Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Figyelj csak, ez érdekes!

Az MTVA-s botrányok margójára: droidokat tartani totál szívás

2012.01.04. 07:50 Herkules Irma

Egyre gyakrabban érzem úgy, hogy nincs az az idióta csapdahelyzet, amibe ne tudnának belefutni a tuti pozícióba ültetett, a rájuk bízott feladatok ellátására alkalmatlan középkáderek. Nem szeretném védeni, a jelenlegi kormányt, azonban, ha sok mindent rosszul is csinálnak és még rosszabbul kommunikálnak, kétségtelen, hogy még ezekre a hibákra is durván rá tudnak verni a kormányzat önjelölt, a frontvonal mögötti háttérintézményekben basáskodó szabadságharcosai (nem véletlen a képzavar). És bár vélhetően azt hiszik, hogy pártjuk, vezetőjük, ne adj Isten nemzetük érdekeit szolgálják, igazából időről időre rendesen kicsesznek az őket helyzetbehozó uraikkal. VÉLEMÉNY

Kétségtelen, hogy a FIDESZ brutálisan túlnyerte magát 2010-ben, amire a párt nem számított. Az persze meglehetősen ciki, hogy 8 év nem volt elég arra, hogy kidolgozzanak vagy legalább el-elgondolkodjanak valamilyen koherens gazdaságpolitikán, de az, hogy ez az idő csak arra volt elegendő, hogy annyira frusztrálttá és paranoiássá váljanak, hogy ilyen iszonyatos mértékű hatalom-koncentrálásba kezdjenek és minden józanságot mellőzve, minden lehetséges posztra saját embert ültessenek, ha ért a dologhoz, ha nem, az már nem egyszerűen ciki, hanem életveszélyes mutatvány.

Persze cseppet sem új ez a gyakorlat. Magyarországon minden új kormány mindenhol kirúgja az előző garnitúrát (gyakorta nemcsak a politikailag kényes posztokból), hogy aztán a saját embereit tegye a helyükre. Ne áltassuk magunkat, pontosan így járt el az MSZP és az SZDSZ is, azzal a különbséggel, hogy a jóval kisebb mértékű győzelem, ezt nem tette ennyire látványosan zavaróvá, illetve ha kényszerből is, de foltokban maradtak valódi szakemberek, akik, ha vezetőik idióták voltak is, vitték a hátukon a rendszert. A FIDESZ esetében ez nem így történt. Egyszerűen több megbízható katonának kellett az állás, több és totálisabb felügyeletet akart az állam, majd idővel azokat az alkalmazottakat is kipenderítették, akiknek nem tetszett ez az önkényuralom, persze csak akkor, ha nem álltak fel már korábban maguktól.

Ez a politikai reakció a FIDESZ részéről érthető, de természetesen egyáltalán nem elfogadható. Sajnos itthon már csak így megy ez, a politika a hatalomról, nem pedig a szolgálatról szól. A FIDESZ pedig egyértelműen revansot akart venni, miközben egyáltalán nem volt gátlásos ehhez a 2/3-os többség teljes súlyával ránehezedni minden olyan intézményre, ami állami kézben van (sőt, a fizetésemelések kikényszeríteni akarásával még a nem állami kézben lévő cégekre is). Azonban pontosan ez az örökletes paranoia és az erőből politizálás az, ami folyamatosan kellemetlen, egyszerre borzasztóan tragikus és borzasztóan komikus helyzetekbe hozza a kormányt. Üvölt, hogy a posztok kiosztásánál egy idő után már tökéletesen lényegtelen volt a hozzáértés, egyszerűen az számított, hogy hűségesnek hitt csinovnyikok kerüljenek a vezetői székekbe. Az erőből politizálás varázsa pedig hamar megcsapta azokat is, akik kegyencként bizonyos vezetői, középvezetői posztokba kerültek. Ők már rég nem egyszerűen csak a szakmai munka kormánybarát felügyeletét szerették volna ellátni, esetleg a munka, a szemlélet a FIDESZ ízléséhez hajlítását kivitelezni, nem, ők bizony megérezve a vér szagát: mindent alá akartak vetni annak az erőnek, amit a 2/3 jelent. Így kezdtek ámokfutásba például a közszolgálati tévében is, ami a kormány számra ma már biztosan több, mint ciki, míg az MTVA-s kisokos valószínűleg még fel sem fogták, hogy akaratukon kívül rendszeresen az őket trónusaikra helyezők tökeit rugdossák. 

A rendszer mára önjáróvá vált. Gyakorta valószínűleg nem is szükséges felsőbb utasítás egy-két hülyeséghez (persze őket sem kell félteni), ezek az önálló akarattal és elképzeléssel rendelkező pártdroidok, mindent meg fognak tenni uraik akaratától függetlenül vagy annak ellenére is, ami szerintük a mögöttük álló hatalom érdekeit képviseli, ez pedig gyakran nem mutatkozik meg másban, mint az agyatlan erőfitoktatásban (kitakarások, megvágások, tüntetők ezreinek, tízezreinek az "eltüntetése", tudatos dezinformálás... elbocsátások etc.), amit csak még groteszkebbé tesz a szakmai hozzá nem értés. Mára egyértelművé vált, hogy a szakmához nem értő káderek ilyen mértékű helyzetbe hozása kapitális öngól. Nem hogy egyszerűen nem erősíti a hatalom kontrollját, éppen ellenkezőleg, az által, hogy már korántsem félelmetesek, sőt, lépten-nyomon egyre gyakrabban válnak nevetségessé ezek a kis urak, hibáik elismerése helyett azonban megpróbálnak keménykedni, alapjaiban ássák alá a FIDESZ már rendesen megkopott, de némelyek számára még létező tekintélyét. Így fordul a rosszul értelmezett hatalom saját gazdája ellen.

Az például, hogy egy a Kétfarkú Kutya Párt gúnyos médiahackjére csak annyival reagál az MTVA, hogy megpróbálja simán erőből eltüntetni azt, miközben a gúnyolódást kiváltó jelenségekről következetesen nem vesz tudomást, akkora öngól, hogy annál nagyobb már szükségtelen. A hatalom olvadását pedig mi sem bizonyítja jobban annál, hogy ma már nem félnek, hanem nevetnek rajtuk. Rohadtul nem jó ez a 2/3 senkinek sem.

Természetesen a középkáderek hülyeségeire hivatkozva nem szeretnénk felmenteni a kormányt saját privát dolgai alól. A most zajló centralizáció pedig kétségtelenül félelmetes.

Ha te is utálod a megosztottságot, ha örülnél neki, ha végre rólunk, mindnyájunkról szólna a politika, akkor csatlakozz hozzánk a fészbukon! 
Klikk: Az amerikai fiú a fészbukon


A paródia-honlap eltüntetésével kapcsolatban (forrás, a Két Farkú kutya párt és az olvasók kommentjeivel) született MTVA-s levél (A bejegyzés nem arról szólt, hogy jogszerű volt vagy sem a honlap eltüntetése, hanem arról a gyakorlatról, aminek jó példája ez az eset is. Önkritika nulla. Önirónia? Na ne hülyéskedjünk!):



Mi is ez Az amerikai fiú? Néhány kölyök története a '80-as évekből folytatásokban... Szóval nindzsák és dobócsillagok, cowboyok és igazi western, úttörők, bicajok, krinolin és irodalom, némi mágikus realizmus meg egy kondér málnaszörp... Az egykori szocreál, vöröscsillagos vidéki Magyarország. Meg persze vélemények és álhírek, időnként. Ha Az amerikai fiú című regény is érdekel, akkor klikk ide!

Szólj hozzá!

Címkék: magyarország

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.