Az amerikai fiú

Persze világos: egy napon majd az én kalandom is véget ér, mert azért frankón nem könnyű dolog valóban szabadon élni még egyedül sem, előbb vagy utóbb, de megkopnak majd a reflexeim, s akkor biztosan jön majd valaki, aki még nálam is gyorsabban húzza meg a ravaszt. Az lenne a legbaróbb, ha kint a sivatagban érne utol a halál. Egyedül a lovam lenne mellettem azon az utolsó éjszakán, aztán persze ő is beadná a kulcsot.

Az amerikai fiú III. fejezet 2. rész

Hogyan is tudna a gazdája nélkül élni, akivel olyan jó barátok voltak sok-sok éven át? Harcostársak, akik soha nem csapták be, soha nem röhögték ki, soha nem hagyták cserben a másikat. Na meg persze nem írtak szerelmes levelet a másik nevébe a Dancs Vikinek, ahogy az a rohadt Sanya csinálta velem a múlt héten. Szemétláda! Örök harag!

Sajnos nemcsak a felnőttekben kellett csalódnunk, de magunk miatt is lett okunk a szégyenkezésre, mert végül nemcsak helikopter és zászlófelvonás nem volt Feri temetésén, de mi is beálltunk az árulók sorába. Rohadtul. Bár eredetileg úgy terveztük, végül mégse az otthon készített predátoros pólóinkban meg a gondosan, farmeresen kivagdalt mackónadrágjainkban mentünk el az amerikai fiú temetésére. Én nem mertem, Sanyát meg félútról rángatta haza az apja, hogy öltözzön fel rendesen, mert ő nem fog valami koszos hippit nevelni a fiából.

II. fejezet 5. rész

Mikor csalódottan kiléptem az utcára, Sanya már javában feszegette zsebkésével a csengő mellé, a házfalára erősített Vigyázz a kutya harap! - táblát. Miután végül szitkozódva abbahagyta - mert úgy mégsem ér annyit az egész, hogy kicsorbuljon a svájci bicskájának az éle, mert mi lesz akkor később, ha esetleg meg kell védenünk magunkat az ellenséges harcosokkal szemben -, egyetlen szó nélkül indultunk a tanácsháza irányába. Sanya az utat borító köveket csőrözte. Aztán hirtelen eszembe jutott, hogy a Feri nevelőapjával biztosan több szerencsénk lesz, mert az tudja, mi a dörgés, mert hát nem lesz csak úgy valakiből nemzetközi kamionsofőr, nem igaz?

II. fejezet 4. rész

Végül azonban minden fáradozásunk hiábavalónak bizonyult. Először az igazi apjához mentünk, mert a Sanyáék szomszédjában lakott, meg a Sanya mesélte róla, hogy jó fej. Nem köpte be a szüleinek, amikor még tavalyelőtt felmászott az egyik kombájn tetejére, aztán meg nem tudott lejönni róla, persze akkor még csak kis pisis tízéves volt, így aztán ezen rohadtul nincs mit csodálkozni. 

Az amerikai fiú II. fejezetének 3. része

Egy igazi boszorkány pontosan olyan élvezettel tipor el egy gyereket, ahogy ti megesztek egy tányér epret, vastag tejszínhabbal...

Aki azt remélte, hogy bestiális bántalmazásokról, esetleg egy darabolós gyilkos romantikus mindennapjairól olvashat majd ebben a posztban (Jézusom, tényleg van, aki ezért jön Az amerikai fiúra?), azt sajnos ki kell ábrándítanom. (Kérlek, ne állj érte bosszút!)

Ha igaz az, hogy az előző kormányzat alatt születő "hősöket" (az elnevezés természetesen nem minden esetben jelent valós értéket) a "hazugságok, a korrupció, a kiárusítás, az arctalan tőke sötét árnyéka és a hatalom érdekében bevetett rendőri brutalitás" hívta életre, akkor napjainkban vajon kikből lehetnek hősök?

Az amerikai fiú halála után frankón megváltozott minden. Nekünk azt akarták beadni, vérmérgezés végzett vele, ami a temetőben talált löveghüvelyeknek meg a tenyerén rambókéssel végrehajtott műtétnek volt köszönhető.

Bármi megeshetett, mert a Ferinek két apja volt. Ezért is lehetett olyan igazán amerikai. Az amerikaiak közül ugyanis talán mindegyiknek két apja van, nálunk meg csak neki egyedül, azért is olyan jó hely az ott, meg trágya hely ez itt. És ezért is lehet olyan vagány és zabolázatlan meg szabad a Feri. Az egyik apja ugyanis a TSZ-ben fejes, ő mondja meg a permetező helikopternek, hogy mikor szállhat fel vagy le, a másik meg, akihez hozzáment az anyja a válás után nemzetközi kamionsofőr, aminél menőbb talán nincs is! Végtelen országút, gengszterek, embercsempészek, útonállók, márka meg dollár; szóval minden, ami csak kellhet. Ő aztán igazán tudhatja, hogy mi az élet.

Az amerikai fiú I. fejezet 6. és egyben befejező része

Hogy mennyire jó helyet találtunk az hamar kiderült, mivel jó pár hatalmas löveghüvelyt találtunk a sírok között, amiket Feri gondosan össze is gyűjtetett velünk. Rozsdás, málladozó hüvelyek voltak, amik nemcsak a ruhánkat fogták meg, de a kezünket is összevagdosták. Ferinek egy darab rozsdás vas benne is maradt a markában, jó mélyen bemászott a bőre alá, és pár nap alatt csúnyán be is gyulladt a tenyere. Ő azonban ettől sem ijedt meg. Kérte, hogy délutánra a táborban készítsünk megfelelő helyet a műtéthez.

Az amerikai fiú I. fejezet 5. rész

A Feri igazi vagány srác volt. Nem akadt egyetlen fiú sem a suliban, aki ne akart volna olyan lenni, mint ő. A lányok meg mind vele akartak járni, még a hetedikes meg a nyolcadikos lányok is. Csillebércen meg már szexelt is valami középsulis csehszlovák lánnyal, aki segédnevelőként töltötte a táborban a nyarat. Mesélte. Nem volt ebben semmi hihetetlen, mert a Feri maga volt a megtestesült Amerika.

Az amerikai fiú I. fejezet első rész