hogy Magyarország ne szakadjon le Európa és az atlanti világ nemzeteinek demokratikus közösségéről.
    A vártnál nehezebb külső körülmények és néhány botlása ellenére a jelenlegi kormány továbbra is élvezi e többség bizalmát, viszont a magyar embereknek azt kell tapasztalniuk, hogy álhírek és hazugságok bevetésével, a demokrácia jelszavai mögé bújva éppen a legalapvetőbb demokratikus jogtól akarják népünket megfosztani: attól, hogy magunk ítélhessünk kormányaink teljesítményéről, eredményességéről a szavazóurnáknál.
    Reméljük, hogy a nyugati demokráciák tárgyilagos közvéleményén meg fognak törni a Magyarország szabadságát veszélyeztető szándékok.

Szólj hozzá!

Címkék: politika magyarország

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.