Az amerikai fiú

Blogunkon Az amerikai fiú című regény részleteit, véleményeket és álhíreket olvashattok.Itt találkozik a '80-as évek csukamájolaj-ízű valósága paranormális mindennapjaink részleteivel. A fejlécben szereplő kép Jan Erik Paulsen munkája.

Eddigi látogatóink száma

Csatlakozz hozzánk a fészbukon!

Figyelj csak, ez érdekes!

Hódolat kultúránk Semmelweis Ignácának, a BRFK névtelen zsenijének az eltelt 30 nap minden sikeréhez!

2010.11.26. 06:45 Spejbl

Anyukák, nagymamák és közkonyhák, nem kell rettegni többé! Magyar kormány rendőröket a kulturális életbe/kulturpolitikába/stratégiai tervezésbe és kivitelezésbe, valamint minden irodalmi szervezet élére! Könyváruházak rendőr-felolvasóesteket szervezzetek!

NKA-ösztöndíj? Móricz vagy Örkény? Márai-program 23241.1? Szőcs Géza Julianus-programja, ami nemcsak a világ szegényein és AIDS-betegein segít, de csípőből újra is írja a nyelvészet legalapvetőbb szabályait (persze fontos dolog a genetika, de...)? Számos régi és új, jobb és rosszabb kezdeményezésről hallani, melyek kultúránk dicsőfényét visszaállítják, hozzásegítve a kortárs magyar irodalmat a nagyobb nyilvánosság (mégse csak egymást olvassák, ráadásul azt se mindig) eléréséhez, a szerzőket az éhhalál elkerüléséhez, az olvasókat pedig ahhoz, hogy megtudják, miért is jobb nekik kortárs magyarral fárasztani a szemüket, ha egyszer Danielle Stillhez ötezerszer könnyebb hozzáférni a könyvtárban (vagy az újságosnál), esetleg megtudják: úgy egyáltalán miért is jó olvasni mondjuk 12 tecsókasszában töltött órát követően?

Mindez szuper és fontos dolog, azonban a BRFK névetelen zsenije röpke harminc nap alatt sikerült, a mecenatúra totális kinyírását követő évtizedek minden hagyományát és próbálkozását messze lepipálva, bebizonyította, hogy se pénz, se marketing, se könyvkiadás nem kell az olvasás népszerűsítéséhez, nemzetünk kulturális felemelkedéséhez, mindezt tette vélhetően max. 15 percnyi megfeszített munkával, fánk és kávé nélkül (!), melynek jelentős része a billentyűkódok gyakorlásával telhetett, ezért ezzel a poszttal előtte, az írózseni előtt kívánunk tisztelegni a hónapforduló alkalmából!

A Budapesti Rendőr-főkapitányság névtelen kommunikációs munkatársának ugyanis egyetlen zseniális, október 25-én publkált örkényi félpercesével sikerült elérnie mindazt, amiről írók és költők sok-sok alkotással, esetleg éhezéssel töltött év, évtized után is gyakran csak álmodhatnak, emberek ezrei örömmel zarándokolnak még egy hónappal a közlemény megjelenése után is minden hétköznap 8 és 17 óra között (a hivatali munkaidőt illik betartani!) a police.hu-ra, a magyar kultúra „újdonsült” és immáron halhatatlan online-szentélyébe, hogy újra és újra meggyőződjenek, nemcsak fikcióról van szó, nemcsak álmodták az egészet, a rendőrségi portálon a megdöbbentő bejegyzés tényleg szerepel.

Én mindenképp támogatnám, hogy a közorgánumokba bizonyos százalékba kötelező legyen vicces és/vagy álhíreket feltölteni, illetve mindenhová kerüljenek ki megosztás és lájk gombok, lehessen értékelni a bűnelkövetőket és a portál üzemeltetőit, ami nemcsak a lakosság naprakészségét, de kiváló szórakozását is garantálná, nagyobb káosz meg már uccse lehet. Nem hazudok rengeteg ember ismerek, aki naponta visszajár a kegyhelyre! Először persze azt hittem én is, csak valami hírcsárdás tréfa az egész, esetleg merész hackerek úgy gondolták, megviccelik egy kicsit a karhatalmat saját birtokán belül, egyszerre bízva – okkal vagy ok nélkül − annak humorérzékében és lomhaságában.
Mert hát ki is gondolhatná komolyan, hogy a rendőrség weboldalán leveskocka-tolvajok felkutatásában kéri a lakosság segítségét, ráadásul a szeptember 17-én 10 óra 36 perckor (!) megvalósult bűncselekmény után cirka negyven nappal − mondhatni: tisztességes egérúttal − kezdődhetett a számomra egyértelműen burleszkbe illő hajtóvadászat.

(Különösen ebben a megközelítésben vált szórakoztatóvá, hogy az október 25-ei bejegyzés erős hangsúlyt fektetett a két azonos magasságú (mindkettőjük fejbúbja valahol 170 és 185 cm között van a földtől) elkövető azonos ruházatára (fekete, ujjain fehér csíkkal megbolondított mackófelső), nem veszítve szem elől a részletekben rejtőző ördögöt (ez sajnos menthetetlen képzavar), miszerint a két átlagos testalkatú férfi egyike világos farmert, míg a másik sötétebbet viselt.)

Miközben a mindennapok személyes tapasztalataiból és a híradások információáradatából arra következtet az ember, hogy időnkét csak-csak felmerülnek problémák a közrend és a közpénzek frontján, a törvények betartása és a normák követése tekintetében, végre remek és megdöbbentő időtöltés keretein belül győződhet meg minden civil arról, hogy a rendőrség – amellett, hogy még humora is van – bizony odafigyel mindenre!

Szólj hozzá!

Címkék: politika kultúra humor irodalom rendőrség police márai gén brfk örkény egyperces zseni bűnüldözés leveskocka julianus szőcs géza

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.